Más választásom nem volt-mennem kell, el,el oda,ahol senki sem találhat meg,senki aki szeret!Lehet,hogy ez így hirtelen mindenkinek fájni fog,de legalább már miután elfelejtenek nem gondol majd rám senki sem.De egyenlőre vigyenek ki,gondolják,hogy velem minden rendben,és akkor visszajövök ide,a Bábjátékos birodalmába,és harccal,vagy anélkül,de megöl.Remélhetőleg békén hagyja őket miután velem végezni fog.
-Gerard!!!Neked agyadra ment ez a nőszemély!!!Sosem hagynálak itt!!!!!!!
-Nézd!!Én is mindennél jobban szeretlek,de ez így nem mehet tovább!!Nem kockáztatom többé mások életét,főleg nem a tied!!-itt kaptam egy csókot Rose-tól,és még később is csak erre gondoltam,mivel utána egy kis ájulás követte,amit  Bábjátékos kedves jó barátomnak köszönhetek...
-Szivem!Szivem!!Hallasz?Jól vagy??-kérdezte Rose aki teljesen nyugodtnak és egyben nagyon idegesnek is tűnt..
-Melleted mikor nem?-próbáltam egy kis mosolyt is kipréselni magamból,de ez a sebeim miatt kicsit nehezen ment...
-Örülök,hogy élsz!
-El sem hiszed,hogy én mennyire-de itt azért láthatta rajtam,hogy most nem teljesen mondom az igazat..Másnak simán,de neki egyzserűen nem tudtam hazudni,szerinte mindent elárul az arcom,és a hangom..Kár ,hogy én nem vagyok ilyen jó észrevételek terén..Majd leült mellém,átölelt és elaludtunk...
-Fiúk!!A mai és a holnapi koncert elmarad..Gerardot elég súlyos ütések érték..Valami drogos banda kapta el...
-Túléli????-kérdezte Mikey,aki szinte levegőt sem kapott.
-Persze.Főleg Rose-zal az oldalán-jegyezte meg Frank.
-Mi????Mióta,hogy ??Ti mikor bontottátok fel az egyeséget???
-Nem tudom...Erről nem is beszéltem vele igazán..Olyan aranyos,ahogy sürög-forog Gee körül,nem akartam megzavarni ilyesmivel.Különben is,legfeljebb annyi lesz az újságoknak,hogy Rose Gee-vel csal,és még röhögni is tudonk rajta.
-Feltéve,ha a bratyó is velünk lesz.
-Természetesen Mikey!!
-Akkor én is ünnepelhetek veletek srácok?-kérdezte az ajtónak dőlve Amelie
-Édesem!!!!!!!!!!!!!Ezt kérdezned sem kellett volna!!! -majd közelített hozzá.
-Kösszi,most mi a téma??-Frank odaért mellé,és átkarolta őt,majd egy puszit nyomott az ajkaira.
-Ez megfelel???
-Nem tudom...Talán..Ha nincs más......-Mintha erre vártak volna mindketten.Frank felkapta Amelie-t és elvitte,a folyosóról pedig aranyos kacajok visszhangzása halatszott vissza.
-Milyen boldogok!Remélem így is marad.
-Mi is reméljük!-ezzel mi is csatlakoztunk a többiekhez a szobában.
-Jól vagy??-érkezett a kérdés szinte egyszerre miindenkitől..
-Jól..A történtekhez képest-időközben mielőtt bejöttünk volna Rose elmondta a történetet,amit Frank talált ki,még pedig,hogy összevertek...-nagyon is jól érzem magam-és egy csókot kapott a hű ápolónőm.
-Így már nekem sincs panaszom-mondta nevetve Rose.
-Na igen...Gondolom nem akarsz róla beszélni..Szóval majd,ha gondolod akkor elmondod.
-Rendben..Ez így azt hiszem a legjobb megoldás...
Eltelt 2 újabb hónap minden különös gonoszság,egyéb rémálomhoz hasonló dolog nélkül.Időközben Amelie és Frank jegyesek lettek.Rose és én pedig gyönyörűen megvoltunk.Az egykori igéretemre sem igazán gondoltam,mivel minden jó volt megint.
Majd egyik nap amikor egy New Jersey-i boltból jöttem felfelé a lépcsőn megbotlottam,el is estem.Frank-kel mentem,és persze magammal rántottam őt is..Majd amilyen szerencsénk van..Hát hol máshol,mint a Szenvedések házában kötöttünk ki!Frank-et mintha valamilyen varázs alá helyezték volna hirtelen csak úgy elkezdett nagyon furcsán viselkedni.Akkor is fura volt,amikor korábbi alvilág-látogatásnál piszikat kaptam,de ez feletébb kiakasztónak tűnt...De egy kicsit bennem is elkezdődött valamilyen folyamat.Élveztem amit Frank csinált,a csókokat,az ujjait..Amikor hozzám értek...Levettük egymásról a pólókat és már önkívületben voltunk mindketten.Ahogy haladtunk közbenmegy lépcsőhöz értünk,ott nagyon érdekes pózokban felmentünk és néha nem is egészen a lépcsőn haladtunk igazán.Amikor felértünk,Rose hangját hallottam,és mintha az őrangyalom lenne,akárcsak az elmúlt esetben,most is a semmiből ott termett.

-Jesszus!Gee!Frank!!EZ!!??EZ MI???!!!
-Szivem!!!Köszönöm!!!Én megtudom-
-Azt hiszem láttam eleget!!Te nekem csak ne magyarázz!!!Azt hittem,hogy itt csak rossz törénhet!!De,hogy ti csak ezért jöjjetek ide...Nem...Ezt soha nem tudtam volna elképzelni,sem elhinni,ha más mondja....
-De ezt nem mi tettük-és a Bábjátékos ördögi kacaja zengte be az egész kastélyt.
-Hallod??Ez az egész az ő műve!!Engem már elkezdett hipnotizálni az első alkalommal,amikor ide jutottunk.
-Akkor már nem is először??TE jó ég..Hogy is gondolhattam volna,hogy egy ilyenfélével,mint TE és Te is FRANK....Jesszus...
-De Rose!!-felálltam és megfogtam a vállait-Én téged szeretlek és kérlek ne erre a Bábfaszomos dolgokra figyelj!!Ha eddig bíztál bennem,akkor kérlek most se másra hallgass!!!!Kérlek!!-megpróbáltam megcsókolni,és úgy tűnt engedni is fogja,ám az utolsó pillanatban ellökött.
-Engem nem hipnotizált,sem egyéb „varázslattal” vagy akármivel sem bűvölt el.Szóval ti nem tudjátok,de miután nem vetted fel a telefonod,Gerard ÉDESEM-ezt olyan gúnnyal mondta amitől én is undort éreztem.
-Rendben!Akkor menj el..Mi majd baszunk tovább..Mást úgysem akartunk csinálni!!-kezdtem el idegeskedni..
-Ha már eljöttem értetek,akkor mehetünk is,legalább nem volt teljesen értelmetlen.Főleg nektek!
-Megyünk végre,vagy előtte megölitek egymást?
-FRANK!!Te is kussolhatsz!
-Jól van..Itt sem vagyok..
Két óra múlva mindenki szépen külön aludt.Rose volt olyan kedves elmondani mindent Amelie-nek.Így hát mindenki elvolt külön,és mindannyiuknak fájt.
-Rose,ha nem vagy hajlandó elfogadni,akkor szerintem kifizetem a repülőjegyed és utazz haza.Így a semmiért nem érdemes itt lenned.
-Rendben.-és közben könyek folytak le az arcán,de ezt én nem láttam,mert csak az ajtóból beszéltem hozzá,és ő pedig háttal volt nekem.Viszont a hangján semmi sem hallatszott.Közelebb mentem.
-Csak ennyit akarsz mondani?Mert akor nem zavarlak tovább.
-Ennyit-leültem mellé.
-Akkor azt hiszem...Viszlát!!-és egy puszit adtam neki az arcának arra a felére,amelyiket láttam is.Megfordítottam magam felé,és láttam a könnyeket arcán,és a vörös szemeit,amelyek most nagyon fáradtnak és kisírtnak tűntek.Megcsókoltam önkéntelenül,és nem ellenkezett.
-Bocs,de az utolsó csók már hagyomány..Én nem szeretném,ha elmennél,de ha mindenféleképpen így érzed,akkor menj...
-Nee.Neeem-szipogta,és olyan aranyos volt... –Szeretlek.
-Én is!
Eközben Frankie-éknél is áll a bál.Természetesen Frank mindent megpróbált,de ezzel egyedül annyit ért el,hogy Amelie már a ruháit pakolta.
Frank a szobából is kiment,nem bírta már..De ebben is volt egy kis gonoszság Amelie részéről is,ugyanis tudta,hitte,hogy nem az ő hibájuk volt ami történt ott lent.
Amelie egy papírral a kezében ment el sietve Frank szobája előtt,ahol nyitva volt az ajtó és Ő amint meglátta a lányt utána sietett.A lélegzete is megállt amikor meglátta,hogy az ő szeretett jegyese fel akar mondani.Térdre rogyott,ami meglepte őt is.Majd vissza felé Amelie a gyűrűt dobta Frank ölébe és elszaladt.Frank egyszerűen sokkot kapott a történtektől,közben szobájában Ameli pedig sírni kezdett,szakadatlanul.A fejét párnájába fektette,hogy ne hallják a töbiek.Akkor nézett csak fel amikor bejött Ray.
-Veled meg mi van?Ha jól láttam,akkor Rose is egész nap csak sírt.Valami baj van Frank-kel és Gerard-dal??
-Igen,mindketten átkozottak,és én szeretem Frank-et!!
-Igen ezt tudtam eddig is.De mi az,hogy átkozottak??
-Semmi.Kimennél most??
-Persze,beszéljetek csak nyugodtan.
-Most mondj,amit csak akarsz,de hallottam amit modntál,és nem kell a gyűrű.Nem.Ez a tied.Nekem nem kell...
-Nekem sem.
-Amint mondtam hallottam azt,hogy szeretsz.Akkor miért adtad be a felmondásod??Melyiket gondoltad ezek közül komolyan???
-Mindet!!!-és felállt az ágyáról majd elindult kifelé rá sem nézve Frank-re.
-Óóó nem!!Azok után amit mondtál,nem..Nem engedhetlek!Tudom,hogy hibáztam,de nem csak rajtam múlt.Ha viszont télleg szeretsz..
-Akkor nem hagylak itt.Ugye?!Minden sorozatban ezt hallhatod.Ez az élet szivem,ez nem olyan egyszerű mint az a mese...
-Ha ez nem mese,akkor ne viselkedj úgy,mintha te hibátlan lennél.
-Tudod,ne is viselkedj úgy,mintha e lennél a királykisasszony.