- Mesélj magadról! –kérlelte Pearl Kim-et.

- Na jó. A nevem Kimberly Sims, és New Jersey-ben élek jelenleg. Szóval most költöztünk ide, mert meghalt az ..

- Az apukád! –vágott közbe egy ismeretlen hang.

- Jajj, ne! Csontos! Kopj le! Megint követtél? –mondta Pearl az ismeretlen alaknak, aki egy fekete levelű bokor elől ugrott ki.

- Igen, én vagyok! – bólintott egyet ez az apró teremtés. Alig ért a lány derekáig, mégis állítása szerint sokkal idősebb volt nála.

- Menj innen! – utasította Pearl.

- Dehogy megyek! Ő meg ki? – kérdezi az idegesítő kis alak.

- Szia! A nevem Kimberly. –nyújtotta a lány a kezét. Csontos furcsán nézett, mit akarhat, miért nyújtja a kezét felé?

- Mi akarsz? Nincs nekem semmim sem! Vidd innen a kezed! – ijedt meg az apró teremtés, majd kilépett hozzájuk, a világosba, és ekkor már pontosan látta Kim, miért is Csontos a neve. Az egész teste egy fehér, tört fehér tunika szerűséggel volt elfedve, alóla persze kilátszódott a ’ csontos ’ keze, és lába.

- Mit nézel így? –kérdi azon a furcsa mély, pöszés, és selypítős hangjával Csontos.

- Semmit, csak, én csak azt hittem mindenki olyan, mint te! – nézett furcsálló tekintettel a fantomjára, Pearl-re. – Bár te sem vagy semmi!

- Ja, nem! Nem sok fantom van, összesen vagyunk … harminc ketten.

- Félszem Black-et beleszámoltad? –kérdezi Csontos.

- Nem. Miért?

- Az előbb mondta a Pletyi Black, hogy átment a fantom kiképzésen.

- Az jó, örülök neki! Az én tanítványom volt. – mutatott magára Pearl büszkén.

- Várj! Ki az a Félszem Black? –kérdi a lány, hisz már végképp nem értett semmit.

- Vele nem kell törődni! Ő egy kicsit másabb, mint amilyenek mi vagyunk. – magyarázta Pearl.

- Hogy másabb?

- Nincsen meg neki az egyik szeme. –vágott közbe Csontos.

- És ezért már kiközösítitek? – értetlenkedik Kim.

- Az meg mi? Mi az, hogy kiközsetenitetni? – kérdezi Csontos.

- Hülye! Az kiközösötettni! –vágta rá Pearl.

- Nem! Kiközösíteni. Az azt jelenti, hogy nem törődtök vele, nem keresitek a társaságát, mert más, mint ti, és ezt a másságot ti nem fogadjátok el.

- Ja, így van! – egyezik bele Pearl, majd hű barátjára kacsintott.

- Ja, így van! – ismétli Csontos.

- Ez nem szép dolog! – közli Kim, és elindul.

- Ez meg miről beszélt? –suttogva kérdi Csontos Pearl-től.

- Nem tudom, de jobb, ha okosnak tűnünk az emberek előtt, főleg a kiválasztott előtt.

- Igaz. –helyeselt Csontos. –Mi? Ő a kiválasztott? De ő…. nőstény! Te találtál rá?

- Igen, én is meglepődtem azon, hogy ő lány, vagy minek nevezi magát. Én vagyok a kiválasztott fantom. Felfogod ezt Csonti? Híres leszek!

- Az jó, de Kim messze jár, gyere, szaladjunk utána. – mindketten a lány után futottak.

- Meséld tovább a történetet Kimberly! – állt elé a fantom.

- Szóval meghalt az apukám, és ideköltöztünk Jersey-be, és most meg itt vagyok.

- Milyen meglepő. Egyszerre csak egy helyen vagy? –teszi fel a buta kérdését Csontos.

- Persze, nem tudok kettészakadni, hogy egyszerre itt is, és ott is legyek.

- Az kár, pedig jó érzés ám szétszakadni. –közli Pearl. – Csak én azért nem szoktam, mert ilyenkor szétszakad a ruhám is.

- Na és akkor mi van, ha szétszakad? Elviszed Cérna Black-hez, és pillanatok alatt újra varrja.  

- Nem jó! A múltkor is voltam nála, és mondta, hogy többé nem szolgál ki, mert túl kényes vagyok! Bevittem ezt a zakót –mutat magára Pearl -, és leveles cérnával akarta összevarrni, de én nem engedtem neki. Megmondtam, hogy nekem világos fonál kell, erre ő kidobott, és utána mehettem Fonófanni Black-hez, aki nem tud olyan jól varrni, mint Cérna Black, és jóval drágább is, viszont volt neki pont olyan színű cérnája, mint a ruhám. Jó, tudom, ezek nekünk nem számítanak, de nézzek ki valahogy.

- Mennyit fizettél? – kérdi tőle hű haverja.

- Négy farkasszemfogat.

- Ú! –csak ennyit nyögött ki Csontos, és összeráncolta a homlokcsontját.

- Jah, úgyhogy most teljesen le vagyok égve! –fordította ki a zsebeit Pearl.

- Jó nektek fiúk, hogy csak ennyi gondotok van!

- Milyen csak ennyi? Te örülnél neki, ha a levélszínű ruhádat vérszínnel varrnánk össze? – kérdi Pearl.

- Akár, lehet, hogy szép, és esztétikus lenne! – mondta a lány, annak ellenére, hogy nem nagyon értette Pearl mit ért az alatt hogy levélszín. A vérrel azért tisztában volt.

- Milyen sztikus? –kérdezi Csontos.

- Hát esztétikus, tudod Csonti! –ismét kacsingatott Pearl!

- Ja, ja! Most már rájöttem. De ha lehet, ne használj ilyen emberi szavakat … te ember!

- Jut eszembe, ezt már az előbb is megakartam kérdezni. Ki az a Pletyi Black? –tereli el a témát Kimberly.

- Pletyi Black? Ő az újságíró, és az újságkihordó.

- Ő mondja a híreket. –erősíti meg Pearl.

- Értem! Alig várom, hogy mindenkit megismerjek! – mondta Kim mosollyal a száján.

- Ez meg mi volt? – állította meg a sétában a lányt Pearl.

- Mi, mi volt? – kérdi Kim, és ismét mosolyog.

- Ez! – mutatott csontos a szájára! - Ez a görbület micsoda, amit a száddal csinálsz?

- Én .. én csak mosolyogtam!

- Mosoly, mosoly, mosoly, mosoly, … MOSOLY – mondogatja Pearl.

- Ne mond ki ennyiszer, mert értelmét veszti a szó! – most már nevetett Kim, fiúk pedig arcába álltak.

- Ez meg hogy csinálod? –kérdi Csontos.

- Nem tudom. Erre nincs konkrét recept, csak úgy jön magától. Gondoljatok valami nagyon szép emlékre, és akkor talán tudtok mosolyogni.

Mindketten az égre nézve az emlékeikben turkáltak, és pozitív élményt kerestek. Erre Pearl elkezd sírni.

- Miért sírsz? –kérdi a lány.

- A gyerekkoromra gondolok. Arra, hogy apám csinált nekem biciklit egy fából, annyira jó volt.

- Hát ha jó volt, akkor miért sírsz?

- Mert ha valami nagyon jó, akkor mi sírunk…

- Nevess! – mondta Kim.

- De nem tudok. – hajtotta le Pearl a fejét csalódottan. Ekkor odalépett hozzá Kim, és elkezdte csiklandozni. – Mi ez? Ne csináld, ez nagyon fura!

- Most pedig nyisd ki a szád, és csinálj úgy, mintha fogorvosnál lennél, és adj ki boldog hangokat, mint én, az előbb.

- Ha, ha. –nyitotta ki a száját Pearl, és kezdte elsajátítani a nevetést módszerét.

- Most te jössz Csontos. –lépett oda hozzá Kim, és elkezdte csiklandozni hűvös csontjait. – Csináld azt amit a barátod. – ránézett Csontos a haverjára, aki a hasát fogta, és maga sem tudta, hogy min, de nevetett. – Ez az Csontos menni fog! –bíztatta a lány.

- Nem. Nem hiszem hogy menni fog. – utasította el Kim-t, mert Csontos mély titkot rejtett magában.

- Na, a kedvemért. – kérlelte Kim, Csontos pedig minden nehézség nélkül elmosolyodott. – na de ügyi vagy Csontos, látod, így kell ezt. Nem is nehéz, ugye?

- Nem, nem az. – mondta szomorúan Csontos.