A gyalogkakukk és a break-csapat

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sebes lábú futvakakukk. Persze miután már sebes volt a lába, nem futvakakukknak hívták, hanem gyalogkakukknak, mert nem bírt futni.

Szegény gyalogkakukk története így szól:

Hiába üldözte őt a prérifarkas ’árkon break-en’ keresztül, hiába lapíttatta ki magát megannyi zongorával, és hiába csinált oly sok rakéta-cipőt, soha nem sikerült elkapnia a madarat.

De a történet nem erről szól… XD

Kezdjük talán ott, hogy a gyalogkakukk – minekutána a lába sebes – gyalogolt. A sivatagban. (A változatosság kedvéért). Próbálta elérni mobilján a még futvakakukként élő rokonait némi segítséget remélve tőlük, de mind hiába…. Nem volt térerő. Morgolódott is a szerencsétlen. Fejébe vette, hogy ha kell ha nem szerez magának térerőt. Azaz csak ’erőt, mer’ a tér már meg volt, mint sivatag. Az márpedig elég nagy placc. Hát nekirugaszkodott, koncentrált, és próbálta a kozmosz összes erőjét begyűjteni a telefonjába, és a még nagyobb hatás elérése érdekében a fejére tette a telefont, hogy azt az enerdzsi jobban elérje. Hát nem jött össze neki, ezért ugrálva próbálta a hadmíveletet végre hajtani, de hasztalan próbálkozott. Éjt nappallá téve gyötörte a gondolat, hogyan keríthetne magának elég erőt a telefonjába, amikor is éppen arra ment egy busz, aminek az oldalán a Star Warsból már jól ismert nyúl és béka szülőktől származtatható Yodának nevezett figura éktelenkedett. A kísérőszöveg pedig: az erő veled van! Felkapta erre a fejét a gyalogkakukk, és sikertelen kísérletei után rájött, hogy vele egy deka erő sincs, ezért hanyatt-homlok rohant a busz után. Miközben loholt, azon morfondírozott magában – már amennyire ilyesmire van ideje az embernek üldözés közben – hogy miért ugrál az a busz menet közben… Erre azonban nem jött rá mindaddig, amíg a busz szelíden meg nem állt. Habár a húsz méteres fékcsíkot nem lehet szelídnek nevezni, főleg hogy levitte az össze útjelző táblát, átborult egy árkon és megpördült a hátán. Majd talpra is állt. Ezen már azér’ eltűnődött a kakukk nyelvét lógatva az aszfalton, ami csaknem bele is ragadt az olvadozó úttestbe. Hát nem kisebb csodát látott, mint hogy a busz összes utasa épen kimászott az ablakon. Semmi bajuk nem volt, hiszen a break-busz, a break-csapattal mindig túlél mindent. Látta ezt a gyalogkakukk, és még látta azt is, hogy ez a csapat borzasztóan örült magának. Pláne mikor meglátták a nyelvét lógató, és azon gond nélkül taposó madarat az út szélén nyögve nyargalni. A kakukk felettébb boldog lett, amikor a táncosok megindultak felé, hiszen remélte, hogy mostmár lesz térerő. Elpanaszolta nagy gondját a csapatnak, akik megértően átkarolták, és vállukon cipelték egy nyugodtabb helyre, ahol lehetett telefonálni. Telefonált is a kakukk, meg nem is, ideges is volt ezért, meg nem is, mivel már voltak körülötte barátnak nevezett emberek. Akárhányszor csak rájuk pillantott, mindig az a nyugodt gondolat töltötte el, hogy ezek teljesen meg vannak hibbanva, mivel egyfolytában a földön pörögnek, és így ő az egyetlen normális közöttük. Így másnap reggel a szálláson teljes lelki nyugalommal gázolt át mindegyik alvó táncoson, akik az azt megelőző este kábulatos alkoholizálást tartottak, így mindenki harapós volt egy kicsit mikor hol a bordájára léptek rá valakinek, hol a mogyoróit törték össze egyesek a reggeli sétafika közepette. Aztán fogta magát a kakukk, bevonult a fürdőszobába, és nagy mohón kinyomta az összes fogkrémet a tubusból, de úgy hogy még a küszöbre is jutott belőle. Aztán nem örült ennek a sok másnapos fickó, amikor kísérletet tettek a fürdőszobába való bejutásra. Fogta magát a fogkrém a küszöb és a szerencsés kiválasztott talpa között, és kirántotta alóla a padlót. Lett erre nagy irgum-burgum gatyamadzag, s mindenki a kakukkot hajkurászta. „Tekerd ki a nyakát! Fogd meg a lábát! Harapd meg a püspökfalatját!” hangzottak a kiáltások, de a kakukkot nem sikerült megfogni. Aztán addig kergették szünet nélkül a kakukkot, amíg az oktondiságában bele nem mászott a sütőbe és magára nem zárta az ajtót.

Így lett kárpótlásul finom kakukk picsa pecsenye ebédre.