6. fejezet

Suliban

Na. A tegnap estéről: ♥Tomy♥-val csomót dumáltunk. Rengeteget sétáltunk a városban. Aztán még a kapunk előtt is álltunk egy órát. Egyszerűen egész héten tudnék vele folyamat beszélni! Annyira aranyos, és okos, és kedved… és udvarias, és helyes…wááá… Komolyan. Ő a TÖKÉLETES!!!!

A kőről meg el is felejtkeztünk. Azt hiszem, ő is jól érezte magát velem. Legalábbis mikor már kicsit fázni kezdtünk, ilyet szólt:
- NA jól van, menjél kislány! Nehogy bajba kerülj a király délutánunk miatt! Aztán szép álmokat! – Lehajol és ADOTT EGY PUSZIT!!!!! Az arcomra!!! Azt hittem, hogy ott helyben összeesem. Úgy meglepődtem, hogy arra már szavak sincsenek. Álmaim pasija, a nővérem legjobb barátja, a srác, akiért az egész suli odavan, ADOTT EGY PUSZIT!!! NEKEM!!! AZ ÉN ARCOMRA!!!! Ez annyira jó, hogy már hihetetlen!!! 

Aztán beszökdécseltem a kapun. Nick már elment, Abby épp relaxációs fürdőt vett, enyém volt az egész felső szint. Ugráltam és visítottam, és nevettem és sírtam. Néha más sorrendben, de a lényeg ez maradt. Az volt életem legboldogabb napja!!! Mondanom sem kell, nem sokat aludtam. A szívem egész éjjel olyan hevesen vert, mintha épp Coopert futottam volna… én még soha nem éreztem ilyet! Nem voltak, és nincsenek is hiú reményeim. Tudom, hogy nem akarna velem járni, és csak azért barátságos, mert a legjobb barátjának a hugicája vagyok. De nem érdekel. Bír és ez a lényeg!! És én meg piszkosul boldog vagyok!!!!

            Le se szúrtam Abbyt. Nem akartam, hogy tudja, és közöljön valami kiábrándító dolgot, hogy például mittomén, ♥Tomy♥ csak azért rendes velem, mert szereti Abbyt, vagy hasonlókat. Nem akartam, hogy bárki vagy bármi elrontsa ezt az érzést. Úgyhogy inkább magamban tartottam az egészet.

Ma meg ugye megint suli volt. ♥Tomy♥-t nem is láttam egész nap. Jó, Abbyt sem. Azt hittem, talán be se jöttek. De aztán egyszer csak, matek után, valamikor a szünet közepe táján besétáltak a termünkbe! Azt hiszem, ilyen nagy dolog még sosem történt az osztályunkkal. Hogy miért? A suli két legmenőbb egyéne, ♥Tomy Carter♥ és a Nővérem betették az előkelő és tökéletes formájú lábaikat a mi kis jelentéktelen termünkbe!!!  Nem hiszem, hogy valaha is valamelyik elsős osztályban megfordultak volna már. Amint beléptek, egyszerre néma csend lett. Egy pisszenést se lehetett hallani. Ők persze halál nyugisan kezelték a szitut. Végighordozták a tekintetüket az arcokon, majd lazán, mégis kicsit emelten így szóltak:

- Sziasztok! – Hűűű, de lazzza. Vagyis nem. Nem tudom, mit vannak az osztálytársaim elájulva egy-egy „Sziasztok!”-tól, de tény, hogy mind levegőért kapkodtak. Hát igen, ennyire tökéletes szépségeket ritkán lát az ember. Főleg a saját padja közelében. ♥Tomy♥ véletlenül hozzáért Lucia asztalához. A csaj meredten bámulta azt a pontot, vagy fél órán keresztül. Szánalmas! Nem is tudom, hogy reagálnának, ha megtudnák, hogy engem meg is puszilt!!! AZ ARCOMON!!!! Persze nem is mondtam el nekik. Csak Cloe-nak. Szerintem nem is hitte el!

Szóval, ♥Tomy♥ meg Abby odajöttek hozzám. Na, ez már néhány emberkének tényleg sok volt: levegőért kapkodtak. És amikor meg ♥Tomy♥ lehajolt és ismét adott egy puszit! Hát, az kész volt! Az egész osztályom szeme láttára!!! Azt hittem, mentőt kell hívni! De hozzám is!!! Ez csak egy gyönyörű álom lehet!!!

Abby nem sokáig bájcsevegett velünk, kiszúrta Nicket, az egyetlen embert a teremben, akire nem hatott a Nagy Belépőjük. Ő épp csak egy pillanatra nézett fel, barátságos mosolyt küldött Abby felé, - legalábbis Cloe ezt állította, mivel én nem láttam, a szemeim ugyanis ♥Tomy♥-ra tapadtak, - szóval rámosolygott a nővéremre és folytatta az angol lecke írását!!! Hát ki látott már ilyet??? És elindult a srác padja felé. Mármint Abby. Nick padjához. Ahol az angol házit írta (!!!). Leguggolt, és csendesen megkérdezte, tud e segíteni. Eddig láttam az eseményeket, mert aztán ♥Tomy♥ KÉZENFOGOTT és kivezetett a teremből.

- NA gyere, Picilány! – És vezetett, vezetett egészen a kúthoz.

A sulink előtt van egy szökőkút. Egy elefántot ábrázol, akinek az ormányából tör elő a víz.  Ott gyülekezik mindig az iskola krémje. Vagyis, Abby, ♥Tomy♥ meg a bandájuk. Plusz a foci-, a kosár- és a rögbicsapat (aminek egyébként ♥Tomy♥ az irányítója). A peremén születnek az iskola életének legjelentősebb döntései már évtizedek óta. Mindig is a kiváltságosak helye volt ez. Én még csak soha a közelében sem voltam… úgy értem, ha egy elsős meglátnak akár csak az 1 méteres körzetén belül, az számíthat rá, hogy egész évben nem lesz nyugta a végzősöktől. Magyarul, tiltott terület minden nem odatartozónak. És most ♥Tomy Carter ♥ kézen fogva vezetett, egyenesen a népszerűség kapuja felé egy kis első évest!! ENGEM!!! Azt hiszem, ez ma a hatalmas meglepetések napja lehetett: ilyet még az elit sem látott soha. Meg is bámultak rendesen.

- Szóval, Kicsike, mit csinálsz ma este?

- Semmit.

- Hát az meg hogy lehet? Péntek este semmi program?

- Hát, nálam már csak így megy ez. – Tudom, ezzel eléggé lehúztam magam. Mondhattam volna, hogy, „á, a haverok lemondták, úgyhogy jelenleg még nincs…”, de őszinte akartam lenni. Nem vagyok menő. Ezt ő is tudja. Mert a menőket mind ismeri. De nem érdekli, tudom, és látom, hogy nem érdekli! A népszerűtlenségem ellenére, mégis velem van! Legalábbis ebben a szünetben…

- Ezen akkor sürgősen változtatunk!

- Hogyan?

- Eljössz velem koktélozni? Nagyon hiányzik egy Margarita. De Te persze csak kólát kaphatsz. ;) Kislányok csak ne alkoholizáljanak!

Hétre érted megyek! Most meg futás, mert lekésed az angolt! – Honnan tudta, hogy angol órám lesz????