A két papnő habitus szempontjából, mint tűz és víz.
Ez egyrészt adódik a korkülönbségből, másfelől a különböző idősíkban való nevelkedésből, valamint a sors által szabott életkörülményektől.
Kikyo sokkal csöndesebb, megfontoltabb, mint reinkarnációja. Ez adódik abból, hogy valószínűleg korán elveszíthette a szüleit, és mint legidősebb családtag rá hárult a feladat már egész fiatalon, hogy húgát nevelje. (Ez persze csak feltételezés, de szerintem teljesen jogerős, mivel szülőkről szó sem esik a testvérpárnál, és mikor Kaede megsérül, Kikyo egyedül ápolja)
Ezzel szemben Kagome egy sokkal kényelmesebb életet élvez, anyjával, nagyapjával és testvérével a háttérben. Az önellátás és a felelősség még nem terheli oly mértékben a vállait, mint Kikyonak.
Kagome ezzel szemben megkapja mindazt a felhőtlen hétköznapi életet, amiről Kikyo csak álmodott éltében, miközben neki papnői hivatását valamint Kaede miatt „szülői” pozícióját kell betöltenie és mind emellett a Szent ékkő védelmét is rábízzák. Szóval el lehet mondani, hogy Kikyo csak következő életében kapta meg („Kagome testében”) azt, amire éltében vágyott.
Két dolog fűzi csak össze őket: egyrészt, a reinkarnáció ténye, hogy Urasue miatt egy lelken kell osztozniuk, másfelől a szerelmi háromszöget kialakító érzelmeik Inu Yasha iránt.
A közöttük lévő kapcsolatot nem lehet túl bonyolultnak mondani, hiszen a fő érzelmeik egymás irányt a két mikonak teljesen hétköznapiak.
Cselekedeteik és gondolataik alapján egyértelműen kiderül, hogy féltékenyek egymás pozíciójára. Kikyo Kagome jelenlegi helyzetére, hogy Inu Yashát nap mint nap láthatja és mellett lehet, valamint érzi, hogy Inunak meginogtak az érzelmei iránta, és már Kagoméhoz is ragaszkodik annyira, mint őhozzá. Bizonyítja ezt pl. mikor Kikyo a halálban való örök együttlétet ajánlja fel Inunak, ő viszont az utolsó pillanatban Kagome segítségére fut.
Valamint bele kellett törődnie, hogy Inu Yasha vadságát Kagoménak sikerült megszelidítenie
Kagome pedig ugyanúgy féltékeny Kikyora a múltja miatt, mivel Inu egyértelműen felvállalja, hogy még mindig szerelmes Kikyoba. Mégse mondanám azt, hogy ez a féltékenység Kagoméban olyan félelmet mobilizál, miszerint Inu Kikyot választja helyette. Hiszen ez teljesen abszurd, mivel Kikyo már halott. Szerintem Kagome inkább attól fél, hogy Inu soha nem fogja úgy szeretni, mint riválisát. Sőt, neki nem is vall szerelmet olyan egyértelműen, mint Kikyonak, ezért Inunak az iránta érzett érzelmei számára nem is teljesen tiszták. Tehát inkább arra vezetném vissza, hogy Kagome fél, hogy Inu a Kikyo iránti elvakult szerelme miatt rá soha nem fog, mint nőre tekinteni.
Visszatérve a két lány kizárólagos kapcsolatára. Attól függetlenül, hogy a szerelemben riválisok, még nem tesznek keresztbe egymásnak ott ahol tudnak. Hiába él sok rajongóban az a nézet, hogy Kikyo negatív szereplő, mégse folyamodik aljas eszközökhöz, hogy úgymond kiiktassa Kagomét a képből, ami egyrészt egyértelmű vonása egy negatív szereplőnek.
Sőt a bajban és az ellenségekkel szembeni harcban segítik is egymást. Gondoljunk csak arra, mikor Kagome megmenti Kikyo életét, vagy mikor Kikyo nyílvesszővel, vagy íjjal segíti ki Kagomét szükség esetén.
Ez persze nem jelenti azt, hogy szeretik is egymást. De mind a ketten tisztában vannak azzal, hogy a szerelmet és az önös érdekeket nem helyezhetik bizonyos dolgok elé.