29. fejezet
Sana-chan 2007.11.10. 17:35
- Ti…ti meg mit csináltok?- kérdezte döbbenten a lány. Sora gyorsan fel akart állni, de Leon visszahúzta.
- Azt amit láttál. - mondta nyugodtan a férfi.
- De…de miért?- Elis már könnyezett de nem bírta visszafogni magát. Sora csak csendben figyelt nem nagyon értette a helyzetet.
- Mi miért?- bukott ki belőle végül. De válasz helyett a lány csak könnyeit törölgetve elfutott. A férfi csak ezüst szemeit forgatta, amíg a másik csak értetlenül bámult. - Mi volt ez?
- Ez? Semmi. Nem fontos. - terelte a témát és újra birtokba vette az ajkait, de a lány visszanyomta.
- Először mond el. - duzzogott karba tett kézzel.
- Jól van. - sóhajtott beletörődve Leon. - Gondolom tudod, hogy az a lány egy „nagy rajongóm”. És azt akarta, hogy járjak vele, különben megkéri a Kalost, hogy mondja el azt a titkot amit tud rólam. De már teljesen felesleges, mert már te is tudod. - mosolygott a fiú és egy futó puszit nyomott a lány szájára majd visszavitte a tálcáját.
- Egyél te is és az edzőteremben várlak. - mosolygott a fiú Sorára. A lány teljesítette a rá „kiszabott” feladatot és tíz perc múlva már a terem felé tartott. Útközben összefutott Kennel.
- Sora beszélhetnénk?- állította meg a fiú.
- Persze. - mosolygott a lány kedvesen. - Mondd mit szeretnél.
- Én…igazából…erről már a múltkor akartam beszélni. Szóval… - Ken vett egy nagy levegőt és egy szuszra elmondta. - Sora, én nagyon szeretlek már azóta amióta először találkoztunk. Tudom, hogy te csak egy barátként kezelsz engem, de én többet szeretnék tőled.
- És ezt most lehetne nem egy levegőre? Mert semmit nem értettem belőle. - nevetett az angyal nem is sejtve mekkora lelki megerőltetés kellett ehhez a vallomáshoz a fiúnak.
- Nos…a lényeg, hogy én szeretlek Sora. - mondta már kicsit nyugodtabban.
- Persze én is szeretlek Ken.
- Tényleg?- csillantak meg kék szemei.
- Hát hogyne. Te vagy az egyik legjobb barátom.
- De én nem így gondoltam. - szedte össze minden bátorságát. – Én azt szeretném, ha a barátnőm lennél. - a lánynak végre világos lett minden és meg se bírt szólalni. Az elmúlt időben már négyen vallottak neki szerelmet, de ebből csak egyet tudott viszonozni, de azt teljes szívvel és lélekkel.
- Én…nem tudom mit mondhatnék. - kezdte kínosan érezni magát.
- Ne mondj semmit. Csak annyit, hogy igen vagy nem.
- Én…sajnálom de csak úgy tekintettem rád eddig is, mint egy nagyon jó barátra. - Szóval nem. Igazából fel voltam rá készülve. - Ken csak lehajtotta a fejét és úgy nézett ki, mint aki mindjárt elsírja magát. Az igazat megvallva már nagyon közel volt hozzá, de nem akart még jobban megszégyenülni a lány előtt. - Akkor később találkozunk. - fordult el a fiú gondosan kerülve Sora pillantását. Az angyal most zavartan állt az edzőterem előtt. Nagy nehezen összeszedte gondolatait és belépett az ajtón.
|