5. fejezet

A HELY

            Van egy kedvenc kövem is. A kis tó közepén áll, és ha az ember térdig feltűri a gatyáját, begyalogol és felül rá… hát… nem is tudom, mihez lehet azt a látványt hasonlítani. Komolyan, mintha egy mesebeli csoda országban nézelődhetnék. Mindenütt fák, körülvesz az erdő, a természet. Amúgy nem vagyok oda az ilyen bio-dolgokért, de még különösen a természethez sem vonzódóm, tökéletesen elvagyok egy nagyvárosban is, de ez még engem is megbabonázott. Nem hiszem, hogy van ennél varázslatosabb hely a környéken. El se hallatszik idáig az autók zaja! De még a közeli játszótéren visítozó gyerekek, vagy a velük kiabáló anyukák hangja sem! Lehet, hogy ez része az erdő mágiájának?! Kisebb korunkban, azt mondtuk Cloe-val: itt egész biztos tündérek laknak, azért ennyire gyönyörű.

Szóval, mondanom sem kell, nagyon lelkes voltam, mikor meghallottam a patak megnyugtató csobogását.

- Már nem lehetek messze. – Gondoltam magamban. Tényleg nem, mert az ismerős izgalom is ismét úrrá lett rajtam. Annak idején, ahányszor eljöttem ide, annyiszor éreztem, hogy ez egy fontos hely. Itt még valami rendkívüli dolog fog történni! A jóleső gyomorficánkolást már régi, kedves ismerősként köszöntöttem. Igen, itt semmi sem változott. Minden olyan, mintha megállt volna az idő. 5 év alatt csak a növényzet lett kicsit sárgább a tóparton, és a patakmeder talán kicsit szélesebb. Igen, mindjárt… mindjárt ott vagyok…és újra láthatom a kövem…

- NA NE MÁR!!! Az az én kövem!!! – Ez hihetetlen. Valaki már ült a törzshelyemen! Ilyen komolyan nincs! Mit képzel ez magáról???

- Tessék? – Nézett rám a srác zavartan. Mert azt még szemüveg nélkül is meg tudtam állapítani, hogy srác volt. (hát igen, azt hiszem az ilyen helyzetek miatt javasolja a szemészem mindig, hogy hordjam folyamatosan azt a rohadt szemüveget.) De az arcát nem láttam. Ó, ezt nem hiszem el… én ezt a hangot ismerem!

♥Tomy Carter♥, igen, ♥Tomy Carter♥ személyesen ott ült a gyerekkori kedvenc sziklámon és értetlenül bámult rám. Ahogy a nap rásütött, a haja egészen barnának tűnt, a farmere sípcsont-középig feltűrve, kilátszott az izmos, tökéletes alakú vádlija… és egy isteni szürke pulcsi volt rajta, amit még sosem láttam. Azt hittem csak álmodom. Remekül beleillett a környezetbe: szuperül nézett ki.

- Izé. Semmi. Szia! – És természetesen menekülőre fogtam a dolgot. Ha most utolér, végem van. Elástam magam. Amilyen gyorsan csak tudtam, futni kezdtem. Az a baj, hogy az nem valami fénysebesség, szóval párszáz méter után ♥Tomy♥ megfogta a karom és megállított. IGEN, HOZZÁMÉRT!!!!

- Hé, várj már! Ki vagy Te?

- Senki.

- Nem lehetsz senki! Senki sem senki! Olyan ismerős vagy… Most komolyan. Hogy hívnak?

- Lisbeth.

- Lisbeth?

- Aha.

- Lisbeth… ?

- Nash.

- Mint Abby Nash?

- Aha. A húga vagyok… - Utólag belegondolva ez egy roppant primitív beszélgetésre sikeredett. Hála nekem.

- Ahhha… Szóval Te vagy az! Már meg akartalak ismerni!

- Igen. – Micsoda fantasztikus válaszok.

- Tomy vagyok. Tomy Carter. – Ó, na ne már?? :O tényleg?? Micsoda új információ. Könyörgöm…

- Tudom. – Erre elvörösödtem. De nem csak úgy egy aranyos, pici piros folt jelent meg valahol az arcomon, hanem RÁKVÖRÖS lettem. Szó szerint. – Mennem kell!

- Miért?

- Ööö… haza kéne mennem.

- Ne már…! De hát a köved. Amit elfoglaltam. :P Nem is akarsz ráülni? Biztos hiányoznál neki, ha ma nem látogatod meg. – Győzködött kedvesen. Már értem, miért barátkozik vele a nővérem. Maga a megtestesült kedvesség és udvariasság ez a srác. Ja, és mellesleg szuper szexi is!!!

- Nem hiányoznék neki. Már évek óta nem voltam itt.

- Tényleg? Akkor hogyhogy most mégis eljöttél? – ÉS már indult is visszafelé, én pedig mellette lépkedtem.

- Ki akartam szabadulni otthonról.

- Értem. Velem is gyakran van ilyen. 

- Tényleg?

Elmosolyodott a csodálkozásomon.

- Persze. J Amúgy Abby rengeteget mesélt Rólad! – Hogy mi van??? – 9.es vagy, igaz?! A legjobb barátnőd meg Cloe. – Na, itt már az állam valahol a sportcipőm körül landolt. Ő hatalmasat vigyorgott a csodálkozásomon. – Majdnem szecskakirálynő lettél ám. Csak Abby nem akarta, hogy megszívd, ha mindenki tudja, hogy az ő húga vagy. Nagyon félt Téged. Nem akarta, hogy a ő dilis zaklatói Rád is rád szálljanak.

- Hogy kik?? – Mi van?? Abby-t zaklatják??? :O

- Nem is tudtad? Mit gondoltál, mért vagyok folyton Vele? Vagy valaki a csapatból? Nagyon féltjük.

Nem válaszoltam. Hogy mit gondoltam, miért van folyton Abbyvel? Mert azt hittem, hogy mint mindenkinek, neki is tetszik, és össze akar Vele jönni. Egész nap elválaszthatatlanok, a teremben egymás mellett ülnek, ♥Tomy♥ mindig hazakíséri… mégis mire gondolhattam volna?? Hiába mondogatta nekem Ab, hogy csak barátok…

- De kik???

- Nem tudjuk… - Sóhajtott. – De kiderítjük!

Mindketten hallgattunk egy sort. Nem tudtam mit mondani. Egyrészt, mert álmaim pasijáról, akiről eddig azt hittem, hogy azt sem tudja, hogy létezem, kiderült, hogy azért tud rólam néhány dolgot. És megtudtam, hogy a nővéremet idióta kretének zargatják.

- Amúgy… tudok én ám még mást is! – Törte meg a csendet huncut mosollyal.  Levert a víz. Vajon mire gondol?? – Azt hallottam, odavagy a Simple Plan-ért.

- Óóó, naná! Imádom őket! A kedvenceim!

- J Nekem is.

- Nem mondod! :O – Hogy lehet, hogy ezt én eddig nem tudtam??? Megfojtalak Abby! Pedig a nővérem mindig lelkesen szidja őket. Ő a nyálzenét szereti. Vagy ahogy ő hívja: „pop”.

- De-de. És még azt is hallottam, hogy bírod a meztelen fürdőzést. :P – Úgy égett a fejem, hogy azt hittem menten kidurran a koponyám. HIHETETLEN, Abby elmesélte neki, hogy kb. 5 éves koromban pucéran rohangáltam a tengerparton. Ez nem igaz! ABBY, MEGHALSZ!!!! – Na, ne akadj ki! J Bazi édi. És tudod, még mit csiripelnek a madárkák?

- NA kivele, ne kímélj! A nővérem már így is halott ember!

- Azt hallottam, tetszem Neked. – OMG!!!! Most erre mit mondjak?? Még hogy tetszik nekem??? Az nem kifejezés! De honnan tudja!!! Hát ha eddig vörös voltam, akkor ez most már nem tudom milyen színem lehetett. Talán fukszilila. De ez nagyon kész! Az is tök felháborító, hogy Abby elmondta neki, de Ő meg ezt minek közli velem??? Köpni-nyelni nem tudtam. – Nyugi, már! El ne szaladj! – És megfogta a kezem!!!!!!!! Gondolom látta, hogy körülnéztem, merre futhatnék. – Nem gáz, baba! – BABA!!!!!!! BABA!!!!!!!!!!!!!! BABA!!!!!!!!!!!!!!! – Nagyon aranyos csajszi vagy! J

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!