Avril így
emlékszik vissza gyerekkorára:
Szüleim
kiskoromban nagyon vallásosan és konzervatív szabályok között neveltek. Sokáig
úgy éreztem, hogy mindenképpen ki kell törnöm ebből, és kb. 7 éves koromig
mindent meg is tettem, hogy kikészítsem őket!
Az igazi
cinkostársam a bátyám Matt volt, aki rengeteg balhéból kihúzott és mindig
falazott nekem. Amikor a suliban a csúfolódások célpontja lettem, mert én voltam
a legalacsonyabb és nekem volt a legvastagabb szemüvegem, akkor tudatosult
bennem, hogy csak a családomra számíthatok. Emlékszem, már két hét után
gyűlöltem a sulit, ezért folyamatosan lógtam. Aztán egy napon a nagypapám
meglátott az utcán, amint egy padon sírtam, és elbeszélgetett velem. Őszíntén
elmondtam neki, hogy mi bánt.
A szüleim
azonnal kivettek az iskolából, és attól kezdve egy magánsuliba jártam, ahol
színészet és énekfakultációra jelentkeztem. Nagyon szerettem és a tanáromnak
köszönhetően több tehetségkutató versenyen is részt vettem. Végre a saját
lábamra álltam, és nem csak a bátyámat utánoztam. Addig ugyanis kizárólag azt
csináltam, amit ő, azaz a jéghikon és a kosárlabdán kívül semmi más nem
érdekelt.
A dalokkal
azonban egy egészen új szakasza kezdődött az életemnek! Megtanultam kezelni a
hangomat, és rájöttem, hogy a dalírás olyan, mint egy nagymosás: kitisztítod
magadból a gondolatokat és az érzéseket! Szuper dolog, nekem rengeteget segített
és segít most is. Amikor 2003-ban meghalt a nagypapám, éppen Dublinban
koncerteztem, és sajnos nem tudtam elmenni a temetésére. Nagyon fájt, hogy
elveszítettem. A sírjánál töltött órák után írtam a Slipped Away című dalt, és
megfogadtam, én is olyan családot szeretnék, amilyen nekem van, mert tudom, hogy
nélkülük semmi sem sikerült volna!
Forrás: BRAVO
|