4. fejezet

Otthon

            Mire a kertkapuhoz értünk, már a torkomban dobogott a szívem, és annyira féltem, azt hittem elájulok. A legrosszabb az volt az egészben, hogy nem tudtam, miért. Ki is voltam bukva magamra teljesen, felesleges stresszelnem ennyire, mert megint rámegy a gyomromra és egész éjjel nem alszom. De már mind1. Kulcs elő, kapuba be, elfordít, kinyit és összeesik. Na jó, nem. Csak meglepődtem. És azt hiszem nem egyedül csak én. A nővérem egy szál tangában napozott a kert közepén. Az a mázli, hogy legalább hason. Lemerevedtem. Nick szintén. Abby lassan felemelte a fejét, és ránk nézett. És ami a csúcs az egészben: még csak zavarba se jött! Egy gyakorlatilag vadidegen srác rajtakapta egy incifinci fekete még csak tangának se nevezhető anyagdarabban, ő meg csak nyugodtan fekszik tovább. Egy apró rózsaszín foltocska se az arcán. Semmi! Én bezzeg, a Kis Piros Pipacs…

- Sziasztok! – Köszönt halál nyugisan.

Nick egyszerűen nem tudta levenni róla a szemét. Pedig láttam, hogy nagyon igyekszik. De mégsem jött neki össze. És mit tehet ilyenkor egy jó barát…? Egyszerűen eltakartam a szemét a kezemmel.

- Ne gyerekeskedj már Lisbeth! A barátod biztos látott már ilyet… - és megajándékozta Nicket egy fogkrémreklámos mosollyal. Pedig ilyet nem sűrűn produkál. Eddig csak ♥Tomy♥ miatt láttam tőle ezt. Ami lássuk be, nem is csoda. – Jaj, még be se mutatkoztam, ne haragudj. Abby vagyok. Kezet nyújtanék, de…

- Ööö… szia! – Kapcsolt Nick. Asszem ez lehetett élete fénypontja. Na jó, nem igaz. Egy átlagos srácnak talán az lenne, ha láthatja a nővéremet kis híján meztelenül. De Nick közel sem átlagos! Azt hiszem, egész ügyesen kezelte a helyzetet. Ahogy Abby is. Csak én voltam tök gázos. - Nick vagyok. Lisbeth barátja.

- Értem. Örülök, hogy megismerhetlek. Már nagyon sokat hallottam rólad! Amióta ismer Téged, Hugi egyszerűen kivirult. Tök jó, hogy így egymásra találtatok. Mióta is vagytok együtt? Lisbeth mondta már persze, csak olyan feledékeny vagyok, mindig minden dátumot elfelejtek…

Nick rám nézett. Szegény. Itt nekem rendet kell raknom.

- Abby, Nick meg én nem járunk.

- Ó, valóban? – Meglepődött. És valamiért elmosolyodott. Nyilván valami elsöprő örömöt érzett, hogy még mindig nincs pasim. Már nem sokáig vigyoroghat! Ha majd ♥Tomy♥ felfedez… - Ne haragudj, azt hiszem, összekevertelek valakivel.

Ezen meg Nick lepődött meg. És én is!

- Abby, nincs kivel összekeverd!

- Amin őszintén csodálkozom. Olyan szép lány vagy. Hogy lehet az, hogy nem állnak sorban érted a srácok? Hát nincs igazam, Nick? Te is megmondhatod, ugye, hogy Lisbeth milyen csinos?

- Igen. – Úgy tűnt Nick komolyan egyetért Abbyvel. Röhej.

- Dehogyis! Nem vagyok szép! Sőt! Nagy a seggem, a fejem meg egy katasztrófa! Jaj, hagyjatok már! Miért olyan nagy baj, ha nincs pasim? – Hihetetlen ez a csaj. El tudja érni, hogy önmagam szapuljam, csak azért mert, ő dicsér. Muszáj neki mindig ellent mondanom! Amúgy nincs is semmi bajom a fenekemmel.

- Szamárság. – Foglalta össze véleményét Miss Tökély. – Nem ültök le?

- Lehetne, hogy felveszel valamit? – Kérdeztem morcosan.

- Téged zavar? – Nézett Nickre.

- Ó, nem. Csak ahogy Neked kényelmes. - Komolyan, én nem értem mit udvariaskodnak itt egymással. Aztán Abby rámnézett. Én a lehető legparancsolóbb tekintetemmel üzentem neki, hogy vagy felöltözik, vagy megfojtom.

- Hát rendben. De csak a Te kedvedért, Hugi.

- Kösz.

Nick udvariasan elfordult, Abby meg felült és belebújt a mellette – természetesen - szép rendben összehajtogatva lévő virágos mini ruhájába.

- Na és meséljetek. Milyen a suli? – Csevegett tovább nőverkém.

- Remek. – Feleltem epésen.

***************************************

Egész délután így ment ez. Komolyan. Végigbeszélgették az egész délutánt! Én közben néha eltűntem, hoztam inni, aztán rágcsálnivalót, utána felmentem egy órát msnezni Cloeval, ők meg még mindig dumáltak. Komolyan 2től úgy kb. este 8ig! Hogy tudják ennyit jártatni a szájukat, azt nem tudom. 7-kor meguntam és azt hazudtam nekik, hogy Anya elküldött a boltba. Nem esett le nekik, hogy ilyenkor már nem nagyon vannak nyitva boltok a közelben. Lehet, észre se vették, hogy elmentem. Bár de. Azt mondták, hozzak nekik fagyit. Mindegy. Le kellett lépnem egy kicsit valahova. Kiengedni a gőzt, ♥Tomy♥ -ról álmodozni. Azon gondolkodtam, merre menjek. Csak vitt a lábam. Én meg nem ellenkeztem. Egyenesen A HELYre: Van a közelben egy erdő. Egy patakkal. A patak pedig egy helyen kiszélesedik, és egy édes kis tó lesz belőle. Az a legjobb az egészben, hogy teljesen természetes. És alig tudnak róla páran. Régen Cloeval nagyon sokat jártunk oda. Még úgy hatodik-hetedikben. Reméltem, hogy megtalálom. Nagyon jól el van rejtve, nehéz rábukkanni, ha az ember még sosem volt ott. Én csak reménykedtem, hogy újra láthatom. Gyönyörű. Tényleg.