Mikey, Alicia és Jamia aggódva pislogtak egymásra, és egyikük sem szólt egy szót sem. A Way-ház nappalijában ültek, a két lány körülbelül 10 perce érkezett. Amint Gerard elrohant Frankhez, Mikey rögtön felhívta Jamiát, hogy elmondja neki azt a keveset, amit tud, majd utána Aliciát is áthívta. Mind a hárman értetlenül álltak a történtek előtt, főleg, hogy alig tudtak valamit, és az a kevés információ is teljesen értelmetlen volt számukra.
-Mikey!- szólalt meg Jamia könnyeivel küszködve- Elmondanád még egyszer, hogy mit mondott Gee?
-Persze! Annyit mondott, hogy Frank felhívta, és össze-vissza beszélt. Rólad, meg hogy szakítani akar veled, meg Jimről! De teljesen érthetetlen volt amit mond, úgy beszélt Geevel, mintha veled beszélne! Jah és hogy segíteni kell! Gerard azt mondta, hogy sosem hallotta még Frankiet így beszélni, de valami baj van, az biztos! A ti házatoktól kétutcányira kellett küldenem a rendőröket, de fogalmam sincs, hogy miért! Nem értek semmit…- hajtotta le fejét a fiú, és sajnálta, hogy nem tud többet mondani Jamiának. EL tudta képzelni, hogy mennyire rossz lehet neki, hiszen össze van zavarodva, és ilyeneket hallani biztosan nem lehetett könnyű. Jamia próbálta visszafojtani könnyeit, de képtelen volt erős lenni, és kitört belőle a zokogás. Alicia azonnal átölelte, és simogatva próbálta megnyugtatni, Mikey pedig csak együttérzően pillantott rá.
-Ennek semmi értelme!- mondta Jamia sírástól elcsukló hangon, és zokogva temette arcát kezeibe.
-Jay, nyugodj meg! Ne sírj, kérlek! Mi sem értünk semmit, de hamarosan mindent megtudunk! Ha Frank és Gee visszajönnek, majd szépen elmagyaráznak mindent, és kiderül, hogy szó sincs semmiféle szakításról meg hasonló hülyeségekről!- suttogta Alicia, és bátorítóan szorította magához barátnője zokogó alakját.
-De miért mondta ezeket? Miért?!? És különben is…áhh semmit sem értek!- fakadt ki ismét Jamia dühös és csalódott hangon, de csak tehetetlenül rázta a fejét. Aztán könnyeit törölgetve felpattant, és idegesen járkálni kezdett a szobában. Alicia és Mikey némán összenéztek, mindketten tudták, hogy semmivel sem tudnának most segíteni Jamiának, hiszen ők is ugyanolyan döbbentek és tanácstalanok.
Ekkor hirtelen nyílt az ajtó, és belépett Gerard és Frankie. Jamia szinte kővé dermedve meredt Frank meggyötört arcára, és két könnycsepp gördült végig arcán. Frank meglepett és ijedt arccal sietett oda hozzá, és szorosan magához húzta a lányt. A többiek csendben figyelték az eseményeket, bár Mikey és Alicia kíváncsian pislogott Geere.
-Hagyjuk most őket magukra! Majd a konyhában elmondok mindent! Gyertek!- szólalt meg Gerard csendesen, és Mikeyékkal a nyomában, halkan kiment a nappaliból. Frankie hálásan nézett utánuk és ahogy Jamiát tartotta a karjaiban, előtört belőle  az összes eddig elfojtott érzelme, és sírva fakadt. Jamia meglepett arccal húzódott el tőle, és saját könnyeit letörölve nézett Frank szintén könnyektől csillogó szemeibe.
-Azt sem tudom mit mondjak most!- szólalt meg Frank színtelen hangon, és gyengéden végigsimított Jamia könnyáztatta arcán.
-Csak annyit mondj, hogy minden rendben van-e!- kérte a lány suttogva.
-Most már igen! Csak mondd, hogy szeretsz!
-Szeretlek!- és egy lágy csókot adott a fiú ajkaira.
Frank úgy kapaszkodott Jamiába, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban köddé válik. Annyi gondolat és érzelem kavargott benne, egyszerűen képtelen volt szavakba önteni mindazt, amit átélt. soha nem gondolt még arra, hogy milyen könnyen elvesztheti azokat, akiket szeret. Megijesztette ez az új érzés, és hirtelen fel sem tudta dolgozni.
-Jim azt mondta, hogy…egyszerűen megőrült, érted? Beleörűlt abba, hogy nem vagy vele! Én nem hiszem el! Ez…én nem akartam felfogni, de…azt mondta…azt mondta, hogy megöl téged, ha…ha nem teszem amit mond, és én…annyira féltem Jamia, én…
De Jamia ekkor már nem is hallotta a fiú szavait, maga elé meredve tátogott valami olyasmit, hogy „basszamegbasszamegbasszamegbasszmeg”, felválta azzal, hogy „kurvaéletkurvaéletkurvaélet”! Tágra nyílt szemekkel nézett Frankre, várva, hogy a fiú bejelentse, csak egy rossz vicc volt,de hiába várt,és arról az arcról minden leolvasható volt. Kiszabadította magát Frank ölelő karjai közül arcán ugyanazzal az ijedt, hitetlenkedő, aggódó, és összezavarodott kifejezéssel, és hátrált pár lépést. Frank tehetetlenül nézte, nem tudta, hogy most mit kellene tennie, vagy mondania. Önmagát sem volt képes megnyugtatni, egyszerűen képtelen volt most bármi vigasztalót mondani, amivel azt éreztethette volna Jamiával, hogy minden rendben van, és az élet szép. Tudta, hogy ez hazugság lenne. De szüksége volt Jamiára, ahogy a lánynak is őrá, ezért utánament, hogy átölelje, de a lány durván eltolta magától. Értetlenül és megbántottan nézett Jamiára, de a lány továbbra is könnybe lábadt szemmel meredt maga elé. Nem gondolt most arra, hogy esetleg Frankienek is jólesne egy ölelés, néhány megnyugtató szó, nem tudta, hogy mit élt át a fiú, csak annyit tudott, hogy minden az ő hibája. Mintha minden gondolat és érzelem kitörlődött volna az agyából, csak erre az egyetlen dologra összpontosított. Jimre gondolt. A barátja volt, mellette állt mindenben, segítette és támogatta. És rajongásig szerette. Jamia sosem érzett iránta semmit, és annyiszor elutasította, de Jim valamiért sohasem adta fel. Felszínes barátságuk is semmivé lett Jim zaklatásai miatt, de Jamia mégis bűntudatot érzett, és önmagát hibáztatta mindenért.
-Én tehetek róla…- lehelte a szavakat- Az én hibám…nem szabadott volna ezt…
-Nem, Jami, baby, figyelj rám!- lépett hozzá Frankie, és két kezébe vette Jamia arcát, így egymás szemébe bámulva álltak- Te semmi rosszat nem tettél! Ez elkerülhetetlen volt! Érted? Ha nem most roppan össze, akkor egy héttel, egy hónappal, vagy egy évvel később! Teljesen mindegy, hogy mi váltja ki, aki hajlamos rá, azzal bármikor megtörténhet! De kérlek, kicsi Jam,ne hibáztasd magad, rendben? Te nem tehetsz semmiről! Érted?
-Semmi baja nem volt,Frank! Sosem volt semmi baja…- suttogta a lány elhaló hangon.
-Nem tudhatod, baby! Lehet, hogy mindig is voltak lelki problémái, talán nagyon súlyosak is, csak te nem tudtál róla!- győzködte tovább Frankie Jamiát, és hüvelykujjával gyengéden simogatta az arcát- Majd elmondok mindent, rendben? Csak…csak szükségem van egy kis időre! Jó?
Jamia némán bólintott, majd ismét bűntudat mart a szívébe, hiszen arra nem is gondolt, hogy Frankie mit érezhet most.
-Frankie,sajnálom, hogy csak magammal foglalkoztam!- fonta karjait keresztbe a fiú nyakán, és egyik kezével finoman beletúrt Frank hajába- Nem is törődtem azzal, hogy te mit érezhetsz! De sejtem, csak rád kell nézni! Hogyan segíthetnék?
-Csak legyél velem!- csókolta meg Frank a lányt, majd hozzábújt, és mélyen magába szívta az illatát. Jamia sóhajtva simult az erős és biztonságot nyújtó karokba, és mosolyogva hunyta le a szemét. Arcát a fiú nyakába temette, és némán figyelte Frank szívének dobogását. Aztán hirtelen támadt egy ötlete, és vigyorogva nézett a fiúra.
-Nincs kedved ma átjönni hozzánk?
Erre Frank kicsit meglepetten pislogott a lányra, hiszen korábban mindenáron el akarta halasztani a nagy találkozást, most pedig ő ajánlja fel. Gyanús volt neki, hogy a lány csak jóvá akarja tenni,hogy nem foglalkozott vele az imént, amire persze egyáltalán nem volt szükség, hiszen a fiú nagyon is megértette, hogy nem az volt az első, hogy az ő nyakába ugrik.
-Ööö…de hát a szüleid…otthon vannak, nem?
-De igen! És? Találkozni akarsz velük, nem?- bizonytalanodott el kissé Jamia Frank arckifejezését látva.
-De igen, csak…csak nem most! Nem ezek után! És nem így! Jamia, nem kell semmit jóvá tenned, hallod? Nem kell most áthívnod, csak hogy jobban érezzem magam! Engem az is boldoggá tesz, ha egyszerűen itt vagy velem! Nem kell a szüleidhez rohannunk! Csak akkor, ha majd 100%-osan azt akarod!
-Azt hittem, örülni fogsz neki!- motyogta a lány, mintha meg se hallotta volna a fiú korábbi szavait.
-Jam,figyelj, oké? Én találkozni akarok a szüleiddel majd akkor, ha tökéletes lesz az alkalom és az időpont. Ne hívj át, csak azért, mert az előbb elfelejtettél azzal törődni, hogy vajon nekem mi zajlik a kis lelkemben, oké? Elég volt neked saját magadban is rendet tenni! – mosolygott Frank, majd ismét magához ölelte a lányt.
Rengeteg dolgot elhallgatott, például azt, hogy mennyire fél. Nagyon meg akart felelni a lány szüleinek, és nem volt most abban az állapotban, hogy képes legyen szembe nézni velük. Csak egy kis nyugalma akart végre, biztonságot, csendet, a barátait, a szerelmét, a családját.
-Megértem, ez tényleg nem a legmegfelelőbb időpont! És talán még tényleg…várnunk kéne vele!- mondta Jamia.
-Ahogy akarod, baby! Talán normális esetben elkezdenék tiltakozni, hogy nincs mire várnunk, de őszintén szólva, semmi másra nem vágyom, csak hogy hazamehessek, és nyugodtan végiggondolhassam magamban ezt az egészet…
-Jó! Megértem, hogy egyedül akarsz maradni, szóval…
-Nem! Veled akarok maradni! –szakította félbe Frank a lányt, és kezeit megragadta nézett mélyen a csillogó barna szemekbe- Gyere inkább te velem! Anya még dolgozik, de ha hazajönne, az se lenne baj! Ott nyugodtan ellehetnénk, nem csinálnánk semmit, csak feküdnénk egymás mellett az ágyon, és…- vigyorogva kacsintott Jamiára, de a lány tettetett felháborodottsággal legyintette meg a fiú arcát, Frank pedig nevetve folytatta- Jól van, jól van, szóval zenét hallgatnánk, és én elmesélnék mindent! Talán ha elmondom, akkor könnyebb lesz feldolgoznom! Na mit szólsz?
-Ahogy neked jó!- mosolygott Jamia, majd egy gyors csók után csillogó szemekkel néztek egymásra, de egy halk kopogás tönkretette a pillanatot, és Mikey kukucskált be az ajtón.
-Sziasztok! Zavarok?- kérdezte suttogva , de Jamia és Frank mosolygó arcát látva, bátran lépett be a nappaliba.
-Nem zavarsz, már épp menni készültünk!
-MI?!?!- hördült fel Mikey felháborodottan- Mi az, hogy elmentek? Frank! Ma valami rendkívülit éltél meg, és ezt meg kell ünnepelni! Nem sokan lettek volna képesek arra, amire te, barátom! Büszke vagyok rád! Szeretlek, Frankie, és örülök, hogy a barátod lehetek!- hadarta Mikey egy szuszra, majd komoly arccal átölelte a meglepett Frankiet. Jamia is tágra nyílt szemekkel figyelte a fiúkat, de a következő pillanatban elvigyorodott, sőt, alig bírta visszafogni nevetését.
-Most mi van?!? Igazam van, nem?- nézett rá Mikey kicsit megbántottan, de ettől Jamia csak még jobban vigyorgott.
-Jaj Mikey, ne haragudj! Csak…olyan aranyos voltál!- nevetett fel a lány, majd ő is átölelte a két fiút. Alicia és Gerard is épp ekkor léptek be a nappaliba, így ők is csatlakoztak a nagy öleléshez! Boldogan kapaszkodtak egymásba, hiszen tudták, hogy bármit is tartogat számukra az élet, együtt minden képesek!