Herci

Wooooowww!!! ÁÁÁÁÁ!!! Wáááá!!!! Huuu… nyugi! Legjobb lesz, ha szépen elkezdem az elejéről:

Egyszer volt hol nem volt, meg ilyenek… Szóval, volt egy kislány, kb. 7 éves. Nevezzük Lizzynek. Lizzy egy nyáron a keresztanyukájáéknál nyaralt, amikor is meglátott egy kisfiút. Hívjuk a srácot Paulnak. Lizzy egyből belezúgott a fiúcskába, aki akkor 9 év körül járhatott. Nem tudta kiverni a fejéből. Irtózatos szerencséjére, a keresztanyukája és Paul anyukája legjobb barátnők voltak, így egész nyáron együtt játszhattak. És a következő nyáron is. És azután is. Egyszer azonban már többé nem lógtak együtt. Lizzynek nem sikerült elfelejtenie a fiút. Egészen 13 éves koráig teljesen oda volt érte, attól függetlenül, hogy körülbelül évente egyszer látta.

Egy szép, júliusi napon, körülbelül 2 és fél évvel ezelőtt Lizzyn átmeneti elmebaj lett úrrá: írt egy cetlit, és azt becsúsztatta a Paultól kölcsönkapott videókazetta borítója alá. (Paul  Lizzy nagypapájának hozott egy természetfilmet.) A cetlin nagyvonalakban ennyi ált:

„Kedves, Paul! Remélem, Te találod meg a levelet, és nem Anyukád, mert az elég…furcsa lenne. Nem feltétlenül rossz, csak fura. Lizzy vagyok. Valószínűleg Te már nem emlékszel, de annak idején sokat játszottunk együtt. Ha van kedved írj: lisbeth000@hotmail.com !”

Szegény Lizzy várt, és várt, de semmi hírt nem hallott Paul felől. Aztán lassacskán kinőtt a gyerekszerelemből.

De most:

Szia! Egy kicsit elkéstem azzal, hogy most írok, de régen hagytál nekem egy cetlit egy videó kaziban! Azt írtad, hogy írjak!! A lényeg, hogy nem tudom ki vagy, bár sejtem! Mondjuk ilyen régről (kb. 2 év) lehet, hogy már nem is emlékszel arra a cetlire! Vagy igen? Elvileg egy rokonodnak adtam kölcsön azt a videót még akkor, így csak egy hozzá tartozó juthatott hozzá a kazihoz. ( a rokon neve: Dr. Stuart Wethersmith) Csak azért gondolom, hogy a rokona vagy, mert miután visszakaptam a kazit akkor vettem észre a cetlit. A lényeg, hogy ha még ez az E-mail címed és Te vagy az, aki azt a cetlit írta, akkor írj, ha szeretnél vagy, ha még el akarod mondani/írni amit akkor akartál akkor nyugodtan!!! Elég sokáig őriztem azt a cetlit, most már szeretném tudni ki írta azt nekem!!!!!!!!! OK? Szia! 

Paul Winston

És a végén egy kép Róla:

Hát… mikor megláttam…huuu… régen is jó pasi volt… na de most, hogy felnőtt! Komolyan mondom… szavakat se találok rá!
Mikor megláttam a mail-jét… hát én nem is tudom, vagy fél percig nem kaptam levegőt, aztán meg kitört belőlem a röhögés. Senki ne kérdezze, miért. Fogalmam sincs, de tény, hogy rágörnyedtem az asztalra, és irtó hangosan vihogtam. Hát ez kész. XD
Nem bírtam ki, muszáj volt neki válaszolnom… tudom, ♥Tomy♥ meg minden… de héé!! Ezért a srácért, (mármint Paulért) kb. már egy örökkévalóság óta oda vagyok!! Akarom mondani voltam… köhöm.
Ahogy néztem a gépen az időt, úgy egy órát vesződhettem azzal, mire megfogalmaztam egy válasz-mailt. Tökéletesnek távolról se mondanám, de olyan eufórikus állapotban ennyire futotta.

Szia!

Hűűű... mondanom se kell, gondolom, mennyire meglepett a mailed... Nagyon örülök ám neki:)
Emlékszem a cetlire... annak sztorija van... tudod nem is tudom, valami gyenge pillanat lehetett, amikor teret akartam engedni a sorsnak...vagy legalábbis megpróbálni, hátha lehet valami... És hűűű...most írtál...
Jól emlékszem ám, valami természetfilm volt (ugye?)... Tudom Teresa-éknál volt...aztán egyszer átvittük mamámékhoz megnézni... és akkor csak úgy belerepült :) Magától :) nem ám...
Ja, én egyébként Lizzy vagyok, Lisbeth Nash. Nem tom, ez így mond-e valamit...valszeg nem... Teresa néni keresztlánya... az egyik. A kisebb. Annak idején (valószínűleg Te már nem emlékszel) sokat játszottunk együtt nálatok is, meg Teresáéknál is.  Na ha így dereng már
egy incirifincirit, az jó:) Ha nem...háááát... az annyira nem :D

Jujj, tudom ritka nagy hülyeségek voltak írva arra a kis cetlire...  De mégis írtál...ez tök jó:)

Na, nem beszélek ám már tovább, nem akarlak nagyon-nagyon untatni!

Írj, ha lesz kedved!

Remélem nem okoztam nagy csalódást a cetli írójával kapcsolatban... vagyishogy velem tulajdonképp... na ennek így nincs sok értelme, de az a lényege, h remélem nem csalódsz nagyot miután ezt a mailt elolvasod.

Szija!

                                                                                            Lizzy

És a végén én is küldtem neki egy képet:

Nem kell cikizni, ennyire futotta!!! Miután elküldtem, átlagosan 10 percenként néztem csak meg, van-e új bejövő mailem. Nem volt, természetesen. Tanulnom kellett volna, de semmit nem készültem, és ennek igen alaposan meg is lett az eredménye: kémia röpdolgozat = kész katasztrófa. Hát igen… Csak Anya meg ne tudja.