|
30.fejezet
2008.06.30. 20:08
-Igen! Mire gondolsz? Nekem ez most egyáltalán nem kellemes…
-Hát azt elhiszem…nekem se az, hidd el…most dobtál valami Jim nevű fasziért, az ágyban sem vagyok elég jó neked, szóval…
-Ez most halálosan komoly,érted?H-a-l-á-l-o-s-a-n!!!
-Húúú értem én! Vagyis kurvára nem…valami gáz van, Frank?
-IGEN!!! Végre megértetted! Ahogy mondod, nem szerettelek soha!
-Aha, biztos! Szóval most hol vagy?
-Az utcán!
-Hol?
-Az utcán, bazd meg! Uh bocs…szóval most itt vagyok, és nem tudom mit csináljak! Szakítanom kell a szerelmemmel…veled, Jamia…vagyis nem szeretlek!- próbált célozgatni továbbra is Frank, és szeme sarkából Jimet figyelte.
-Jamia…szakítanod kell vele? De miért? Azt mondtad, hogy szereted!
-Mert úgy is van! Sosem szerettelek, csak kihasználtalak!
-Jó, ezt már mondtad!
-Jimnek volt igaza!
-Jim? Várjál már…én hallottam már róla valamit…nem ez az a csávó, aki bele van zuhanva életed értelmébe, és…
-Igen, igen, igen! Igaza volt, ahogy mondod! RÁ kellett volna hallgatnod!- Frank nagyot fújva könnyebbült meg, úgy érezte innen már nyert ügye van.
-Na jó, akkor várj…szóval Jim, meg Jamia, és szakítanod kell vele, és össze-vissza beszélsz…semmit sem értek!- -.-
-Kérlek, fogadd már el, és értsd meg!!!
-Nekem 8…
-Segíts már! Ööö…a felejtésben! Segíteni kell..vagy mi…egy szemét köcsög vagyok, és…ööö…SEGÍTSÉG KELL!!! Hogy jobb legyek…izé…de nem tőled!
-Ja jó, segítek én neked, ha mégis…
-Igen! Kérlek! Ezt vártam! Mármint, hogy elfogadd, hogy vége!
-Oké, én elfogadom! De akkor ne segítsek?
-De!!! Azt nagyon kéne!
-Frankie, gáz van?
-Bizonyám, kurvára!
-Megkereslek, jó? Fogalmam sincs mit akarsz ezzel a beszélgetéssel…hol is vagy akkor?
-Az utcán!
-Ezt már mondtad! De melyiken?
-Jó volt nálatok az éjjel, de most, hogy jöttem itt vagy 2 utcát hazafelé, már nem jó! -Nálunk?!?!
-Igen, Jamia, nálatok!
-Jaaa, akkor Jamiánál! Hmm! Jamiával töltötted az éjszakát? Milyen volt?
-HÉ! Köhöm…izé, akkor most mi lesz végül?
-Ööö…kábé tudom hol vagy! Azt akarod, hogy odamenjek?
-IGEN!!!
-Jó! Egyedül vagy?
-Szerinted beszélnék ennyi hülyeséget?! Mármint…ha szeretnélek…akkor nem mondanám ezt!
-Oké, akkor indulok!
-Gyorsan!!! Ööö…gyorsan fogd fel! ÉS mégegyszer mondom, Jimre kellett volna hallgatnod, mint most is! Ő-NEM-ŐRÜLT!!!
-Én elhiszem Frank, csak nem értek semmit! De igyekszem!Na csá!
-Szia! És mégegyszer ne haragudj!- majd kinyomta a telefont, és elégedetten nézett Jimre.
-Elmondtam neki! Nem akart hinni nekem, de aztán nem volt más választása! Most megígéred, hogy nem fogod őt bántani?
-Hááát…- kuncogott Jim- Még meglátom…látni akarom, milyen gyönyörű a vére!
-Jim! Azt mondtad, hogy…
-Frank, ne kiabálj velem! Tudom mit mondtam! – komorult el hirtelen Jim- Nem fogom bántani, amíg meg nem látlak a közelében…de csak egy rossz mozdulat, és…- majd a hüvelykujját a nyaka előtt elhúzva jelezte, hogy mit csinálna a lánnyal. Frank nagyot nyelt, visszafojtotta érzelmeit és keményen nézett Jimre.
-Jól van, nem fogsz a közelében látni! Most mit akarsz csinálni?
-Még nem tudom….talán meglátogatom őt! Biztos szüksége van a vigasztalásra!- vigyorgott Jim, és élvezettel figyelte a Frank arcán végigsuhanó dühöt. Frank száját összeszorítva lélegzett mélyeket, agyában vadul kutatott valami megoldás után, de mivel nem merte egyedül hagyni ezt az őrültet, csak várt. Gerard volt az utolsó esélye, csak benne bízott már.
-És most engem hagysz elmenni?- folytatta a kérdezősködést Frank, hogy időt nyerjen.
-Mit kezdenék én veled? Azt tetted, amit mondtam! És én nem szoktam hazudni, ezt már a kicsi Jami is tudja! Szóval nem öllek meg téged…a te véred biztos nem olyan szép!
-Ja…biztos nem! És Jamiával mit akarsz csinálni?
-Mit is…mit is…- kuncogott ismét Jim- Hát azt nem fogom elárulni neked! Ő engem szeret, tudod?
-Valószínű!
-Ezt meg hogy érted?- komorult el ismét Jim.
-Nem, semmi! Téged szeret, mondta!
-Ugye, megmondtam! Szóval most már az enyém lesz örökké! Te is ezt akartad, ugye?
-Igen! Azt akartam, hogy örökre az enyém legyen!- válaszolta Frank szomorúan, és érezte, hogy torkát fojtogatni kezdi a sírás, de erős maradt.
-HAZUDSZ!- üvöltött fel Jim- Te csak kihasználtad őt, az előbb vallottad be!
-Igazad van, oké, tényleg hazudtam! Csak nyugodj meg, jó?- emelte fel kezeit védekezően Frank, és ekkor pillantotta meg Gerardot közeledni az úton. Hatalmas kő zuhant le a szívéről, és most már annyi volt a dolga, hogy Gee megértse, mennyire komoly a helyzet.
-Jim! Azt hiszem, hogy egy barátom jön ott az úton! Ugye nem baj, ha idejön?- tette fel a kérdést óvatosan.
-Mi? Milyen barát? Ki az?- fordult gyorsan hátra Jim, és idegesen pislogott körbe-körbe.
-Gerard, de nem fog bajt okozni! Csak régen láttam, szóval ha idejön köszönni, akkor ugye nem csinálsz majd semmit? Nem fogsz elmenni vagy valami, ugye?
-Miért mennék el? Nem félek senkitől!- mondta dühösen Jim, és a méterekre lévő Gerardot figyelte. Mikor már csak lépésekre volt, Frank arcát látva azonnal tudta, hogy valami nagy gáz van.
-Hi!- intett oda Gee Jimnek, majd Frankhez fordult- Mi a helyzet, haver?
-Semmi extra! Csak beszélgettünk Jimmel! –válaszolta Frank, de szemével igyekezett jelezni. Jim idegesen pislogott, szeme ide-oda ugrált üregében, ami rögtön feltűnt Gerardnak.
-És te, Jim? Veled mi van?- fordult a másik fiú felé, de Frank rögtön szorosan mögé lépett, hogy segítségére legyen, ha valami gáz van.
-Szeret engem! Nem tudom, hogy ki vagy te, de gyönyörű lehet a vére! Meg fogom nézni!- kezdte újra a motyogást, de ugyanakkor idegesen tépdesett a hajába.
-Ki szeret? Ja, egyébként Gerard vagyok!- nyújtotta a kezét Gee, de Jim ijedten lépett hátra. Láthatóan ismét változott a hangulata, valószínűleg azért, mert Geet még nem ismerte, és félt tőle.
-Hát ő…miatta nem mondhatta el, hogy szeret!- mutatott Jim Frankre- De most már minden jó lesz! A vére…a gyönyörű vére!
-Jamia?- tette fel az újabb kérdést Gee, és kezdett összeállni előtte a kép. Zsebre tett kézzel várta a választ.
-Jamia…szeret engem! Mert ő csak kihasználta, pedig ő nem ezt érdemli!- folytatta, és szemét le sem vette Frankről.
-Persze, hogy nem! Jamia sokkal jobbat érdemel! Auu, Frank!- jajdult fel Gee hirtelen, mivel Frank keményen oldalba bökte, de úgy döntött, nem most fogja megbosszulni a dolgot, és újra Jimhez fordult- Szóval te és Jamia szeretitek egymást?
-Igen! Ezt mindenki tudja! Szeret engem, őt sosem szerette!- mutatott ismét Frankre.
-Hát ezen nem lepődöm meg! Amúgy minden oké, Jim?- kérdezte Gee teljesen nyugodtan, mintha tudna valamit, amit senki más nem tud. Az arcán megjelenő titokzatos kifejezés legalábbis erről árulkodott.
-Persze, mi baj lenne? Nekem nincs semmi bajom!
-Jó, oké, persze, csak…idegesnek tűnsz!
-Én nem vagyok ideges! Én nem félek senkitől!- emelte fel ismét a hangját Jim, és most Geere meredt.
-Jó, nem is szabad félni! És amúgy…nem gondolkoztál még azon, hogy orvoshoz menj?- kérdezte óvatosan Gee, Frank pedig rögtön a fejéhez kapott, és magában fohászkodva próbált lenyugodni, ugyanakkor pedig visszafogni magát, hogy ne ordítsa le Gee fejét, amiért még tovább bosszantja Jimet.
-Orvos? Milyen orvos? Nekem nem kell orvos! Nem vagyok beteg!
-Szerintem az vagy!
-Gee, bazdmeg, mi a szart csinálsz?- sziszegte dühösen Frank, de Gee csak legyintett.
-Nyugi, tudom mit csinálok!- súgta hátra, majd ismét Jimhez fordult- Szóval Jim! Van egy javaslatom! Jön majd pár ember, akikkel elmehetsz majd egy jó helyre! Jamia már ott vár rád, oké?
-Mi van? Miről beszélsz? Milyen emberek?Én…
Ebben a pillanatban egy rendőrkocsi kanyarodott be a sarkon, az események pedig felgyorsultak. Gee gondolkodás nélkül rávetette magát Jimre, aki üvöltözve próbált szabadulni a fiú erős szorításából. Frank elsápadva bámulta a jelenetet, majd az épp érkező rendőrökre pillantott. Azonnal megcélozták a földön dulakodó párost, de ahelyett, hogy Jimet tették volna ártalmatlanná, Gerardot kezdték el leráncigálni róla. Frank tehetetlenül állt, és egy szót sem bírt kipréselni magából. Közben Gee folyamatosan üvöltözött, hogy nem őt kéne megbilincselni, hanem Jimet. A rendőrök persze nem törődtek vele, mindkét fiú csuklóján bilincs kattant, de egy idő után feltűnt nekik Jim kiszámíthatatlan magatartása. Egyre csak érthetetlen szavakat motyogott, és a rendőrök nem értették a helyzetet. Nagy sokára Gee beszámolója alapján világossá vált számukra a helyzet, majd miután Frank is megerősítette a mesét, elengedték a fiút. Jim a kocsi hátsó ülésén ringatózott előre hátra, miközben felvették a két fiú vallomását. Szerencsére nem kellett bemenniük a rendőrségre, így miután a rendőrautó elment, Frank még mindig döbbenten meredt maga elé. Gyanította, hogy jó pár éjszakáig rémálmok gyötrik majd ezek után, de még így is nehéz volt felfogni azt, ami az imént történt. Aztán Gee odalépett hozzá, szorosan átölelte, és ezzel valamelyest visszarángatta a földre.
-Nyugi, most már nincs baj!- suttogta halkan Gee, majd elnevette magát- Azért az a telefon kicsit betett…
Erre Frank is elnevette magát, bár sírni lett volna kedve. A sokk érdekes dolog, vagy sír az ember, vagy nevet. A nevetés valamivel jobb dolog.
-Honnan kerültek elő a rendőrök?- pillantott barátjára kérdő tekintettel.
-Oh az Mikey volt! Mondtam neki, hogy szerintem valami gáz van, és megbeszéltük, hogy ha rácsörgök, akkor azonnal hívja a rendőrséget! A csörgetés meg nem volt gond zsebre tett kézzel!- tárta szét karjait Gee, Frank pedig csak ostobán vigyorgott. Ezek után elindultak valahová, hogy megbeszéljék, és kiheverjék a történteket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018