-Csodálkozom, hogy Jamia egyáltalán szóba áll veled!- vetette oda Jim Franknek.
Kora reggel volt még, az utcákon senki sem járt, csak ők ketten álldogáltak az út szélén, haragtól villogó szemekkel méregetve egymást.
-Senki sem kérdezett téged, szóval tartsd meg inkább a véleményedet magadnak!- lépett közelebb fenyegetően Frank- Nem akarlak mégegyszer a közelében látni, főleg a múltkori eset után nem!
-Mi van,Iero? Fáj az igazság?Minden úgy van, ahogy mondtam! Te csak kihasználod őt, mint az összes többi csajt eddig!
-Te miről beszélsz? Ez csak a te beteg agyadnak a szüleménye, és kurvára senkit sem érdekel rajtad kívül! Főleg nem Jamiát!- emelte fel a hangját Frank, és kezdett egyre idegesebb lenni.
-Jamiát igenis érdekli a véleményem! Barátok voltunk, de aztán megjelentél te, és mindent elrontottál!- kiabálta Jim, és hirtelen kezdett teljesen kifordulni önmagából.
Frank nem tudta, hogy most mit csináljon. Legszívesebben a szemébe mondta volna, hogy Jamia csakis őt szereti, és hogy Jim iránt maximum szánalmat érez. De ez embertelen lett volna, és Frank nem akart lesüllyedni a Bert szintjére.
-Figyelj, Jim, én nem akarok balhét!- mondta felemelt kézzel- Csak annyit kérek, hogy hagyj minket békén! Szeretjük egymást, és ez ellen semmit sem tehetsz! Nincs értelme annak, hogy az összes lehetséges módon megpróbálsz nekünk keresztbe tenni, mert Jamia sosem lesz a tiéd!
-NEM!- üvöltött fel Jim, és eszelős tekintettel meredt Frankre- Nem igaz! Hazudsz! Jamia az enyém! Szeret engem! Csak TE…te nem engedet őt hozzám!
-Ember, te beteg vagy!- buktak ki Frankről a döbbent szavak, és szeme tágra nyílt a látványtól.
-NEM!!! Hagyd békén Jamiát! Ő engem szeret!- ismételte Jim, és szemében az őrület szikrái pattogtak- Frank, én esküszöm megöllek, ha nem engedet őt hozzám! Neki én kellek!
-Jim, állj le! Ezt csak bebeszéled magadnak! Figyelj, én…
-NEEE! Te ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! Meg foglak ölni! Megértetted?- váltott át hirtelen vérfagyasztó suttogásba, és Frank nagyot nyelve próbált hátrálni.
-Jól van, Jim! Megértettem! Nyugodj meg!
-Én nyugodt vagyok, Iero! Te vagy itt az egyetlen, aki idegeskedik! Miért hátrálsz? Félsz tőlem?- kérdezte gyanakodva Jim, és ökölbe szorította kezét- Vagy talán elmebetegnek nézel?
-Hátööö…nem, dehogy! Jim, miért kéne félnem tőled? Nem akarsz semmi hülyeséget csinálni, ugye?- torpant meg Frank, és nyugodtságot színlelve fürkészte Jim mozdulatait, pedig szíve hangosan dübörgött a mellkasában. Jim maga elé meredve gondolkozott, aztán eszelős vigyor terült el az arcán.
-Szakíts Jamiával! Mondd meg neki, hogy nem szereted! És akkor már semmi sem fogja őt visszatartani!
Frank hirtelen meg sem tudott szólalni. Kimeredt szemekkel és eltátott szájjal bámult Jimre, de a fiú semmi jelét sem adta annak, hogy esetleg visszavonná előbbi kijelentését. Csak vigyorgott, és tágra meredt szemekkel várt Frank válaszára. Neki persze fogalma sem volt arról, hogy mit mondjon, ugyanis eszében sem volt szakítani Jamiával, ugyanakkor aggódott is, hisz Jim minden kétséget kizáróan beleroppant a féltékenységbe.
-Jim!- szólalt meg végül halkan- Én ezt képtelen vagyok megtenni…
-NEM!- üvöltött fel ismét Jim, és megpróbálta megütni Frankiet, de mintha egy belső hang megállásra késztette volna, a mozdulat közepén megdermedt, és suttogva folytatta:
-Jamia szeret engem! Megmondta, hogy szeret! Franket nem szereti, ő csak engem szeret! Megölöm! Meg fogom ölni! Hogy lássam, hogyan vérzik el! Biztosan gyönyörű véresen…
Ilyesmi őröltséget motyogott az orra alatt,Frank pedig egyre jobban kezdett rettegni. Nem önmaga miatt, hanem Jamia miatt aggódott főleg. Jim szavaiból legalábbis arra következtetett, hogy most már Jamiát is bántani akarja , és kezdett rajta eluralkodni a pánik. Egyre biztosabb volt abban, hogy Jimnek orvosi segítség kéne, de mivel egyedül volt, nem tudta mit tegyen.
-Jim! Hallasz engem?- próbált közelebb lépni a fiúhoz, de Jim nem reagált- Jim! Jim!
Jim végül abbahagyta a motyogást,, és most úgy nézett Frankre, mintha azt sem tudná, ki ő.
-Jim! Jól vagy?- kérdezte Frank homlokát ráncolva, és szíve ismét őrült ütemben verte a bordáit.
-Igen, jól vagyok, köszönöm!- válaszolta Jim teljesen nyugodtan, majd hirtelen valami változás jelent meg a szemeiben, és ugyanolyan őrölt arckifejezés jelent meg arcán, mint az előbb.
-FRANK! ENGEDD EL JAMIÁT!- majd összefüggéstelen szavakat ordibált, és rávetette magát Frankre. A fiú egyáltalán nem számított erre, lebénította a rettegés, és most tehetetlenül dőlt el. Jim teljes súlyával ránehezedett, és fojtogatni kezdte.
-Jamia, engem szeret, érted? Soha nem szeretett téged! Mondd meg neki! Meg kell mondanod neki! Hát még mindig nem érted? Meg fogom őt ölni!
És ehhez hasonló érthetetlen mondatokat vágott Frankhez, aki pánikba esve próbált szabadulni. Fel sem fogta igazán, hogy mi történik annyira durva és hihetetlen volt az egész. Közben érezte, hogy Jim szorítása egyre lazul, de a biztonság kedvéért nem tett egyetlen mozdulatot sem. Reménykedett benne, hogy Jim előbb-utóbb abbahagyja.
-Jim, kérlek! Jamiát ne bántsd! Csak őt ne! Nem érdekel, hogy velem mit csinálsz, de őt nem bánthatod!- mivel alig kapott lebegőt, hangja egyre csak elcsuklott, és minden második szó után erősen köhögött- Jim! Ha szereted…ha tényleg szereted, akkor képtelen vagy őt bántani! Érted? Jim! Ha szereted, akkor nem bántod!
Jim ekkor hirtelen elengedte Frank nyakát, és csak bámult rá. Aztán feltápászkodott a földről, megvárta míg Frankie is feláll, és csak ekkor szólalt meg:
-Szeretem! De bántani fogom…bántani fogom, ha…ha nem úgy lesz minden, ahogy mondom! A vére…gyönyörű vére lehet…
Frank rettegve hallgatta ezeket a szavakat, de tudta, hogy Jamiát meg kell védenie. Még nem tudta hogyan, de meg kellett őt védenie, csakis ez járt a fejében.
-Én is szeretem őt! De..soha nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam esne bántódása! Mit akarsz, mit tegyek?
-Szakíts vele! – vágta rá azonnal Jim, őrülten vigyorogva- Mondd meg neki, hogy…hogy nem szereted! Hogy sosem szeretted! Hogy végig nekem volt igazam, ig igen, rám kellett volna hallgatnia, és engem kellett volna szeretnie! Ezt mondd meg neki! Igen! Most! Megmondod neki, vagy megölöm…a vére…
-Jim, oké, megteszem! Meg fogom mondani neki!
-MOST!!!
-Mi?!?! De most…
-Most kell megmondanod neki!
-De most nem tudom! Nem állíthatok be hozzá, hogy…
-Akkor hívd fel, gyerünk!
-Telefonon?
-Ne idegesíts már fel, Iero! Meg tudom oldani egyszerűbben is…
-Jó, oké, értem! Hívom!
Bólintott rá végül Frank, és elővette mobilját. Úgy vette észre, hogy Jim kezd egyre kiszámíthatatlanabb lenni, és nem akart kockáztatni. De Jamiát sem akarta megijeszteni vagy megbántani, így úgy döntött, hogy Jamia helyett Gerardot hívja fel. Persze mindezt nem úgy, hogy Jim is lássa, így eltakarva a képernyőt előkereste Gee számát, és megnyomta a hívásindító gombot. Jim gyanakodva figyelte minden mozdulatát. Frank türelmetlenül várta, hogy Gerard felvegye végre a telefont, bár előre sejtette, hogy egy szót sem fog érteni az egészből. Nagy megkönnyebbülésére Gerard hirtelen beleszólt a telefonba:
-Igen, tessék, mit akarsz Frank?
-Szia Jamia! Én vagyok az,Frank! – válaszolt Frankie, de minden egyes szót olyan hangsúllyal ejtett ki, hogy barátja rájöjjön, nem véletlenül hívta fel őt.
-Hátööö…nem akarlak elkeseríteni, haver, de…
-Figyelj, kicsim, valami fontosat kell mondanom!
-Kicsim?!? Frankie, te ittál?
-Nem! De most figyelj rám! Tudom, hogy most csalódni fogsz bennem, de nem szeretlek!- kezdett bele a színjátékba Frank, és megpróbált hozzá minél fájdalmasabb arcot vágni.
-Uhh…ez fájt!
-Tudom, és ne haragudj! Szép volt, jó volt, de ennyi, oké? Ja, és Jimnek igaza volt, hallgatnod kellett volna rá!
-Frankie te most szakítani akarsz velem? Velem, ember? És ki a faszom az a Jim?
-Ne sírj, Jamia, kérlek…
-Sír a halál! Jamia?!?! Frank, te drogozol?
-Nem! Tényleg sajnálom! Nem akartam hazudni neked!
-Hát kösz, bazd meg!- szegény Geenek halvány lila gőze sem volt arról, hogy Franknek vajon mi baja van.
-Sajnálom!
-Hát jó! Frank kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Ööö…te most szívatsz engem?
-Nem! Tudom, hogy nehéz elhinned, de nekem nem jelentettél semmit! Jó volt a múlt éjjel, de nem nyújtottál semmi újat!- gondolta Frank, ha már lúd, legyen kövér.
-Na ezt hallaná Jamia….-.-
-Nem fogja! Nem szabad, érted? Vagyishogy…Jimnek igaza volt, mikor azt  mondta, hogy csak kihasznállak! – Frank verejtékező homlokkal fohászkodott, hogy Gee végre rájöjjön, mi a helyzet.
-Frank, egyre gyanúsabb vagy te nekem!- hát Gee nem jött rá.
-Igen! Mire gondolsz? Nekem ez most egyáltalán nem kellemes…- pislogott Frank Jimre, aki látszólag semmit sem sejtett…egyelőre!