- Gyere, induljunk! –ajánlotta fel Gerard, és Kim felé nyújtotta kezét.

- Már is kezdődik a parádé? –érdeklődött Kim, és elfogadja az ajánlatott megérintette Gee kezét.

- Nem, még van idő, de mutatni akarok valamit. –Gee nagy lendülettel indult meg, megragadta a Nagykönyvet, és húzta magával Kimet is.

- Hozzá szokott a szemed az itteni színekhez? –kérdezte Kim, és szorosan sétált Gee mellet.

- Már igen. Nem is tudom, volt rá több évtizedem, hogy megszokjam, azt hiszem sikerült. – nevettek. - Majd mikor visszamegyek akkor kicsit nehezebb lesz visszaszokni. Gondolom már minden annyira más… - elmélkedett el Gerard.

- Hát, nem nagyon tudom mi volt a te idődbe, de azt mondják sokan, hogy nem változott sokat a világ. Max gonoszabbak lettek az emberek, és még nagyobb szenny van ott, ahol élünk. De ez a tisztaság…- szippantott mélyen Kim a levegőbe. – Ez csodálatos. –mosolygott Geere.

- Itt is volnánk. – nyitott ki egy hatalmas kaput Gee, és bevezette a lányt.

- Mi? Ez egy…

- Igen. Temető. –jelentette ki a legnagyobb természetességgel Gerard.

- Hmm, szép hely a temető. Én is sokat mentem… - elhalkult egy pillanatra. – Én is sokat mentem, és megyek is. Apámat látogatom, és mindig beszélek hozzá. Tudom, butaság.

- Nem! – vág közbe Gerard. – Nem az! Mikor a nagyim elment, én is sokat jártam ki hozzá, és mindig meséltem neki. Tudom, hogy látta mindazt, ami velem történt, de én azt akartam, hogy a saját számból hallja, hogy mi van az unokájával. Hiányzik. – elejtett egy hamis mosolyt.

- Gondolom, tudom. – érzett együtt vele Kim, és szorosan átölelte. Hosszú, mély ölelés volt, amely mindkettőjük lelkét bizseregtette. Végre, valaki, aki megért!- gondolták mindketten. Aztán kissé zavartan engedték el egymást.

- Miért hoztad a könyvet? –kérdi Kim.

- Hát, megmutatom neked. Gyere, üljünk le! –mutatott az egyik padra.

Kényelmesen elhelyezkedtek, és Gerard belemélyedtet a könyv történetének mesélésébe. Végig lapozták, és Kimnek a szeme megakadt valamin.

- Ez hogy hogy holnapi bejegyzés?

- Mindenki azt hiszi, hogy én írom a könyvet, pedig ez nincs így. A könyv írja saját magát. Mindig tudom mi fog történni. Azt is tudom, hogy Csonti meg fog halni. –halkul el Gerard, és már meg is bánta a kiejtett szavakat.

- Mi?- pattan fel kétségbeesetten Kim. –Hogy? És mikor? És miért nem akadályozod meg, ha tudod? Add ide a könyvet! –tépi ki durván Gee karjai közül.

- Nem! –veszi vissza. – Nem tehetjük azt, amit mi akarunk. Ha a könyv így döntött, akkor annak be kell következni. Mert ha a leírtak nem valósulnak meg, szörnyűség történik!

- Mi? –huppan vissza Kim kétségbeesve. – Nem akarom! Miért pont Csonti? – visszatarthatatlan sírás lett úrrá Kimberlyn. –Valamit írt rólam? – kérdezte Kim.

- Nem mondom el… nem mondhatom el. Hiba volt, hogy ezt cselekedtem most is. –Kim szomorúan néz rá. –Azt hiszed én itt akarok lenni. Vagyis szerinted saját akaratomból kerültem ide?

- Mi? –értetlenkedik Kim.

- Igen. Nem én akartam. Egyik nap arra keltem, hogy az asztalomon van, és magától betűket vet a lapra. Azt írta, hogy vele kell mennem, vagy… vagy megöli a szeretteimet. Nem hittem neki. Nem követtem az utasításokat. Ekkor került az öcsém kórházba. Azok után megtorpantam, de még mindig nem akartam vele menni. Aztán figyelmeztetett, hogy ha nem megyek, akkor nem sokára meghal valaki a közvetlen környezetembe. És ekkor az egyik kellékes leesett a létráról, és a fejébe állt a mikrofon állvány. Ronda látvány volt, de végre elhitette velem ez a kurva könyv, hogy ő a góré, én meg a szolgája vagyok. Aznap éjjel elaludtam, és itt keltem fel. Akkor megmondta a könyv, hogy itt kell maradnom a fekete parádéig. Fogalmam sem volt, az mikor következik be, de azt sem gondoltam, hogy ötven, hatvan évet kell várnom rá… várnom rád! –nézz fel sejtelmesen Gee Kimre. – És itt vagy, és ma este lesz parádé, és utána szabadulok!

- Ez szörnyű. –simogatja Kim Gee vállát, és a szájuk egyre közelebb ér a másik szájához. Ekkor Kim észbe kap.

- Á, a fenébe. Már nincs kedvem semmihez.

- Pedig, vissza kell menni. – köhög zavartan Gee.

- Kezdődik?

- Igen, és nekem át kell öltöznöm, meg neked is.

- Nekem? – lepődött meg Kim.

- Igen! Van neked egy ruha, nálam.

- Fiút vártatok, és lány jött, mégis van ruha?

- Tegnap találtam az ágyam mellett. – mosolygott Gee. –Biztos a könyv…

- Nem fog jól állni! –kételkedett Kim.

- Dehogy nem! Szép leszel, szép vagy! –mondta hízelegve Gerard, Kim pedig elpirult.

- Hát, van fürdési lehetőség?

- Büdösnek látszok? –emelte fel a szemöldökét Gerard.

- Nem, persze, hogy nem! – nevettek.

- Fürödhetsz, de csak velem!

- Hülye! –most már kacagtak, és elindult Kim. Gerard utána szaladt.

- Én nem vicceltem. – röhögött még hangosabban.

- Jó, de sárga kacsa nélkül nem!

- Azt is szerzek.

- Na jó, szedd a lábad, te perverz. Az apám lehetnél, vagy a nagyapám. –már szinte egymáson támaszkodva röhögtek.

Gerardhoz visszaérve mindketten elkezdtek készülődni.