Infernal

50# játékteszt

Kategória: TPS

Rengeteg ígéretes kép, videó, névváltás és egy éves csúszás után az Infernal végre megjelent. Sokan sokat vártak tőle, de azért mindenkiben benne volt a félsz, hogy az előre sztárolt játékból egy nagy bukás lesz... Én sem voltam ezzel másképp, rengeteget vártam a játéktól, köztük a kidolgozott, pörgős közelharcra, - amire a fejlesztők nagyon büszkék - aztán a különleges, démoni képességek megvalósítására nagyon kíváncsi voltam.

E kis kitekintés után térjünk vissza a játékhoz, és kezdjük rögtön az alapsztorival, amit valljuk be a fejlesztők nem vittek tulzásba: Ezer esztendőként a bolygók különleges állása eltakarja a Földet a Minden6ó szeme elöl, és ilyenkor elszabadul a Földön a káosz, és a fény és a sötétség itteni képviselői véres harcba kezdenek a hatalom megszerzéséért. Főhősünk, Ryan Lennox csak egy nyugodt estét szeretne eltölteni, mikor a pokoli főügynök (Lucius Black) tesz neki visszautasíthatatlan ajánlatot: megkell termtenie újra az egyensúlyt a menny és a pokol között. De persze ezt nem tudná megcsinálni, mint egyszerű ember ezért Lucius felruházza őt pokoli képességekkel. Ryan-nek meg kell mentenie a Földet... Hát nem mondható róla, hogy valami iszonyatos királyság lenne a történet. Nemcsak a történet, hanem ennek elbeszélése is sablonos. Amint belekezdtem az Infernalba (mint említettem nagy reményekkel) egyre csak lohadt le az érdeklődésem. Egyre gyakrabban fulladt esztelen öldöklésbe, és az első pályai főhősig szinte semmi izgalom nem volt. A játék megpróbált szépen belevezetni az irányításba, megmutatatja hogyan lehet használni démoni képességeinket, beavat minket az irányítás rejtelmeibe. Ezután már tényleg kezdődne az igazi harc - persze ha van hozzá kedved. Mivel a játék egy idő  után  kezd nagyon monotonná válni, és hiába a közelharc sem annyira olyan nagyszerű, mint amennyire a Metropolis Software ígérte. Ugye egyáltalán nem lesz szükségünk közelharcra, révén a pisztoly sokkal hatásosabb, mint puszta öklünk. Vagy akár a dobócsillag.

Különleges képességek közül a mindennek alapja az úgynevezett mana. Manát csak öléssel szerezhetünk, és ha van elég bennünk akkor akár a jobb egérgomb nyomvatartásával ,,Infernal shotot'' erszthetünk útjára, ami garntáltan kiüt mindenkit aki a közelünkbe tartózkodik. Elegendő manával akár teleportálhatunk is, ami tényleg marha jól néz ki. De vigyázni kell, mivel a pokol titkos ügynöke vagyunk ha szent helyen vagyunk vagy erősen süt le reánk a lámpa akkor szépen lassan lenullázódik a manánk. Ezt hatalmas logikával kikövetkeztetve orvosolhatjuk. (Kilőjük a lámpát...) Különleges képességekhez tartozik az, hogy halott ellenfeleinkből kiszívhatjuk az életerőt és a maradék lőszert is. Az a baj az Infernallal, hogy hiába van lehetőseg a falhoz lapuláshoz nem használjuk, mert tudjuk, hogy nem halunk meg, mivel örökké van szinte lőszer és élet. És ez sajnos elrontja az egész játékot, hogy nincs benne kihívás, miért igazán dolgoznánk. Én nagyon kevésszer haltam meg a játékban, ugye szinte mindig maxon volt az életem...

Ha valami, akkor a grafika dícséretet érdemel. Részletesen ki vannak dolgozva a helyszínek, a grafikai engine remekül működik, és én nem is vettem észre bugot a játékban. Azonban itt is, mint az egész game-ben egyhangúak a helyszínek, nincs még ezen a téren sem változatosság. Csakúgy mint a zenében. elsőre remeknek tűnik de aztán egyre idegsítőbbnek hat a rockos, de nem túl kemény muzsika. A fegyverropogás, és Ryan szinkronhangja jó, de korántsem tökéletes. Khm... Az Infernal-t lehetett volna a nagyok közé emelni, de az egyhangúság sajnos tönkre vágta az egészet, pedig egy valódi klasszikus válhatott volna belőle.

Értékelés:

• Grafika --> 16/20
• Hangok --> 12/15
• Csoportjában --> 10/15
• Megunhatóság --> 9/15
• Játékélmény --> 25/35

+ Besz.rás:
   - Mana
   - Könnyű...

- Nem besz.rás:
   - Egyhangúság grafikailag
   - Egyhangúság zeneileg
   - Egyhangúság játékélményeileg

Értékelés: 71%

Az egyhangúság MINDEN téren rontotta el a gémet. Még csak egy átlagos TPS-nek is kevés.

tálos