Íme egy újabb írás tesótól. Lehet, hogy mégis író lesz belőle?:) Megint csak azt tudom mondani, hogy: Ki tudja!

Szerző megjegyzése: Ez egy MSN beszélgetés során keletkezett kis szöveg, úgy olvassátok!:)

StreetRacing – írta: Ribery

A neondzsungel városában száguldozni mindenféle lángnyelvekkel telepakolt, szép, tiszta kocsik közt, ahol a nitró szaga megcsapja az orrodat, miközben a gumik csikorogva forrósodnak fel az aszfalt érintésétől.

Csak várom, hogy a turbó vérvörösre ízzon, miközben a lányok szoknyáját felfújja a csillogóan szikrázó, spéci, méregdrága kipufogó.

Mikor a kezem markolatában ott szorong a sebváltó, arra várva, hogy egy újabb kilométerkövet átlépve megnyomjam azt a gombot, mely a cél felé repít engem a lehetetlenség sebességével, és a visszapillantó tükörben ott loholnak utánam az ellenek, mint holmi kutyák a csont után, és én csak vigyorogva száguldok tovább…

Átjárja a testem a győzelem tudata, amikor a kockás zászlót meglátom egy tündéri tünemény két kezében. Rálépek a fékre, mert tudom, hogy vége, és a kerekek csak csikorognak, míg a bennük lévő utolsó oxigént is ki nem fütyülik.

És vége…

Mindenki tapsol, miközben én csak bámulom a felém sétáló csajt, aki a markomba nyomja a zöldhasúakat, tudván, hogy én vagyok a győztes.

A drift zajától megszédülve pillantom meg életem éltetőjét, aki csókra húzott szájjal hajol felém, mikor én a szédülés ingerétől összeesnék, ha ő nem ölel meg.

Aztán reggel, mikor szemeim azon a napon először láttak napvilágot, kinéztem a kertre tekintő ablakon, és látom, ahogyan a garázsajtó sarkából kacsint rám a napfénytől gyönyörűen csillogó féklámpa, arra szólítva: Verseny! Verseny! Verseny!