- És… most mi lesz? Van fogalmad, hogy mi fog történni a parádé után? Mi lesz? És hogy lesz? – érdeklődik Kim.

- Nem..én.. én most nem tudom, semmit se tudok!

- Könyv…

- Hogy mondod? –kapta fel a fejét Gee.

- Nézd meg a könyvet!!!

- Nem… eddig sem néztem nagyon bele. Nem lehet. Ő eldönti, mi legyen.

- Nem fogok egy kibaszott könyvnek könyörögni, hogy ne haljunk meg.

- Csillapodj Kim! Te biztosan nem halsz meg. Én meg már rég meghaltam, amikor ott hagytam a családom, a barátaim. És Csonti, Pearlel együtt sosem élt!

- Gyertek velem! Menjünk haza.

- Mégis hogy?!

- Muszáj részt vennünk a parádén?

- Több mint muszáj… menj, zuhanyozz le.

- Nem jössz velem? –kérdi félénken Kimberly.

- Nem lehet…

- Miért, mert a könyv nem akarja?

- Menj Kim!

- Hát rendben.

Ezzel Kim becsapta az ajtót, és a zuhany alá állt. Aztán mély zokogásba tört ki. És összekuporodott. Már egy ideje benn volt a fürdőben, mikor Gerard bekopogtatott hozzá.

- Kim… Kim! Kim, jól vagy???

Válasz nem jött. Még hangosabban kiabált Gee.

- KIIIIIIM!!!!!!!!!!!

Válasz nem jött. Erre Gee betörte az ajtót. És amit látott…

Kim a fürdőszoba közepén lebegett. Teljesen meztelenül. A falról hatalmas cseppekben csöpögött lefele a víz, és minden csupa gőz volt. Gerard szólongatta Kimet, aki minden egyes füléhez ért szó után rázkódni kezdett. Gee arca egyre ijedtebb lett. Tiszta víz volt a haja, ami lágyan az arcához simult. Hirtelen minden elhalkult. Síri csend volt. Gee megpróbált közelebb lépni Kimhez. Ráemelte a kezét, próbálta lehúzni. Ekkor Kim bal melle alatt kinyílt a mellkasa, és szivárvány áradat sugárzott belőle. A világ össze színe látható volt. Gerard tátott szájjal csodálta azokat a színeket, amiket már jó rég óta nem látott. Látta milyen színű ruhában látta utoljára édesanyját. Milyen színű volt az első autója. Milyen színű italt ivott utoljára. És a fények egyre erősebbek lettek. Vakító sugarak táncoltak Gerard retinájába. És a vakított szó, itt egyértelmű. Addig bámulta, míg bele nem vesztette a szeme világát. Ezt látta utoljára, és összeesett.

Pár órára rá Kim magához tért. Minden vizes volt még körülötte. Ő pedig meztelen. Látta Gerardot. Magára kapott egy törülközött, és próbálta keltegetni őt.

- Gerard, kellj fel!.. Gee…

Látta, hogy mocorog. Gondolta, hamarosan kinyitja a szemét.

- Jól vagy, Gerard?

- Nem..nem hinném. –ráncolta össze a homlokát.

- Mi a gond…? –kérdezte Kim. Lassan próbálta kinyitni a szemét Gee. …

- Úr Isten!!!! –sikított Kim.

- Mi van Kim, miért nem látok? Mi ez? –kapkodott maga körül.

- Nem tudom mi ez.. maradj nyugton. –csitítgatta őt, bár neki nagyobb szüksége lett volna rá. Az a látvány… Nem Gerard zöldes szemei tekintetek vissza rá, hanem egy hatalmas fekete golyó, közepén öt fehér pöttyel. Öttel. Ami a magányát, és a múltját szimbolizálta. Kim inkább nem árulta el mit lát… azt sem értette mi van vele, és azt sem értette miért van megszínezve a bőre a szíve körül… Minden további rejtély a számára… a számukra.

- Most mi legyen? Miért nem jön Kim?

– Nem tudom Csonti, ha tudnám, akkor várnák itt?

- Ne haragudj…

- Na most miért kérsz bocsánatot?

- Hát, hogy rád akaszkodtam…

- Örülök, hogy itt vagy velem. Fél óra múlva kiderül minden…

- Minden. Meghalunk? Biztos nem. Talán megszűnünk majd.

- Vaaaagy, színes lesz a világ. Olyan leszünk, mint az emberek. Minden más lesz. Talán jobb.

- Nem tudom. De azt tudom, hogy változás lesz, és … a változás nem jelent jót.

- Tudtuk, hogy eljön ez a nap is.

- Azzal tisztában voltunk, de reméltük, hogy minél később. Te vagy a kiválasztott. Nagyszerű érzés lehet.

- Nincsenek érzéseim. –mosolygott ismét Pearl, és átölelte Csontit.

- Nem lesz semmi baj barátom, minden rendben lesz!

- Remélem. Jöhetnének már Kimék. Itt lesznek hamarosan…

- Látod azt?

- Mi az?

Mindketten tátott szájjal nézték azt, ami közeledett…