20. fejezet |
|
2007.11.14. 16:20 |
|
Kartalosz sajgó derékkal ébredt fel. Ahogy körbenézett a környéken, elborzadva látta szeretett hátasa maradványait, és a rovaristen bűzölgő tetemét. Felállt, és elrakta kardját, majd Enilran keresésére indult.
|
19. fejezet |
|
2007.11.14. 16:19 |
|
C’Thun és Arutras némán repültek egymás mellett az erdőben. A nap már felkelt, és fénye áthatolt a még letarolatlan fák koronáján, bepöttyözve az erdő talaját
|
18. fejezet |
|
2007.11.14. 16:18 |
|
Kartalosz immár ötödszörre ért vissza csata után a táborba. A legnagyobb sátorba ment még jó pár emberrel körülvéve, mely a megbeszéléseknek biztosított viszonylag nyugodt környezetet.
|
17. fejezet |
|
2007.11.14. 16:16 |
|
Enilran immár újból mereven bámulta az egyre közeledő parancsnokot, és csak akkor jött rá, mire is készül, mikor már lehunyt szemmel tapadt a szájára
|
16. fejezet |
|
2007.11.14. 16:15 |
|
Kartalosz épp az unalmasabbnál semmitmondóbb jelentéseket lapozgatta, fáradtan. Néha-néha köhögött egyet a belőlük felszálló portól, mivel a földről szedte össze őket
|
15. fejezet |
|
2007.11.14. 16:14 |
|
Nem tudta kicsoda, nem voltak emlékei, nem érzett, és nem is tudott semmiről. Egyetlen dolog lüktetett az elméjében, ha egyáltalán volt még neki olyan, mégpedig az, hogy meghalt
|
14. fejezet |
|
2007.11.14. 16:13 |
|
Khenáriosz újból whisp alakban várakozott. Hamarosan meg is hallotta, és érezte is a két éj tünde közeledtét. Ahogy meglátta a fák között suhanni a véres páncélzatú Enilrant.
|
13. fejezet |
|
2007.11.14. 16:12 |
|
– Nem érek rá ilyenekkel foglalkozni kedves – próbálta elhajtani Veiamot.
– Ne nevezz kedvesnek te céda! Átlátok rajtad – sziszegte Veiam.
– Valóban? – húzta fel a szemöldökét Enilran
|
12. fejezet |
|
2007.11.14. 16:11 |
|
Eltelt egy nap, majd még egy, és mindez idő alatt sem előre, sem hátra nem nyomult az éj tünde sereg. Ez nem csak Kartaloszt, de a kapitányát, és a tisztjeit is idegesítette
|
11. fejezet |
|
2007.11.14. 16:10 |
|
Micsoda egy felfuvalkodott cafka! Hogy törölném le azt a bárgyú mosolyt az arcodról… – fortyogott magában Veiam.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…