Jamia zaklatottan lépkedett a sötét utcán. Felkavarta ez az este, de még ő maga sem tudta, hogy miért. Minden percet élvezett Frankkel, magával ragadta a vágy, de valami mégis megállásra késztette. Az elmúlt hetekben egyre közelebb kerültek egymáshoz, nemcsak lelkileg, de testileg is. Nem is volt ezzel semmi baj, de ma este, annyi idő után, ismét elbizonytalanodott. Előjöttek régi félelmei, pedig minden erejével azon volt, hogy visszafojtsa őket. Újra azok a bizonyos szavak kezdtek visszhangozni a fejében, amiket néhány héttel ezelőtt még nevetségesnek és szánalmasnak tartott. De…mi van ha Franknek tényleg csak ennyi kell? Egy éjszaka? Dühösen rázta meg fejét. Ugyanmár,ez nem igaz. Hiszen Frank szereti őt. Számtalanszor bizonyította már. Nem lehet, hogy ennek ellenére mégis kétségei vannak. De érzéseinek nem tudott parancsolni. Mégis dühös volt önmagára. Miért van az, hogy Frank feltétlen bizalommal van felé, ő pedig azt hiszi, hogy csak kihasználja? Nevetségesnek érezte magát…Gondolataiból lépések zaja zökkentette ki, és ijedten kapta hátra fejét. Aztán megnyugodott, hiszen csak Frankie jött utána.
-Jamia! – kiáltotta már messziről- Úgy rohansz, mintha 100 méteres sprintet futnál! – lihegte a fiú, mikor utolérte őt.
-Nem is fogok a sötét utcán nyugdíjas tempóban haladni tök egyedül!- vont vállat a lány.
-Ja…ezért jöttem utánad! Hazakísérlek!- ragadta meg Jamia kezét Frank, és lassan továbbindultak.
Percekig csak némán haladtak a csillagok alatt, mikor Jamia nem bírta tovább, és kifakadt:
-Frankie, én annyira hülye vagyok…sajnálom!
-Jam, nincs semmi baj! Nem vagy hülye!- torpant meg Frank, majd megcsókolta a lányt, és szorosan átölelte.
-De igen, az vagyok, mert…istenem, el se merem mondani!- temette arcát Frank nyakába a lány.
-Jamia, nekem bármit elmondhatsz! Ne félj! – suttogta Frank, miközben kedvesen cirógatta a lány hátát.
-Annyira…annyira rossz vagyok!- szipogta Jamia könnybe lábadt szemmel.
-Micsoda? Te rossz?! – nevetett fel Frank, majd eltolta magától a lányt, hogy a szemébe nézhessen- Jami, ne legyél már buta! Nálad jobb embert még…
-Frankie, ne folytasd! – szakította félbe a lány hirtelen- Nem vagyok jó, mert…hülyeségekre gondolok, pedig tudom, hogy nem lenne szabad, és hogy…
-Jamia!- komorodott el Frank- Már megint perverz gondolataid vannak?
-Frankie!- ütött rá játékosan Jamia, mire mindketten elnevették magukat- Nem igaz, hogy te sosem veszel komolyan!
-Dehogynem!- csókolta meg Frank ismét a lány ajkait, majd az orrára is nyomott egy puszit- Szóval mi van a gondolataiddal?
-Frankie!- sóhajtott fel Jamia keserűen- Félek, hogy csalódást okozok ezzel, de megijedtem attól, hogy…hogy…
-Jamia! Mitől? Mondd már!- sürgette Frank kicsit megrémülve.
-Csak a mai este után…hogy talán…ha megtörténne…tudod, ha megtörténne AZ, akkor utána…lehet, hogy már nem jelentenék neked kihívást, és nem érdekelnélek többé!- mondta ki megkönnyebbülve a lány, és félve pillantott Frankre.
A fiú csak tátott szájjal pislogott rá, majd végre megszólalt:
-Hát Jamia, te tényleg hülye vagy!
Aztán elengedte a lányt, és hátat fordítva neki,idegesen túrt hajába. Jamia egy szót sem mert szólni, nem akarta még jobban felidegesíteni Franket, és félt attól is, ami következett.
-Ugye tudod, hogy most simán megsértődhetnék emiatt?- fordult meg lassan Frank, és nézett Jamiára érzelemmentes tekintettel.
-Sajnálom,Frank…- ez volt minden, amit a lány képes volt mondani.
-Sajnálod! Hát azt elhiszem! Figyelj, én…tudom, hogy minden okod megvan arra, hogy kételkedj bennem, de…de akkor is fáj! Azt hittem, hogy…hogy bízol bennem, és nem gondolod azt, hogy te is csak egy vagy a sok közül…azt hittem, ezen már rég túlvagyunk!
-Igen, Frank, de…én bízom benned! Csak olyan hamar jött ez az egész! Megijedtem! Ez nekem fontos, értsd meg!- kezdte Jamia kétségbeesve, és könnyek peregtek le az arcán- Nekem nincs a hátam mögött ennyi éjszaka, sőt…én csak…csak 100%ig biztos akarok lenni magamban! Csak azt akarom, hogy minden tökéletes legyen! Nekem még…én még…én még sosem…
-Tudom,Jami,tudom, ez rendben van, semmi baj, hallod?- enyhült meg Frank arca, és odalépett a lányhoz- Nyugodj meg, baby, nincs baj!
-De van!- zokogta a lány, majd Frank karjaiba vetette magát- Igazad van! Nem szabadna bizonytalannak lennem, mert nem tettél semmi olyasmit, amivel…
-Hé, kislány, ácsi!- vigyorodott el Frankie, de nem engedte el a lányt, csak lágyan cirógatta a haját- Dehogynem tettem! Rengeteg olyan dolgot tettem, ami okot ad arra, hogy ne bízz bennem! De esküszöm Jamia, már nem vagyok olyan! Te más vagy nekem! És türelmes leszek, ígérem! Komolyan gondoltam azt, hogy nem kell semmi olyasmit tennünk, amit te nem akarsz! Senki nem kényszerít rá, oké? Csak nyugodj meg,Jam, ne sírj, baby!
-Akkor nem haragszol?- szipogta a lány, de a hangja törékeny és gyenge volt a sírástól.
-Nem! Tudom, hogy nehéz megbízni bennem azok után, de akkor is szeretném, hogy higgy nekem! Ígérem, nem fogok csalódást okozni! Neked sosem fogok! Sosem tudnálak megbántani! Csak bízz bennem, oké?
-Bízom benned,Frank!- nézett fel Jamia, és szinte elsüllyedt a mogyoróbarna szemek örvényében.
-Szeretlek,Jam!
-Én is szeretlek téged!
Aztán Frank ismét megcsókolta a lányt, de olyan lágyan és finoman, ahogy korábban még soha senkit. Érezte, ahogy a lány ajkai mosolyra húzódnak, és ő is mosolyogva húzódott el.
-Na jó, most már menjünk, mert késő van! Nem akarom, hogy a szüleid mérgesek legyenek…rám!- vigyorgott a fiú, majd ismét megragadták egymás kezét és elindultak. Ismét csak néhány pillanatig tartott a békés csend, de most Frank volt az, aki megtörte:
-Jam, csak még egy kérdés!- vigyorgott – Te tényleg valami szexmániás szociopatának néztél engem?
A lány csak pislogott, nem tudta mit feleljen, de aztán úgy döntött, hogy már úgyis minden, így az igazat mondta.
-Hát valami olyasminek gondoltalak, igen!
Frank nevetve rázta a fejét, majd folytatta:
-Várj! Hagy gondoljam végig! Szóval azt gondoltad, hogy engem csak a szex érdekel, semmi más?- kérdezte, mire Jamia elpirulva sütötte le a szemét, de ezt Frank imádnivalónak találta, és csak még jobban vigyorgott.
-Hát…erre konkrétan nem gondoltam, de…
-Hm…ez tetszik!- vigyorgott továbbra is Frank, majd folytatta- Mi van ha tényleg így van? Ha semmi más nem érdekel? Akkor tulajdonképpen mindegy nekem kivel csinálom, nem? Úgy értem, jöhet csaj, pasi…hm ha jobban belegondolok, Gee elég jól néz ki!- ennél a pontnál nevetve ugrott félre Jamia keze elől, majd folytatta, tovább ingerelve a lányt, aki nem tudta eldönteni, hogy folytassa a sírást, nevessen, vagy egyik zavarából essen a másikba- Na Jami, figyelj, ezt ki kell fejteni! Szóval ezek szerint nekem mindegy, hogy csaj, pasi, vagy…uh az inkább nem! Érdekes dolog ez, nem gondolod?
Jamia csak összevont szemöldökkel meredt maga elé, és keményen össze kellett szorítania fogait, hogy ne nevessen. Ha Frankie ennyire játszani akart, akkor ő nem fogja elrontani a szórakozását.
-Igen,Frank, ez valóban nagyon érdekes!- felelte komolyan, mire Franknek is az ajkába kellett harapnia, hogy ne nevessen- De ezért én nem hibázatlak, Frank, hiszen nem tehetsz róla! Az ösztönöket nem lehet elfojtani!
- Hát azokat valóban nem!- válaszolta Frank, és olyan pillantással mérte végig a lányt, hogy…nagyon borzongató volt- De várj még, hiszen ez nem bizonyított tény! Mármint, hogy szexmániás vagyok!
-Hát valóban nem!
-Be kéne bizonyítani!
-Az ellenkezőjét!
-Igen, persze, természetesen én is pontosan erre gondoltam!
-Még jó!
-Hmm…de ennek csak egyetlen egy módja van!
-Bizony!
-Egy nagyon kellemes módja!
-Ha te mondod, Frank!
-Nekem elhiheted! Ööö…de az az igazság, hogy ezt egyedül nem tudom…hm…hogy is mondjam…bebizonyítani!
-Óh! Valóban nem!
-Így van! Szükségem van valakire!
-Hmmm…van ötleted?
-Hát lenne!
Közben Jamia háza elé értek, így az ajtó előtt folytatták érdekes kis beszélgetésüket.
-Szóval…tudom, hogy ez így nem hivatalos, meg minden, de…- és ekkor Frank letérdelt a megdöbbent Jamia elé, és kezeibe vette a lány finom kezét, és csillogó szemekkel folytatta- Jamia Nestor! Szeretlek, és szeretném veled…köhöm…izé…bebizonyítani, igen, bebizonyítani ennek az erősen megkérdőjelezett ténynek az ellenkezőjét! Igent mondasz?
-Oh Frankie! Igen!- borult a fiú nyakába Jamia, majd boldogan csókolták meg egymást…hogy egy másodperccel később mindketten sírva nevessenek a saját hülyeségükön. Mikor aztán sikerült lenyugodniuk, egymásra pillantottak, de ez határozottan rossz ötletnek bizonyult, ugyanis újra kitört belőlük a nevetés, és hát nagy sokára hagyták abba.
-Jézusom, nem hiszem el, hogy ennyire fájdalmasan hülyék vagyunk!- pihegett Jamia kifulladva.
-Te kezdted ma a hülyeséget, szóval…- vágta rá Frankie, majd egy fenyegető lépést tett a lány felé.
-Szóval? Na most mi következik,Frankie? Hm?- kérdezte a lány ingerlően, de mosolyát nem tudta titkolni- Mit akartál mondani? Ki vele!
-Az az igazság, hogy nem is mondani akartam!- lépett mééég közelebb a fiú Jamiához, és sokat sejtetően vigyorgott.
- Akkor mit akartál?- kérdezte a lány, és már csak centik választottál el őket egymástól.
-Hát valami ilyesmit!-suttogta Frank, majd hosszan és szenvedélyesen megcsókolta a lányt.
Percek múltán levegőt kapkodva bontakoztak ki egymás öleléséből.
-Uhh…jobb ha én most megyek!- lélegzett mélyeket Frank.
-Ööö..oké, jó éjt,Frank! Köszönöm, hogy haza kísértél!- mondta Jamia, miközben enyhén feldúlt öltözetét igyekezett rendbeszedni.
-Semmit nem kell megköszönnöd!- válaszolta Frank egy mosollyal, miközben azon agyalt, hogy ezek után, tuti jó éjszakája lesz- Álmodj szépeket, Jami!
-Meglesz!- mosolygott vissza a lány, majd integetve köszönt el a távolodó Frankietől. Még egy csókot már egyikük se mert bevállalni…

Gerard, Mikey és Alicia amint megérkeztek a Way- házba és beköszöntek a szülőknek, azonnal le is mentek a pincébe.
-Mikor fog meghallgatni minket Brian?- kérdezte Mikey, mikor Aliciával együtt leültek egy kanapéra.
-Nem tudom…tőlünk függ! Amikor nekünk jó bemegyünk, és már játszhatunk is!- tárta szét karjait vigyorogva Gee.
-Oh ember…- vigyorgott Mikey is- De…na mindegy!
-Hé, mi van már? Ha már elkezdted, mondd!- nézett rá Gee összehúzott szemöldökkel.
-Na csak azon gondolkoztam, hogy…a hangzás miatt, tudod, mindenképpen szükség lenne még egy gitárosra.
-Igen, ezt én is tudom! De képtelen vagyok énekelni is, meg gitározni is! Egyszerűen nem megy!- csóválta a fejét Gerard.
-Akkor vegyetek be még egy embert!- szólt közbe Alicia, a két fiú pedig csak kérdő tekintettel nézett egymásra.
-Na de kit?- tette fel a kérdést Mikey.
-Fogalmam sincs…bár az igazat megvallva, én Franket látnám a legszívesebben a bandában, csak hát neki ott a Pencey!
-Hát ja! Kétlem, hogy otthagyná, főleg hogy most jött ki az első albumuk!- bólogatott Mikey sajnálkozva.
-Na mindegy! Majd lesz valahogy, felesleges ezen agyalni! Megyek inkább alszom!- ásított egyet Gee, majd felállt, és elindult felfelé.
-Oké, jóéjt!- szólt utána Mikey, majd Alicia kötötte le minden figyelmét. Egy darabig még beszélgettek, meg…köhöm… majd hazakísérte a lányt. Egész úton hazafelé csak az az egy gondolat foglalkoztatta, hogy vajon Frankie mit szólna a dologhoz. Mikor már az ágyában feküdt, elhatározta magában, hogy mindenképpen rákérdez majd egyszer, de előtte még vár, hogy alakul a két banda sorsa.