Premier

            Fogalmam sincs, hogy sikerült elaludnom, pedig mikor délután hazaértünk Abbyvel az egész szépség-körútról, azt hittem nem fog menni. Annyira izgultam, hogy mit fognak szólni a többiek, de legfőképpen ♥Tomy♥. Ehhez képest 9kor, - miután gondosan kiválasztottuk, mit veszünk fel, - fürdés, bepakolás után épp csak le akartam pihenni egy kicsit, erre amint letettem a fejem, már el is nyomott az álom, és ma reggelig aludtam. Anya ébresztett, mert még a telóm is elfelejtettem beállítani! DE Abby ugyanúgy elaludt, mint én! A tervezetnél jó 15 perccel később keltünk mindketten. Úgyhogy a „Nagy kapkodás” című fejezet következett reggel.

Gyalogoltunk a suliba. Borzasztóan hosszúnak tűnt az út, legalább 3szor annyinak, mint általában. Közben Abbyvel beszélgettünk. Nagyon furcsa hangulatban volt egész reggel. Valahol fél távon lehettünk, mikor hozzám fordult:

- Télleg azt szeretnéd, ha a Góbi-sivatagba mennék tanulni?

Elkerekedett a szemem. Hogy tudja felhozni egy kb. 1 évvel ezelőtti veszekedésünk egyik beszólását? Sosem értettem, hogy képes ilyesmire. Olyan az agya, mint egy jegyzőkönyv.

- Jahj, dehogy! Jó, lehet, hogy akkor még azt kívántam… de Abby, kamasz vagyok! Hisztis, meg minden, ráadásul Te sem könnyítetted meg a dolgom! De most… Örülök, h itt vagy, Abby!!

 - Naná, van egy útleveled ♥Tomy♥hoz. :P – Tudtam, hogy csak viccel. Szerencsére. De először azt hittem, komolyan is gondolja, aztán elröhögte magát.

Irtó gyorsan beértünk a suliba. Torkomban dobogó szív, pillangók a hasamban, hányinger…blablabla… szokásos. Az izgalom jelei. Lassan kezdem természetesnek venni.

Még Abbyn is látszott, hogy izgul, pedig ő aztán…! Abby=Maga a testet öltött nyugalom. Általában. Hehe.

Épp besétáltunk a kapun, amikor egy deszkás száguldott el mellettünk. Mindketten utána néztünk. Mert igenis, attól, hogy bele vagyunk esve két srácba, nem vakultunk meg… Főleg én nem. Elvégre az ember lánya hűséget fogad, nem vakságot! Ráadásul még itt sem tartunk, szóval, nézni szabad! A srác lement a lépcsőn valami tripla izével, ami dupla bigyóval volt kombinálva. Egy ugrás. A haverjai ott kiáltozták a nevét, mármint a trükkét, csakhogy annyira nem fogott meg, úgyhogy aztán gyorsan el is felejtettem.

- Király volt, Öreg!!! – Ordították a haverjai. – Nagyszünetben mehet a tripla triplával, Matt!! – Naná, hogy mehet, Matt. Sok sikert! Jah, biztos. Mind1. Csak azért akadtam fenn ezen a közjátékon ennyire, meg azért írtam le, mert legalább egy picit elterelte akkor a figyelmem ♥Tomy♥ meg az osztálytársaim véleményéről, amik miatt izgultam.

Azért még így is gyorsan értünk be. Sok sikert kívántunk egymásnak, aztán hajrá! Az aulában Abby felfelé ment a főlépcsőn, én meg balra.

Beléptem az osztályba. Nagyjából már mindenki ott volt. Én motyogtam egy szokásos hello-t, és le se vettem a szemem a többiekről. Néhányan felnéztek, ők is motyogtak valamit, aztán kész. Lenyűgöző, hogy tulajdonképp napi 6 órát együtt vagyunk, és tudomást sem veszünk a másikról. Persze a barátokat-barátnőket leszámítva. De azt hiszem, egy dologban mind egyetértünk: Hálásak lennénk érte, ha Emma meg a pasija, Paul csak egy fél percre tudomást sem vennének egymásról. Szerencsések vagyunk, premier plánéban nézhetjük, ahogy minden szünet 10 percét végig smárolják. (Ja, és csak 10 percesek a szünetek.) Nem vagyok irigy. ÁÁÁ…

Szóval senkinek fel sem tűnt semmi.

- NA szép… - Gondoltam magamban.

Cloe-t kerestem, de nem volt még bent. Leültem a padomra. Kinyitottam a földrajzkönyvemet, legalább annyi hasznom legyen az érdeklődés hiányából, hogy nem kapok karót. Már nagyban a ciklonokat olvastam, amikor berontott Lucia és ilyet ordított:

- Abby Nash barnára festette a haját!!! – Na, erre bezzeg mindenki felnézett. Én meg fáradtan sóhajtottam. – Gyertek, nézzük meg! Ott ül a büfé előtt!!!

A tömeg kis híján fellökte szegény Nicket, aki éppen ekkor próbált bejutni az ajtón.

- Mi van?? – Lépett oda hozzám. – Mért őrült meg mindenki?

- Semmi különös… - Próbáltam menteni a menthetőt. Így is azt hiszi, – megjegyzem jogosan – hogy Abby „túl csillogó”. Hátha még ezt megtudná, hogy az osztálytársaink zarándokutat szerveztek, csak mert új hajszíne van… Jobb, ha ezt még egy kicsit titokban tartom. Következő szünetre úgyis mindenki erről fog beszélni.

- Milyen jó a hajad! Irtó klassz! – Dicsért meg.

- Köszi!!! – Vigyorodtam el. Na végre!!! Köszönöm!!! – Tetszik?

- Nagyon király. J

- Kööösz!!!

- Amúgy, Cloe hol van? – Ez az! Tudtam, hogy valami hiányzik! CLOE!! Ez szép. XD. A saját legjobb barátnőm se akarnék lenni.

- Passsz! Nem tudom. Lehet, még mindig rosszul van. – Utaltam a péntek délutáni szédelgésére.

Cloe a szünet végéig sem érkezett meg, sőt, aztán sem. Úgyhogy Nick felhívta, illetve csak próbálta, mert a telefonját nem vette fel. Ő egyébként olyan, akit sosem lehet elérni. Nem azért, mert olyan elfoglalt, hanem, mert nem szokása megnyomni a kis zöld gombot, akkor se, ha már félórája csörgeted, és szétvet az ideg, hogy mi a frászt csinál. Aztán észreveszi, h kerested, de elfelejt visszahívni, vagy nincs pénz a kártyáján… Bonyolult. A lényeg: nem tudtuk elérni, természetesen, de egyikünk sem lepődött meg ezen.

Szóval, megkérdeztem Nicket, ebédelünk-e együtt. Persze, amúgy is együtt szoktunk, de azért mégis… Boldogan bólogatott. Huuh, akkor ez lerendezve.

Meglepő módon szinte repült az idő az ebédszünetig. Ráadásul hatodik óránk sincs, szóval abszolút ráérősek voltunk Nickel. Letelepedtünk odakint az egyik padhoz és kényelmesen elkezdtük behabzsolni az ebédet. A kivételes alkalmak egyike, amikor a menzán ehetőt adnak, és nem csukott szemmel, és befogott orral kell legyűrni a kelkáposzta főzeléket, esetleg, ami még rosszabb, spenótot a torkunkon. Tehát, csendesen falatozgattunk, amikor két tálca koppant a padon. Felnéztünk. ♥Tomy♥ és Abby voltak.

- Sziasztok! – Köszöntek.

- Sziasztok! – Köszöntünk.

- Leülhetünk? – Kérdezte ♥Tomy♥.

- Persze.

♥Tomy♥ rám mosolygott, én meg vissza, és elnéztem Nick felé. Láttam, hogy szépen komótosan végigméri Abby új külsejét, aztán gondolom mikor rájött, hogy ez enyhén szólva is elég feltűnő volt, kicsit elpirult. Abby meg szintén.

- Nagyon szép lett a hajad. – Nyögte ki nagy nehezen.

- Köszi. – Mosolygott Abby vidáman. Igazából fülig ért a szája, de hívjuk csak mosolynak inkább, az úgy kevésbé gáz. Neki.

Na, hát ez kb. így ment egész ebédszünetben. Jaa, igen, és ♥Tomy♥ is megdicsérte az én frizum!!! Nagyon az volt az érzésem, hogy az egész arra ment ki, hogy négyes randit akarnak az öregek (hehe) szervezni. Keresték az alkalmat állandóan, hogy milyen program van, ami érdekelheti Nicket. Mert ugye engem ♥Tomy♥nak nem nehéz sehova sem elcsalogatnia, Abbynek van nehezebb dolga. Végül aztán:

- Lizzy, megmutattad, már Nicknek a tavat? – Kérdezte tőlem ♥Tomy♥ csak úgy mellékesen.

- Ó, még nem. Miért?

- Biztos tetszene neki, nem igaz? – Nézett szegény Nickre.

- Milyen tó?

Szépen körülírtam neki. Tényleg egész lázba jött. Ugyanis Ő, velem ellentétben, oda van a természetért, a környezetvédelemért, meg a bio-cuccokért, egészséges életmódért, meg hasonlók.

 - Miért nem mutatjuk meg neki? – Kérdezte ♥Tomy♥.

 - Jó ötlet!!

- Sőt, még Abby sem látta! Naa, mi lenne, ha ma délután elmennénk mind a négyen?

- Oké. – Bólintott rá Nick.