-Nem kéne még felkelteni Jamiát?
Mr. és Mrs. Nestor épp a konyhában üldögéltek, kávéjukat kortyolgatták, és újságot olvastak. Kivételesen nyugodt volt a légkör, semmi feszültség, csak a reggelinek szánt tojás és bacon sistergése hallatszott a reggeli nyugalomban.
-Ugyan, hagyd csak! Hiszen hétvége van! Ráfér a pihenés! –válaszolta Mr Nestor feleségének, mit sem sejtve arról, hogy épp most mentette meg lányát egy nagyon kellemetlen helyzettől. Jamia és Frank ugyanis még mindig az igazak álmát aludta, összebújva, és persze a szülők tudta nélkül. Előző este sokáig beszélgettek, majd Frank kikönyörögte, hogy hagy maradjon ott éjszakára. Jamia persze szó nélkül beleegyezett, hiszen látta, hogy tényleg szüksége van rá Franknek, de arra nem gondoltak, hogy szülei mit szólnának a dologhoz. A napsugarak most aranyos fénybe vonták nyugodt arcukat, azzal a rejtett szándékkal, hogy felriasszák őket békés álmukból, és figyelmeztessék a veszélyre. Nem is kellett sokáig várni, ugyanis Jamia mocorogni kezdett, és hunyorogva pislogott a ráeső sugarakba. Egy pillanatig eltartott, mire agyába lassan visszatértek az elmúlt éjszaka percei, és most mosolyogva pillantott a mellette fekvő Frankiere. Biztonságban érezte magát, és boldognak. De hirtelen nyugtalanító gondolatok zavarták meg a pillanatot. Mi lesz, ha szülei megtudják, hogy Frankie itt töltötte az éjszakát? Hiszen még nem is ismerték, és bár semmi sem történt köztük, és sokat hallottak már a fiúról, de azért ezt talán mégsem kellett volna az engedélyükön és tudtukon kívül. Nagyot sóhajtva próbált kibújni Frank karjai alól, de amint megmozdult, a fiú mocorogni kezdett, és ösztönösen visszahúzta Jamiát maga mellé.
-Jamia…ne menj el!- dünnyögte félálomban a fiú, és megpuszilta a lány arcát.
Jamia mosolyogva bújt vissza mellé, de hiába szeretett volna ott maradni, tudta, hogy jobb lesz, ha a fiú most elmegy.
-Frankie! Ideje lenne felkelnünk! –suttogta halkan, közben pedig gyengéden simogatta a fiú arcát. Frankie csak mosolygott, és lehunyt szemekkel élvezte a lány közelségét. Nem akart elmenni, legszívesebben az egész napot így töltötte volna, Jamiával, szorosan összebújva, de azt is tudta, hogy a lánynak igaza van. Álmosan pislogott néhányat, majd nagyot nyújtózott, és szemét dörzsölgetve ült fel az ágyon. Mivel póló nélkül aludt, előbukkant a hátán lévő tetoválása,és Jamia képtelen volt ellenállni, ujjaival körberajzolta a mintát, majd egy csókot lehelt Frank tarkójára. A fiú háta ívben megfeszült az érintésre, majd sóhajtva dőlt hátával Jamia felsőtestének. A lány karjaival átkarolta a fiú derekát, majd ajkait finoman végighúzta Frank vállán, de épp hogy csak súrolta a bőrét. Frank ismét csak nagyokat sóhajtozott, de legszívesebben…na jó, azt inkább hagyjuk, hogy legszívesebben mit csinált volna.
-Jami baba, hová dobtad a pólómat?- kérdezte vigyorogva, mikor tekintetével átkutatta a szobát, de sehol nem látta.
-Hé, mi az, hogy én hová dobtam? Nekem semmi közöm a te pólódhoz!- ellenkezett a lány, majd vigyorogva kimászott Frank alól, és saját ruhái keresésére indult. Frankie vigyorogva nézett utána, de nem tudta visszafogni magát, kipattant az ágyból, Jamia mögé ólálkodott, és hátulról átölelve, arcát belefúrta a lány hajába.
-Frankie, ne csináld ezt!- kuncogott Jamia- Gyerünk, öltözzünk fel! Késő van már!
-Hmmm…nee! Inkább gyere!- próbálta visszaterelni az ágy felé a lányt, de Jamia ellenállt.
-Frank, nem lehet!- hámozta le magáról a fiú karjait, és újra valami ruha után nézett.
-Hát jó!- mondta Frank, kis megbántottsággal a hangjában, majd kelletlenül vette vissza pólóját.
10 perc múlva már mindketten készen voltak, és Jamia épp azon volt, hogy finoman Frankie tudtára adja, hogy nem lenne most szerencséd az ajtón távoznia.
-Jamia! Most te komolyan azt akarod, hogy az ablakon másszak ki?- nézett Frankie döbbenten az előtte álló, szinte kétségbeesetten pislogó lányra.
-Frankie! Értsd meg, kérlek! Ha a szüleim megtudják, hogy itt töltötted az éjszakát, örökre elvesztem a bizalmukat! Még nem is találkoztak veled, és…
-Na itt a remek alkalom, hogy bemutass nekik!- ragadta meg Jamia kezét Frank, és csillogó szemmel folytatta- Jamia, nem lesz baj, hidd el! Majd azt mondom, hogy hajnalban ugrottam rád…vagyishogy át!
-Ja, na persze! Kicsit sem hangzik hülyén a dolog! Ugyan minek jöttél volna át hajnalban?- kérdezte homlokát ráncolva Jamia, és idegesen az ablakhoz sétált.
-Hát most miért ne? Megmondjuk, hogy nagyon hiányoztál, és már nem bírtam tovább nélküled!- mondta vigyorogva a fiú, majd követte Jamiát az ablakhoz, és kedvesen végigsimított a karján- És ez még igaz is!
-Frank, nem hiszed el, de engem komolyan aggaszt ez a helyzet! Nem kellett volna…
-Hé, sajnálom, hogy szükségem volt rád, és rád erőszakoltam magam, tényleg!- csattant fel hirtelen Frank, Jamia pedig villámló szemekkel meredt rá.
-Frank! Tudod, hogy nem erről van szó! Mikor azt mondtam, hogy én mindig ott leszek neked, akkor komolyan is gondoltam! Csak…beszélnem kellett volna a szüleimmel, vagy valami! Egyáltalán nem azt bánom, hogy itt voltál, hanem azt, hogy a szüleimet becsaptam, érted?
Frank egy pillanatig még dühösen meredt a padlóra, majd fejcsóválva lehuppant az ágyra.
-Oké, de akkor most miért nem találkozhatok velük?
-Kérlek, Frank, értsd meg! Ez most nem a megfelelő alkalom arra, hogy találkozz a szüleimmel. Ígérem, hamarosan bemutatlak nekik, de nem így, hogy reggel a szobámból sétálunk ki! Nem hülyék, kapásból arra fognak gondolni, hogy lefeküdtünk egymással, és nem akarom, hogy azt higgyék! Nem akarom, hogy hálátlannak tartsanak, vagy felelőtlennek. Sosem volt még olyan, hogy a beleegyezésük nélkül aludt volna nálam akár csak egy barátnőm is! Hidd el, én…
-Jamia, szégyellsz engem?- szakította félbe Frank fájdalmas hangon a lányt.
-Frank, te hülye vagy?!?! Ma csak ilyen hülye kérdéseid vannak, vagy mi?
-Most miért?! Nem akarod, hogy találkozzak velük! Mi másra kéne gondolnom?!?
Érezhetően nőtt a feszültség közöttük, de még viszonylag képesek voltak uralkodni magukon.
-Frank, te tényleg nem érted? Gondolj már bele, hogy mit szólna az apám, ha beállítanék veled a nappaliba!- kezdett bele Jamia nyugodt hangon- Mégis mit mondanék? „Szia apa, ő itt Frank, a barátom! Tudod, akiről már olyan sokat meséltem! Jaa, hogy nem hallottad a csengőt…hmmm…hát az igazság az, hogy nem most jött! Hogy mikor? Mikor is,Frank? Valamikor tegnap este 10 körül! Igen, hogyne, a szobámban aludt, az én ágyamban, de nyugi, semmi nem történt? Hogy mi van, apa? Óvszer? Mondtam már, hogy nem feküdtünk le!Csak…ööö…basz…akarom mondani beszélgettünk! Semmi több!”- fejezte be a kiselőadást Jamia, és kérdő pillantással meredt Frankre.
Hát Frankie ekkor már a földön fetrengett a röhögéstől, és egy darabig meg sem tudott szólalni. Jamia türelmesen várt, de már neki is felfelé görbült a szája sarka. Mikor Frank végre abbahagyta, és feltápászkodott, szó nélkül átölelte Jamiát.
-Olyan jó,Jami, hogy ilyen hülye vagy!- vigyorgott a fiú, és még szorosabban ölelte magához a lányt.
-Köszi,Frankie, én is téged! – vágta a pofát Jamia, de aztán ő is átkarolt a fiú derekát. Eztán elhúzódtak egymástól, és Jamia kezei közé vette Frank arcát, és mélyen a szemébe nézett
-Akkor ugye megértesz, Frank? Nem akarom, hogy apám kiheréljen, amiatt itt aludtál! Ne haragudj!
-Hát azt én sem akarom!- vigyorgott Frank, majd hozzátette- És egyáltalán nem haragszom, megértelek! Tulajdonképpen már az elejétől fogva értettem, hogy mitől félsz, de azért reménykedtem benne, hogy meggondolod magad! Na abban egyáltalán nem voltam biztos, hogy eléjük merek-e állni így, de ismersz…vannak hülye vágyaim!
Jamia boldogan ölelte át ismét Frankiet, majd miután megbeszélték, hogy délután találkoznak, Frank fogta magát, és elkezdett kifelé mászni az ablakon. Nem volt túl magasan, na meg az eresz is nagy segítségére volt, szóval hamar földet ért. Már épp integetve búcsúzkodtak, mikor egy újabb ablak nyílt, és Matt feje bukkant elő.
-Szia Frankie!- integetett a fiúnak, Frankie pedig vigyorogva kacsintott rá- Sikerült legyőznöd a gonoszt?
-Mint mindig, kölyök! Most már Jamia fog veled játszani, sőt azt ígérte, hogy egész nap csak veled lesz! Még délután is vele jöhetsz a próbára!- vigyorgott Frankie Jamiára, a lány pedig csak felháborodott pillantással válaszolt.
-Tényleg, Jami? Veled mehetek majd a próbára? – csillant fel a kisfiú szeme, Jamia pedig nem tehetett mást, bólintott.
-Igen, Mattie, de most szépen mássz le az ablakból, mert ha kiesel, esküszöm kitekerem a nyakad!
-De ha már leestem, akkor úgyis mindegy, buta- nevetett fel Matt, mire Frank is csatlakozott hozzá.
-Ez az, Jami, ott a pont! Valami jobbat kell kitalálnod!
-Hát jó, akkor mondjuk nem kapsz jégkrémet!- válaszolta győzedelmes pillantással a lány, a két fiú arca pedig egyszerre derült fel- Oh nem, nem kaptok jégkrémet!
-Jami, van jégkrémed?- kérdezte Matt áhítatos szemekkel, és Frank arcán is szinte hajszálpontosan ez a kifejezés ült.
-Na ebből elég legyen! Ne csorgassátok itt a nyálatokat, korán van még a jégkrémhez! – jelentette ki Jamia, majd Frankiere nézett- Most siess haza, reggeliz meg, aztán pedig hívj fel, hogy mikor kezdődik a próba! Te pedig Matt azonnal mássz le az ablakból, öltözz fel és irány lefelé reggelizni!
-Értettük!- vigyorgott Frank, majd egy utolsó integetés,egy kacsintás Mattnek, és már el is tűnt a sarkon túl. A kisfiú azonnal eltűnt az ablakban, Jamia pedig csak fejcsóválva vigyorgott utánuk.

Frank épp azon gondolkozott, hogy most kivételesen az igazat mondja anyjának, mikor egy ismerős alakot látott közeledni. Ahogy egyre közelebb ért, Frankben is egyre nőtt a gyanú, és a harag. Ő volt az az ember, akivel a legkevésbé sem akart találkozni. Na jó, Bertet leszámítva. Mikor már csak méterek választották el őket egymástól, szemüket résnyire összehúzva méregették egymást. Végül a másik fiú megunta a csendet, és gúnyosan vetette oda Franknek:
-Mi van, Iero? Nem tudsz aludni?
-Jim! Milyen kellemes meglepetés! Nem hallottad még azt a mondást, hogy ki korán kel, aranyat lel? Bár ahogy elnézlek, biztosan hallottad!- válaszolta neki Frank magabiztosan.
-Mire fel ez a nagy kedvesség?- nézett Jim összezavarodva a fiúra.
-Nem fogod elrontani a napomat! Ahhoz túl jó volt az éjszakám…- oké, egy kis blöff, de láthatóan bevált. Frank vigyorogva nézte, ahogy Jim arca egy dühös kifejezésbe torzul. Mióta tudta, hogy Jim szerelmes Jamiába, még nem volt alkalma elbeszélgetnie a fiúval, pedig az iskola eset után nagyon viszketett az ökle. Ez a reggeli kis közjáték pedig még jobban arra ösztökélte, hogy egyszer és mindenkorra rendezze le ezt az ügyet.