Már délután 5 óra volt amikor ránéztem az órára. Nagyon elment az idő, de volt értelme. Elhatároztam hogy egyből bocsánatot kérek tőlle és beszélek a fiúkkal is erről. Nagyon rosszul éreztem magamat emiatt, muszálynak éreztem jóvá tenni valamivel...
Szóval szép lassan visszaballagtam a hotelba, fel a szobánkhoz.
De mikor bementem a szobába nagyon meglepőttem...

Nagyon meglepődtem, mert mikor beértem a szobámba Fanny összes holmija eltűnt... Az ágya is le volt takarva, a bőröndje sem volt ott, és semmi sem utalt arra, hogy rajtam kívűl még lakik ott valaki... Fogtam magam és átrohantam Billékhez. Mikor beértem mind a 4 fiú bennt volt.
- Fanny eltűnt! Nem látom a cuccát sehol! Nincs itt a bőröndje! Elment! Értitek? Elment! Itt hagyott minket talán örökre és… - kezdtem bele hadarva idegesen
- Állj, állj! – néz rám Tom furán – Ezt hogy érted?
- Úgy ahogy mondtam! – én – Elment! Tegnap veszekedtünk és elment! Mivan ha már haza is mennt? Vagy haza fog? Mivan ha valaki elrabolta vagy mit tom én…? Vagy ha valaki elütötte, vagy ki tudja mi történt vele… - járkálok fel – alá idegesen, a fiúk meg csak követtek a szemükkel mindig XD – Jah, én Klau vagyok. Fanny pedig az egyik legjobb barátnőm, és mindketten Magyarországról jöttünk, de itt fogunk gimibe járni – mutatkoztam be Gustavnak és Georgnak
- Hello – mondták kórusban
- Okay, de hogy érted azt hogy… elment? – aggodalmaskodott Tom is J
- Hát… hogy-hogy hogy értem? Úgy értem, ahogy mondtam! Nagyon összevesztünk és én elmentem, és most mire hazaértem, már nem voltak meg a cuccai – magyaráztam neki
- De min? – Bill
- Hát… - nem tudtam hogy elmondjam-e nekik az igazat, ezért inkább hazudtam – Azon hogy a táncon van egy írtó helyes pasi, és előbb Fannynak tetszett meg, de azért is én direkt ráhajtottam. – vigyorogtam zavartan, a fiúk meg úgy néztek rám mint egy marslakóra XD – Mivan?
- Ezt nem hiszem el! – csóválta a fejét Tom – Ezért a legribancosabb ribanc sem menne el.
- Mivaaan? – néztem rá szúrósan
- Öhh… izé… semmi… Nem szóltam. Csak úgy mondtam… - nézett rám ártatlanul – Hi-hi… XD
- Nah jó. Én mentem – mondtam és mire az ajtóhoz értem, Tom megszólított:
- Várj! – mondta
- Igen? – fordultam vissza
- Akkor min is vesztetek össze? – néz rám kérdően
- Öh… Háttt… - húzom el a számat
- Nah? Had halljuk! – Bill
- Mivel ő alapból utál titeket, és én pedig már nem… Szúrta a szemét hogy állandóan veletek vagyok… - nézem a padlót – És ezért vesztünk össze… Azt mondta hogy nem is foglalkozok vele, és teljesen fölösleges volt idejönnie…
A fiúk csak döbbenten néztek rám.
- Komolyan? – kérdezte Bill és Tom egyszerre
Gustav és Georg nem tudott mit mondani, mert ők még se engem, se Fannyt nem ismerik.
- Komolyan. Ebben nem hazudnék – csóválom a fejem, aztán megint az ajtó felé vettem az irányt, de most Bill állított le:
- Várj! – mondta
- Igen? – fordultam meg ismét :D
- Hová mész? – kérdezte
- Hotelekbe. Utána járok hogy vajon hol lehet…  Vagy egyáltalán itt van-e még a városban… Kit tudja, lehet már haza is ment. – mondom még mindig idegesen
- Nah jó. Kezdjük ott, hogy itt Berlinben rengeteg hotel van. Most te mindegyiket végig akarod járni, vagy mi?! És ha itt is van valamelyikben, valószínűleg megmondta a portás csajnak vagy pasinak hogy hogy ha keresik, mondja azt, nincs ott. És már fél 7 van, biztos hogy nem ment vissza ilyenkor – magyarázta Bill
- … - sóhaj – Ez igaz. Na én mentem – indultam meg az ajtó felé… de:
- Várj! – megint Tom XD
- Mivan már? Az ember nem mehet már ki az ajtón sem nyugodtan? – nézek rá szemrehányóan
- Ö… de, persze. Csak… most hova mész? – kérdezte
- Aludni! Kivagyok mostmár, hosszú volt a nap. Fáradt vagyok. Jó éjt – mondtam már nyugisan és újra a kilincs felé nyúltam, de még nem tettem rá a kezemet, hanem vártam a „Várj!”-ra XD
- Mit csinálsz? – kérdezte Gustav
- Á, szabadság!!! – mondtam boldogan és gyorsan kirohantam az ajtón, de még hallottam hogy a fiúk elröhögik magukat XD
Elmentem megfürödni, utána még a fiúk közölték velem, hogy 4 nap múlva lesz a konci, és utána vége a kisebb koncikörútnak. És hogy csak az utolsó előtti napon fognak próbálni, de akkor egész nap, meg a konci napján is próbálgatni fognak. Ezután 9 fele lefeküdtem és 10 perc múlva már el is nyomott az álom.

Reggel…
Arra keltem fel, hogy pár ember beront a szobámba, de utána egyből bevágják az ajtót, és szorosan fogják, hogy még véletlenül sem lehesen kívűlről benyitni. Aztán nagyon sok sikítást hallottam a folyosó mindkét feléből, majd mindenki, akitől a sikítozás jött, az én ajtóm elé jöttek, és ordibáltak hogy: „Szeretlek Bill”, meg „Tom feküdj le velem, kérlek! Szeretlek” stb… És újabb sikítások, ütötték, verték az ajtót, majd hallottam hogy egyre többen vannak. Erre már kipattantak a szemeim és felültem az ágyban. A 4 fiú fogta az ajtót minden erejével, hogy a fanok be ne jöjjenek.
- Mi a jó fenét csináltok itt hajnalban? – kérdezem tőllük szemrehányóan
- Hol a kulcs? – Georg
- A TV előtti asztalon – mutattam az asztal felé, majd mivel Bill volt hozzá a legközelebb, felvette a kulcsot és gyorsan bezárta az ajtót.
- Huhh… - foglaltak helyet a fiúk a melettem lévő ágyon
- Szóval újra – kezdtem bele nyugisan – MI A JÓ FENÉT CSINÁLTOK ITT HAJNALOK HAJNALÁN? – ordibáltam, már, de azért is, mert egyre jobban sikítoztak :S
- 1. Kajálni akartunk, és testőrök nélkül mentünk. A fanok meg elkaptak minket a pizzázóban, és idáig sem sikerült őket leráznunk. És most tudják hol vagyunk… - kezdett bele Tom
- 2. Méghogy hajnalok hajnalán…?! Már fél 1 van – mondta Bill
- Mi? Tánc! – jutott eszembe
- Szombat van – Gustav
- Huh… - nyugodtam meg – És mi lesz a tömeggel? Nem maradhatnak itt örökké – böktem az ajtó felé
- Már hívtuk az embereinket és mire rendbe szeded magadat, már itt sem lesznek – nyugtatott Georg
- Hogy-hogy mire rendbe teszem magam? – kérdeztem
- Hát… mivel rájöttek hogy mi itt vagyunk, egy másik hotelbe megyünk a város másik felébe – Gustav
- Értem… - vágtam értelmes képet XD – Ezek szerint itt maradok, vagy maradunk egyedül Fannyval.
- Nem, nem érted – Tom
- Természetesen te is velünk jössz! – mosolyog Bill, várva a reakciómat
… csend …
- MII??? – döbbentem le – Minek menjek én is? Én már itt szoktam meg a környéket, semmi kedvem új helyhez, új emberekhez szokni és… - kezdtem bele
- Nem vagy itt olyan régóta, szóval nem lesz baj ha átjössz a város másik felébe. Előbb-utóbb úgy is megismernéd az egész várost – Georg
- De akkor is. És Fanny? Ha mondjuk visszajön, és nem talál itt minket? Még egy cetlikét sem hagyott hogy mi van, nem tudom elérni, és ő sem hívott engem. – mondom
- Meg fogjuk keresni, de addig készülődj – Bill
- Igen, mi meg addig összepakolunk neked – Gustav
- De… - kezdtem bele
- Semmi de! – csóválta a fejét Tom
- De… - én XD
- De velünk jössz és kész! – mondta Bill ellentmondást nem tűrő hangon – Túlságosan is összeszoktunk ahhoz, hogy most elváljunk.
- De hát… - én
- Nah, gyere. – mondta Bill, és kivett az ágyamból, majd a karjaiban vitt be a fürdőbe
”Olyan gyengéd és figyelmes és aranyos... Nem is értem miért nem szerettem eddig őket. Nagyon finom az illata is, és szerintem 4-őjük közül ő a legédibb és a legcukibb és a… Nah ne!!! Nem, nem és nem! Hülye vagyok!!!” – gondoltam ezeket magamban, mire észrevettem hogy Bill éppen tesz le a fürdő közepén
- Igyekezz, addig én összepakolok neked – ment ki vigyorogva
Gyorsan összeszedtem magam, mire kimentem már mégis negyed kettő volt. A szobámban a fiúk éppen beszéltek valamiről.
- Na kész vagyok – mondtam
- Okay – mondták
- Remélem nem csak beledobáltad a cuccaimat a bőröndökbe – nézek Billre szúrósan
- Nem, dehogy is. Én a pakolásban jó vagyok – húzza ki magát
- De én nem csak abban – kacsint Tom :D
- Hülye! – nézek rá megint értelmesen XD – Na mehetünk?
- Ahha – mondták, majd kimentünk a hotel elé, ahol már egy nagy fekete kocsi várt minket. Beszálltunk és a sofőr bepakolta a cuccainkat. Ezután az út fél órás volt. Szóval már háromnegyed kettőre a nagy hotel előtt állt meg a kocsi. Miközben szálltunk ki:
- És a szobák hogy lesznek? – kérdeztem
- Hát… - néztek össze-vissza :S
- Na?? – néztem rájuk kérdően
- Mivel csak 3 szabad szobájuk volt… És csak az egyikben vagy egy ágy, ami egy nagy franciaágy… - kezdett bele Tom
- Az lesz az enyém – bólogatok
- Hát öh… Nem egészen… Tudod milyen csajozós vagyok én – nevet Tom zavartan
- Ezt nem mondhatod komolyan! – teszem karba a kezemet – Akkor kivel leszek? – sóhajtottam
- Hát… - Tom
- Velem – mondta Bill
… csend …
- De ha egy csajt sem viszel fel, akkor én nem állok jót magamért! – néztem Tomra szúrósan
- Meglesz az! – mondta hatalmas elégedett vigyorral az arcán
- Remélem is – mondtam
Ezután bementünk a hotelbe, és megkaptuk a 4.-en a 334., 335., 336. szobát. Bement mindenki a saját szobájába és elkezdtünk pakolászni. A mi szobánk volt a legnagyobb, amiben volt két nagy ágy (amiket csak egy kisebb éjjeliszekrény választott el egymástól…), egy plazma TV, előtte egy asztal. Volt még külön egy fürdő és WC is. És persze volt egy hatalmas nagy erkélyünk, ahol simán át lehetett mászni a bal oldalt lévő Tom, vagy a jobb oldalt lévő Gustav és Georg szobájába… Csak fél méter választotta el a 3 szoba erkélyei közti részt. Olyan 6 körül bejött szólni Georg hogy ha akarunk menjünk át Tomhoz, mert ott van mindenki.
- Nem haragszol? – kérdezte Bill
Mi a saját ágyunkon feküdtünk, mert kicsit kifáradtunk.
- Kéne? – nézek rá
- Hát… hogy velem kell aludnod, és hogy téged meg sem kérdeztünk – nézett ő is rám
- Nem én tehetek Tom „szükségleteiről” – mondom, mire mindketten elnevettük magunkat J
- De most komolyan. Nagy baj? Ki tudja még meddig kell itt maradnunk… - mondja
- Hjaj… Dehogy baj. Nekem semmi bajom nincs veled, ezért miért lenne baj?! Jajj te – mondom – Átmegyünk akkor Tomékhoz?
- Persze – mondta és átmentünk
Toméknél hülyéskedtünk egy sort, és olyan 7 előtt elmentünk kajálni valamit. Utána még mindig beszélgettünk, hülyültünk, és olyan 9 fele mindenki elment a saját szobájába. Először én fürödtem, utána Bill. Ezután néztünk valami DVD-t, utána meg lefeküdtünk (aludni! XD). Hamar elnyomott minket az álom. De amúgy egyáltalán nem bántam hogy Billel kell egy szobában aludnom, sőt… Inkább kifejezetten örültem neki, de nem tudom hogy miért. Jó volt a társasága, és amúgy is jól kijövök vele, jól eltudunk lenni meg minden… Nah jó... Én nem érzek Bill iránt semmit… Igaz?! Ő nekem csak egy egyszerű barát és kész. Tommal, Gustavval és Georggal együtt. Most Fannyra kell koncentrálnom.

Reggel 10
Én keltem fel hamarabb, Bill még aludt. Hjaj… olyan kis édin szuszogott, azthittem mindkárt megeszem… XD Nah jó… inkább nem, de nah akkor is… J Szóval miután kellő ideig csodáltam, elindultam a fürdő felé és rendbe tettem magamat. Mire kiértem, már Bill nyitogatta  szemeit.
- Nah, jó reggelt! – köszöntöttem és elhúztam a függönyt
- Nee… - mondta kómásan és magára húzta a takarót
- Kelj fel! Nehogy visszamerj aludni, mert akkor én halálra unom magamat – húztam le rólla a takarót. Amúgy csak egy póló és egy boxer volt rajta…
- Fázok… - mondta
- Hjaj, ne legyél már ilyen gyerekes – nevetek
- Nem is vagyok gyerekes – néz mélyen a szemembe
- Akkor milyen? – ülök le mellé
- Háát… - vigyorogok – Most soroljam fel?
- Kérem -  mosolyogtam
- Okay – mondta – Sexy, édes, aranyos, kedves, jófej, cuki…
- Igen… De a legfőbb, az hogy hatalmas egod van – nevetek
- Dehogy… Nekem?! – kérdezte a hülyét játszva
- Ki másnak?! Jajj, tiszta hülye vagy – csóválom a fejem
- Mindig csak bántassz – néz rám ártatlan szemekkel L
- Mi?? Hogy én?? – kérdeztem vissza
- Igen. – fordul el sértődötten
- Nah jó. Akkor szia. – mondtam neki és sértődötten kimentem és stílusosan bevágtam az ajtót XD
2 másodperc múlva már Bill rontott ki rajta:
- Várj! Nem mondtam komolyan – fogta meg a kezemet
- Nah persze – tettem karba a kezem
- Haragszol? – kérdezte bociszemekkel
- Hát per… - kezdtem bele, de olyan édin nézett… ^^ - persze hogy nem – mosolyogtam, amire csak egy elégedett vigyor volt a válasza
- Szerintem fel kéne öltöznöd. És csinálnod kéne valamit a hajaddal – mérem végig
- Okay – mondta és vissza mentünk a szobába és Bill bevonult a fürdőbe.

- Kész vagyok – jött ki háromnegyed (!!!!!) óra múlva
- Azt hittük már lehúztad magad a WC-én – nevet Georg
- Ha-ha… Örülnél mi? – Bill gúnyosan – De kezdjük ott, hogy a WC ott van – mutatott a fürdő mellett lévő ajtóra, amire mindenki röhögni kezdett
- Jólvanna! – Georg durcisan – Honnan tudhattam volna?
Ezután mentünk le ebédelni (ugye reggeli kimaradt… XD). Éppen ettük a kajánkat, mikor megláttam egy ismerős arcot jönni. Egyre és egyre közelebb jött…
- Úristen!! – kiáltottam fel, amire az illető és felfigyelt – Fanny!! – kezdtem rohanni felé, amire ő is futásnak indult az ellenkező irányba, a fiúk meg csak bámultak. Fanny berohant a liftbe, de mire én odaértem már bezáródott az ajtaja. Hát mentem fel a lépcsőn, de mire felértem az első emeletre, már a lift feljebb volt…
- A francba – dőltem neki a falnak. Ezután felértek hozzám a fiúk is
- Az Fanni volt? – kérdezte Tom
- Igen! – mondtam
- Hol van? – kérdezte Bill
- Nemtom. Lifttel ment, én meg lemaradtam. – mondom
- Ohh.. de jó – Tom
- Ez a hotel 6 emeletes rengeteg szobával – Georg
- Sosem találjuk meg – Gustav
- Pedig muszály lesz. Legalább már azt tudjuk hogy itt van – Tom
- És mivel tudja hogy tudjuk hogy itt van, el fog menni, édes – mondom gúnyosan – Szóval minél hamarabb rá kéne jönni legalább arra, hogy melyik emeleten van…
- Igen, drágám, egyetértek – vigyorog Tom, amire csak egy gúnyos vigyorral válaszoltam – Most miaz? Te kezdted!
- De én csak viccből mondtam – mondom neki
- Én meg nem – nevet
- Dehogynem! Te csak ne drágámozzál nekem! Nem vagyok a drágád – én
- De még lehetsz – vigyorog
- De nem leszek – én
- De lehetsz! – mondja
- Már miért lennék én valaha is a te drágád? – kérdezem gúnyosan
- Hát ha úgy alakul, lehetsz – mosolyog csábosan :D
- De nem fog úgy alakulni – teszem karba a kezem
- És ha igen? – teszi ő is karba a kezét és elém áll
- De nem fog – mondom neki nyugisan
- Nah jó – vetett véget ennek Bill, mert már látszott rajta hogy ez eléggé felidegesítette – Megkérdezzük a portán hogy melyik szobában van? Hátha nem szólt hogy ne mondják meg.
- De, menjünk – mondtam, és még utoljára kinyújtottam a nyelvemet Tomra
- Leharapom – jött közelebb és megfogta mindkét karomat
- Te… te… te perverz állat – mondtam neki végül és elindultam le a lépcsőn
- Miért, te talán nem vagy perverz? – jött oda mellém megint
- Már miért lennék az? – kérdeztem tőlle sértődötten
- Hát… Kitudja… Bárki lehet perverz. Te sem tudod, de Bill is nagyon az… - mondta Tom
- Héé! – szólt rá Bill mérgesen
- Vagyis csak néha, de akkor nagyon – kacsint, én meg elnevetem magam
Közben leértünk és a 3 fiú odament megkérdezni hogy hol van Fanny, addig én továbbra is folytattam értelmesnél értelmesebb beszélgetésemet Tommal J
- De nah… Ugye hogy te is az vagy?! Még ha egy kicsit is… - néz rám bociszemekkel
- Nah jó – sóhajtok – Fanny szerint pl. nagyon az vagyok…
- Tényleg? Jujj, de jó összeillünk – karol át nevetve
- Ne fogdoss – veszem le a derekamról a kezét
- Én nem is – nézett rám ártatlanul
- De akartál… - mondtam neki szúrósan
- De nem. Hát úgy ismersz? – néz rám komolyan
- Hát… jah. – mondom neki

Ekkor jöttek oda a fiúk.
- Na, összejöttetek már? – vigyorog Gustav
- Ha-ha – mondom neki, Bill meg halálos tekintettel néz felváltva Gustavra és Tomra – De mondjátok mi volt!
- Azt mondta, hogy nem mondhatja meg – húzza el a száját Bill
- Ohh… Ezt nem hiszem el – mondom – Akkor mi legyen?
- Nem tudom. De valahol itt van, és még azelőtt rákéne jönni hogy hol, mielőtt elmegy – Georg
- Akkor őrködjünk a bejárati ajtó előtt, vagy mi?! – nézek értelmesen XD
- Áá nem. Meg kell keresni – Georg
- De hogy? – kérdezem
- Azt nemtom – mondja
- Hjaj… ez az egész az én hibám, végül is miattam vesztünk össze. Csak én tehetek rólla hogy most keresnünk kell – hajtom le a fejem szomorúan
- Dehogy, nem te vagy a hibás, hiszen senki sem vette észre hogy Fanni elhanyagoltnak érzi magát. És ő sem mondta – nyugtatott Bill
- Jó… de akkor is. Ha jobban figyelek rá, nem vesztünk volna össze – húzom el a szám
- Ezt nem tudhatod. Ne hibáztasd magad – Bill
- Köszi – nézek rá és mosolygok, amire ő is elmosolyodik