11.    fejezet

Ekkor azonban belépett Frederick.

-             Te szajha! – és lekevert egy pofont nagymamának.

-             Hogy merészeled? – és birokra keltem apával – magyarán verekedni kezdtünk.

Phil időközben belép a szobába, és így szól:

-             Hajrá, Colin adj neki!

-             Jujj! – mondja nagymama, és hátrébb lép, közben hívja a rendőröket.

Egy pár ütéssel leterítem apát, és hátulról összekulcsolom a kezét.

Egy-két perc sem telik be, és a rendőrautó elhajt vele.

Másnap reggel.

A téli napsugár dideregve jut be a szoba ablakán, és a porszemek csillogó táncot járnak. Az éjszakai események után igazán jót aludtam. Akkorát ásítva, mint egy víziló, feltápászkodom az ágyról, és kinyitom az ablakot. A téli napsugár halványan világít végig az apró falun. Egy lélek sem volt látható. Úgy néz ki minden nyugodt.

Egy-két órával később.

Éppen az edényeket mosom el, mikor megszólal a csengő kling-klang hangján.

Félve lopódzok oda az ajtóhoz. Nagymama nem csöngetne, hiszen Phil-el mentek el a játszótérre. De akkor kilehetett az? A hideg futkosott végig a hátamon, és éreztem, hogy tenyerem izzadni kezd.

Ismét megszólalt a kaputelefon Kling-Klang hangja, de ekkor már erősebben, sőt egy hang is megszólalt:

-             Anya nyisd ki az ajtót, de most rögtön!

Menekvésre nincs idő. Anya valószínűleg nem egyedül volt, ő egyedül meg nem törné be az ajtót. Ezért kinyitottam. Jól tippeltem. Nem egyedül volt. Hanem a testvérével Suzanne-vel.

-             Na gyere csak ide! – és megragadta az ingem. – Mit képzelsz te magadról?

-             Semmit! – feleltem hűvösen, és levettem anya kezét, az ingemről.

-             Hol van Phil? – támadott le. Közben megjelent nagymamával.

Megragadja Phil kezét, meg az enyémet, és betuszkol a kocsiba. Ott aztán ránk zárja az ajtót.

Szép kis dolog. Pár-óra után aztán durcásan, de hazaérünk Victoriára. Anya elégedetten néz rajtunk végig. Teljesítette, amit akart. Azonban a mosoly ráfagyott az arcára, mikor a kapuhoz értünk.

Folytatása következik…