Hambone kivételével az egész Pencey Prep a stúdióban ült. Türelmetlenül várták már a fiút, hiszen komoly dolgokat kellett megbeszélniük. Az album elég jól fogyott, de nem elég jól ahhoz, hogy a kiadó továbbra is fedezze a kiadásaikat.
-De Brian…ne csináld ezt velünk…- nézett rá kétségbeesve Frank- Eddig minden oké volt, az albumut is veszik…
-Frank! Nyugodj meg! Tudod, hogy erről nem én döntök! Sajnálom fiúk,de… a kiadó nem tud továbbra is próbatermet biztosítani számotokra! – nézett végig a fiúkon Brian, sajnálkozva és megértően.
-Brian! Ne…ne mondd ezt! Hisz…minden beleadtunk ebbe az albumba…és…
-Shaun! Hidd el, hogy nekem is fáj ez az egész! De mint már mondtam, nem én döntök erről!
-Akkor ki? Hívd ide! Vele akarok beszélni!- pattant fel indulatosan Frank.
-Frankie, állj le! Már nem tehetünk semmit!- szólalt meg halkan Tim, aki Niel-lel együtt beletörődően hallgattak.
-De Tim! Ilyen nincs! Nem hagyhatjuk! Annyit szenvedtünk! És most azt akarod, hogy vegyem tudomásul, hogy minden hiába volt és kussoljak?- ordított a fiú.
-Tudsz jobbat? Ez már úgyis el van döntve, vagy nem hallottad Briant? Jobb, ha elmegyünk! –válaszolta nyugodtan Tim, és felállt.
-De…de…én ezt nem bírom elhinni! Brian! Miért?- nézett Frankie újra a férfira, de ezúttal már könnyek csillogtak haragtól villogó szemeiben.
-Frankie! Tudod, hogy minden a pénzről szól! Az mozgat mindent! Az ember ma már nem azt nézi, hogy mennyi tehetség vagy munka van egy bandában, hanem hogy mennyi pénzt hoz a házhoz!
-De Brian…minden kibaszott hónapban koncerteztünk! Megcsináltuk az albumit…mindezt suli mellett! – mondta Frank, de könnyeit már nem tudta visszatartani.
-Figyelj Frank, én tudom, hogy mennyire nehéz volt…
-Nem! Te figyelj, Brian! Mikor összeállt a banda, a mi házunkban próbáltunk, de úgy, hogy anyámnak néha kajára sem volt elég pénze, a villanyszámla miatt! Shaun azért halasztott a főiskolán, hogy minden idejét és erejét a bandára fordítsa! Hambone úgy összeveszett a szüleivel, hogy el kellett költöznie otthonról, mert a zenét választotta, és nem tanult tovább…bazd meg!
-Frankie, gyere, menjünk innen!- szólt közbe Niel, és megpróbálta kivonszolni a zokogó fiút.
-Niel,engedj már el, a kurva életbe! – üvöltötte Frank, de hiába kapálózott, Shaun és Tim is lefogták, így nem tudott kiszabadulni.
-Fiúk, én tényleg nagyon sajnálom! Higgyétek el, őszintén mondom!- nézett utánuk szomorúan Brian, de választ már nem kapott.
A három fiú nagy nehezen kivitte a kapálózó Frankiet az utcára, majd ott óvatosan elengedték.
-Hé, Frank! Nyugi van, oké? Fejezd be, ezzel már nem érünk el semmit!- nézett rá komolyan Shaun.
Frank könnyektől csillogó szemmel nézett vissza rá, majd némán bólintott.
-Mi lesz ezután?- szólalt meg halkan Niel, miután elindultak a kihalt utcán.
-Mi lenne? Csináljuk tovább, nem?- nézett rájuk Tim összevont szemöldökkel.
-Nem tudom…van még valami értelme?- kérdezte Shaun csüggedten.
-Miért ne lenne? Majd keresünk másik kiadót!- válaszolta Tim, de lelkesedését nem sikerült átragasztani a többiekre- Frankie…te mit mondasz?
De Frank nem szólalt meg, csak maga elé meredt, mélyeket sóhajtott, és könnyeit törölgette.
-Frankie, ne legyél már ennyire letört! Nem adhatjuk fel!- biztatta Tim, de Frank változatlanul lépkedett tovább.
-Hagyjuk most békén! Majd holnap megbeszélünk mindent! Akkor már Hambone is itt lesz!- mondta végül Shaun, és mivel senki nem ellenkezett, mindenki elindult hazafelé.
Ám Frankie képtelen lett volna az édesanyja szemébe nézni. Úgy érezte, hogy csalódást okozott neki. Pedig annyi mindent áldozott fel érte! Nem, képtelen volt hazamenni. Most megértésre és gyengédségre volt szüksége. Valakire, aki szavak nélkül is tudja, hogy mi zajlik benne, aki nem kérdez, csak cselekszik. És ez a valaki Jamia volt! Így elindult hozzá. Pár perc alatt oda is ért, gyorsan letörölte arcáról a könnycseppeket, majd becsengetett. Kevesebb, mint egy perc múlva nyílt az ajtó, és a küszöbön Matt állt, Jamia öccse.
-Szia Frankie!- vigyorgott a kisfiú, mikor meglátta, ki érkezett.
-Szia Matt! – borzolta össze a kissrác haját Frank, majd lehajolt, és bizalmasan intette közelebb magához- Mondd csak, a szüleitek itthon vannak?
- Á-á, dolgoznak!- rázta a fejét Matt, és suttogva hozzátette- Jamia fenn van a szobájában! Nem mondom el anyunak, hogy felmentél hozzá!
-Igazi barát vagy!- vigyorgott rá Frankie, majd belépett a házba és Mattet követve felment a lépcsőn.
Jamia az ágyán hasalva egy könyvet olvasott, és a mellette heverő akciófigurákból ítélve, Matt ott játszott mellette, míg Frank meg nem érkezett. A lány kíváncsian pillantott fel, majd mikor meglátta Frankie arcát, rögtön tudta, hogy valami baj van. De Frank csak a fejét rázta, jelezve, hogy majd később elmondja, majd figyelte, ahogy Matt szórakozottan ugrik fel az ágyra is folytatja a játékot. Ő is leült az ágyra, majd megcsókolta Jamia arcát.
-Mi újság?- kérdezte semleges hangon, de nem sikerült elrejtenie a sírás után maradt össze nem téveszthető rekedtséget. Jamia csak fürkészően pillantott a mogyoróbarna szempárba, de nem firtatta a dolgot.
-Semmi különös! Csak tanultam!- mutatta fel a lány a kezében tartott könyvet, ami határozottan egy történelem tankönyv volt. Frankie tettetett rettegéssel a szemében fordult Matthez.
-Hé, Matt! A nővéred milyen régóta viselkedik ilyen furcsán? Kezdek aggódni miatta!
Jamia csak vigyorogva rázta a fejét, de Matt láthatóan komolyan vette a fiú aggódását, mert riadt tekintettel nézett nővérére.
-Miért? Mi a baja Jaminak? Fáj valahol neki?
-Nem tudni, hogy mi baja! De lehet, hogy komoly! Csak válaszolj a kérdéseimre, jó?- folytatta Frank komolyságot színlelve, amivel nagyon megijesztette a kisfiút, de Jamia ajkain mosoly bujkált.
-Jó, Frankie! – bólintott nagy szemeket meresztve Matt.
-Helyes! Szóval…mióta van nála ez a könyv? Régóta?
-Háát…nem tudom! De még játszani sem akart velem! Azt mondta, hogy az fontosabb!- mutatott a könyvre, mire Frankie ijedten pattant fel az ágyról, és szája elé kapva kezeit meredt a kisfiúra. Szegény Matt nem értette, hogy mi történik, de ő is ugyanazt tette, amit Frank, szóval most már ketten meredtem úgy Jamiára, mintha valami földönkívüli lenne. A lány csak nevetett rajtuk, de Frank azonnal lepisszegte.
-Én nem nevetnék a helyedben! Valld be, ki vagy, és honnan jöttél! És ami még fontosabb: miért foglaltad el a mi imádott Jamiánk testét, és hová tetted őt?
-Jézusom, Frank, hagyd abba!- nevetett Jamia- Megijeszted Mattet!
-Nem, én nem félek semmitől!- kiáltott fel hirtelen a kisfiú, majd Frankiere nézett- Frankie, ő tényleg nem Jamia?
-Attól tartok, nem, Matt! Mondd, bármire hajlandó lennél, hogy megmentsd a nővéredet?
-Frank, tényleg hagyd abba! Minden szavadat komolyan veszi!- figyelmeztette őket ismét Jamia, de a két fiú úgy tett, mintha meg se hallaná a szavait. Frank élvezte a játékot, Matt pedig egyszerűen izgatott volt, hogy megmentheti a nővérét.
-Megküzdök bárkivel! Hozzam a műanyag kardomat? – pislogott nagy szemekkel Frankiere a kisfiú, és Frank majdnem elnevette magát, de aztán gyorsan összeszedte minden komolyságát, és ezt mondta:
-Nem! Túl erős, műanyag kard nem segít!
-De nekem nincs igazi kardom, Frankie! Neked van?- ámuldozott tovább Matt, Frankie pedig csak a fejét rázta.
-Nincs, de nem is kell! Találkoztam már ilyen esettel Matt, ne aggódj! Van egy nagyon hatásos fegyver, de akkor együtt kell csinálnunk, csapatban! Benne vagy?- vigyorgott Frankie gonoszul, majd Mattről, Jamiára nézett.
-Frank, akármit is forgatsz a fejedben, meg ne próbáld! Világos?
-Hallod, Matt? Fenyeget minket! Készen állsz a harcra?
-Igen, Frankie! Mit kell csinálni?
Frank lehajolt Matthez, majd a fülébe súgott valamit. A kisfiú először csak homlokát ráncolva figyelt, majd az ő arcán is az a gonosz vigyor terült el, ami az imént a Frankién. Jamia kezdett komolyan aggódni.
-Na Matt akkor háromra, oké? 1…2…3!!!
Azzal mindkét fiú Jamiára vetette magát, és úgy elkezdték csikizni, hogy szegény lány csak visított, és visított. A nevetés és visítás közben próbált ugyan rájuk szólni, hogy hagyják abba, de hát Frank és Matt nem úgy néztek ki, mint akik akármikor csak úgy abbahagynák. Aztán hirtelen Frank felkiáltott:
-Matt! Nem tudjuk legyőzni! Vissza kell vonulnunk!
-Nem lehet, Frankie! Akkor mi lesz Jamival?
-Na jó, igazad van, nem hagyhatjuk cserben! De innen már halálra megy a küzdelem! Menekülj Matt! Gyorsan szaladj be a szobádba, zárd magadra az ajtót, és tegyél úgy, mintha aludnál! Akkor nem tud bántani!
-De Frankie…nem hagyhatlak itt!- nézett rá kétségbeesetten a kisfiú, mire Jamia legszívesebben magához ölelte volna, hogy megnyugtassa, és elmondja neki, hogy ez csak egy játék, de mivel még mindig ott csikizték ahol érték, ez nem volt kivitelezhető.
-De, Matt, menned kell! Nem lesz bajom, és megmentem a nővéredet! Csak fuss! Ja és zárd be az ajtót magad után, kösz!- vigyorgott Frank, majd nézte, ahogy a kisfiú kiszalad a szobából, becsapja az ajtót, majd egy újabb csattanás jelezte, hogy beért a saját szobájába. Ekkor Jamiához fordult, arcán még mindig azzal a vigyorral, majd mélyen megcsókolta a lányt.
-Tudtam, hogy csak ezért csinálod, te szemét!- vigyorgott Jamia is, mire Frank felült az ágyon, de Jamiát is magával húzta, így most a lány az ölében ült.
-Ugyanmár! Semmi hátsó szándék nem vezetett!- válaszolta, és ajkán a legártatlanabb mosoly bujkált. Jamia csak a fejét rázta, majd beletúrt a fiú sötét hajába. Ekkor Frank ismét magához szorította Jamiát, de ajkaival ezúttal a lány nyakát célozta meg. Lassan csókolta végig a selymes bőrt, Jamia pedig szemeit lecsukva simult testével még jobban a fiúhoz.
-Frank!- szólalt meg egy idő után figyelmeztetően, mire a fiú elhúzódott tőle és a szemeibe nézett. A lány sok kis apró csókolt lehelt a fiú ajkaira, majd komolyan viszonozta a pillantást.
-Mi a baj?- tette fel végre a kérdést, amit már azóta fel akart tenni, mióta meglátta a fiú vörös szemeit.
-A Pencey Prep!- sóhajtott fel Frank, majd végigdőlt az ágyon, Jamia pedig melléfeküdt. – Ma behívott minket Brian! Azt mondta, hogy nem tudnak tovább próbatermet biztosítani nekünk!
-És ez mit jelent pontosan?- kérdezte óvatosan a lány.
-Hát valami olyasmit, hogy ki vagyunk rúgva!- meredt a plafonra Frank, és nagyokat pislogva próbált nem sírva fakadni.
-Sajnálom, baby!- bújt oda hozzá Jamia, és egy puszit nyomott a fiú arcára- Segíthetek valahogy?
De amint feltette ezt a kérdést, már meg is bánta. Frank ugyanis olyan pillantással válaszolt, amiben minden benne volt. Karjaival átfonta a lány derekát, és maga fölé húzta. Jamiának meg kellett támaszkodnia kezein a fiú oldala mellett, hogy ne érjen össze a testük, aztán valahogy feltápászkodott, és lemászott az ágyról. Frank hangosan fújta ki a levegőt, majd felkönyökölt az ágyon, és a lányra pillantott. Jamia zavartam állt az ablaka előtt, és onnan nézte, ahogy Frank felül, majd lemászik az ágyról, és hozzálép.
-Egy szót sem szóltam, te pedig máris elmenekültél!
-Sajnálom, én csak…
-Nem foglak megerőszakolni, ha ettől félsz! Már mondtam, hogy semmire sem foglak kényszeríteni, ameddig te nem akarod!- nézett mélyen Jamia szemeibe Frank, majd végigsimított a lány karján.
-Tudom,Frank, ne haragudj!- suttogta Jamia, majd fejét a fiú mellkasára hajtotta, és tisztán hallotta, ahogyan Frank szíve dobog.
-Semmi baj, Jami! Csak azt akartam érezni, hogy ott vagy velem! Semmi több! Szükségem van rád!- ölelte át Frank ismét a lányt, és mélyen magába szívta az illatát.
-Tudod, hogy mindig itt leszek neked, Frank! Szeretlek!
-Én is szeretlek, baby! Én is szeretlek!