2. fejezet

Cloe

- Ne csináld már, Cloe! El kell jönnötök hozzánk! – könyörögtem hazafelé tartva.

- De hát hallottad, Nick elmegy veled! Nekem most semmi kedvem holmi dísztárgynak lenni, amit kedvedre mutogatsz a nővérednek. Fáj a fejem. Le kell dőlnöm.  – sóhajtott.

- Kérlek, Cloe! Nálunk is ledőlhetsz! Emlékszel a múltkor is mikor Robbal randiztál, vigyáztam helyetted Jeremyre… - emlékeztettem finoman. – Nem jönnél most el azért cserébe…?

- Na ide figyelj, Lisbeth Nash! – váltott szigorúbb hangnemre. Ő azt hiszi, ettől valahogy felsőrendűbb lesz, mint a körülötte lévő roppant szerencsés emberek, pedig aztán irtóra nem. Tök gáz. Mintha csak Anyát hallanám… - Nem vagyok se fürdőruhamodell, se az Egyesült Államok elnöke, se Brad Pitt felesége, úgyhogy nem értem, mit izgatod magad. Abbyt úgyse nyűgözheted le senkivel sem. Abby az Abby. Engem meg már amúgy is ismer.

- De, ha ketten állítunk fel, még azt hiszi, Nick meg én járunk.

- Na és aztán? Legalább akkor Abby képzeletében lenne szerelmi életed… Tudod, azzal, hogy a nővéred csávója után ácsingózol nem nagyon fog bővülni a kamasz élményeid listája… márpedig…

- Felfogtam, Cloe!! Kösz szépen! Különben meg ♥Tomy ♥ és Abby nem járnak! – Végül is mire jó az ember legjobb barátnője? Mindig elmondja, amit nem akar hallani. – És kösz a hihetetlen együttműködést is, nyilván a barátság jegyében. Na nem baj, majd legközelebb én is így…

- Ne zsarolj! Hagyd már abba! Majd hétvégén elmegyek hozzátok, ígérem. Akkor legalább nem unjuk halálra magunkat. Oké?

- Hát felőlem…

- Ne izélj már, Lisbeth. – Ölelt meg futólag. – Mennék én, de tényleg elég szarul vagyok. – Talán csak hogy nyomatékot adjon a szavainak, kicsit erősebben megkapaszkodott belém… mintha megszédült volna …?!

- Cloe, jól vagy? Megint szédülsz? Elég sápadt vagy… le kéne ülnöd… na gyere… ott egy pad, nincs messze… - Nickkel két oldalról belékaroltunk. Mostanában elég nagy rutint szereztünk már ebben. Cloe egyre többet szédeleg. Biztos nem ok nélkül. De ő nem veszi komolyan, és otthon egy szót se szól ezekről az esetekről… Nem akarja kivizsgáltatni magát. Valamiért tart az orvosoktól. 3 éve ismerem, de még nem sikerült kiderítenem az okát. Nagyon sok titka van ennek a lánynak. Nem szeretem a titkokat. - Meg kéne nézetned magad!

- Nem. Semmi bajom.

- Hát persze… - sóhajtottam fáradtan. Mindig ezt csinálja. Azt hiszi magáról, hogy ő olyan fene erős, semmi baja nem eshet, és minden betegséget legyőz a szervezete. Nagyot fog koppanni…- Kísérjünk haza?

- Nem, dehogy. Nem kell, köszi. Menjetek csak. Abby már lehet, otthon is van.

- De biztos?

- Biztos. Menjetek!!!