Amint kiléptek az irodából, percekig meg sem tudtak szólalni a nevetéstől. Levegőt is alig kaptak, sőt még a könnyük is kicsordult. Mikor nagy nehezen sikerült abbahagyniuk, vigyorogva pislogtak egymásra.
-Bassza meg! Ez durva volt!- szólalt meg elsőként Frankie.
-Ahhoz képest, hogy végighazudtuk az egészet…egész jól ment!- tette hozzá Alicia.
-Pfúú…na igen! Már csak arra lennék kíváncsi, hogy ki köpött be minket!- töprengett Jamia homlokát ráncolva.
-Ezt meg hogy érted?- tette fel a kérdést Mikey.
-Hát csak úgy, hogy eddig ti ketten kurvára nem voltatok képben! Mármint Alicia és én kezdettől fogva „gyanúsítva” voltunk…- rajzolta a levegőbe a képzeletbeli idézőjelet a lány-… de te,Mikey és te,Frankie még a közelében sem voltatok a balhénak!
-Jamia…hogy te milyen okos vagy!- ámuldozott Frankie szájtátva, mire Mikey jól oldalba vágta.
-Bazmeg! Ez fájt!
-Tudom, azért csináltam! Na szóval…ezt fejtsd ki Jamia! – nézett Mikey a lányra.
-Na szóval…szerintem valaki beköpött titeket! Sőt még az is lehet, hogy engem is! Mert Aliciát mindenki jól ismeri…rólam már kevésbé feltételeznek ilyesmit!- ennél a pontnál kicsit elpirult Jamia, de folytatta- És mikor ez történt, titeket még nem is ismertünk, és nem is vagyunk együtt kémián, szóval ez abszolút logikátlan! Valaki nagyon utál minket valamiért, mert az nem lehet véletlen, hogy pont mi négyen ültünk ott!- fejezte be Jami nagy bölcsen, és hosszú csend fogadta a szavait.
-Jay, te tényleg okos vagy!- bólogatott Alicia, mintha nem is hallotta volna az előző kiselőadást.
Jamia csak vállvonogatva pislogott, és várta a többiek véleményét.
-Akárki is volt az,most nem számít! Én kevertelek titeket veszélybe, szóval bocsánatot is szeretnék kérni emiatt! – jelentette ki Alicia, de zavartan sütötte le szemét.
-Ugyan, semmi baj, hiszen mind megúsztuk!- mosolygott rá Mikey, és egy puszit nyomott a lány arcára.
Frank és Jamia mosolyogva néztek össze, majd a fiú vigyorogva ugrált oda Jamihoz, és össze-vissza puszilgatta. Jamia csak nevetett, majd hirtelen elkomorult, mikor eszébe jutott valami.
-Hé, várjatok!- szólalt meg, mire mindenki várakozóan pillantott rá…kivéve Frankiet, aki épp egy puszit nyomott a lány arcára, de most megdermedve állt meg, szájával még mindig Jamia arcán.
-Szóval…Frankie, mássz le rólam, kösz…szóval lehet hogy valami gonosz arra játszik, hogy minket kirúgasson innen! És most majdnem elérte a célját! Már csak az a kérdés, hogy legközelebb mivel próbálkozik majd!
-Szerintem ne legyünk ennyire paranoiások! Hiszen senkinek nem éri meg, hogy ennyit fáradozzon miattunk! Lehet, hogy csak véletlen volt!
-Szerintem meg a mai nap után minden jogom megvan arra, hogy paranoiás legyek, Mikey! És szerintem nagyon is megéri néhány embernek a fáradtságot,hogy mi szépen repüljünk innen! Kíváncsi lennék, ki rendezte így a dolgokat!
-Jam, ne törődj már az ilyenekkel!- ölelte meg Frankie szorosan a lányt- Tudom, hogy nagyon rosszul esett neked az, ami ma történt, de nem tehetünk semmit ellene. Maximum annyit, hogy nem figyelünk rájuk! Elég sok nevet fel tudnék sorolni, akik nem bírják az arcomat, szóval nem sok értelme van ezen gondolkozni! Csak felejtsük el az egészet, jó?
Jamia csak szótlanul bólintott, hiszen Frankienek igaza volt. De akkor sem akart csak így belenyugodni abba, hogy valaki ennyire nem bírja őket, és hogy mindenféléket beszélnek róluk. Egyszerűen idegesítette a tudat, hogy ők a legkapósabb téma a suliban. De tény, hogy semmit nem tehetett ellene.
-Hé, Jamia!- szólalt meg Alicia vigyorogva- Nem is mesélted, hogy mit alakítottál ma!
-Alakítottam?- nézett értetlenül a lány, és Frankie is kíváncsian pislogott Aliciára Jamia válla fölött, ahogy hátulról átkarolta a lányt.
-Hát tudod, a folyosón!- kacsintott Alicia- Hogy minden vágyad az, hogy…
-Jéézusom, ne folytasd!- kiáltott fel Jamia elpirulva.
-De, én tudni akarom! Mi minden vágyad?- élénkül fel hirtelen Frank, és Jamiát megkerülve Alicia elé lépett.
-Ne, Frankie, semmi, komolyan! Na jó, nem semmi, de nem érdekes! Csak nagyon ideges voltam, és feldúlt, meg minden, és valami nagyon jóval akartam visszavágni, csak nem sikerül, szóval…
-Shh, Jamia! Hallania akarom!- fogta be a lány száját Frankie, és várakozóan pillantott Aliciára.
-Ööö…szóval az úgy volt, hogy…
De ahogy Jamia kapálózott, és visítozott( illetve csak próbált, mert ugye Frankie befogta a száját, így csak halk kis nyöszörgésre futotta), Alicia egyszerűen képtelen volt elárulni barátnőjét, így szépen megkérte Frankiet, hogy engedje el Jamiát. Ahogy Jamia kiszabadult, villámló szemekkel pillantott Frankre, de egy szót sem szólt. Alicia és Mikey csak vigyorogtak egymásra, főleg mikor Frank megpróbálta kiengesztelni a lányt millióezer puszival, de persze Jamia nem engedett. Frankie már mindent bevetett amit csak tudott, szomorú kiskutya szemektől kezdve, a szomorú kiscica szemeken keresztül, a szomorú boci szemekig, de Jamia csak morcosan meredt maga elé.
-Jay, mondd már el! A végén még elhalálozik itt a kíváncsiságtól!- mosolygott Alicia, de Jamia csak megrázta a fejét, és továbbra sem szólalt meg.
-Naaa Jamiiii, légysziiiiii!- rebegtette szempilláit Frankie, mire Jamia elnevette magát, majd így szólt:
-Na jó, mondjátok el neki, de csak ha már leléptem! És mindent meséljetek el, ne csak azt, amit én mondtam!- szögezte le Jamia, majd hátat fordított és elviharzott.
A többiek vigyorogva néztek utána, majd Alicia elkezdte mesélni, hogy mi is történt pontosan. Egészen Sarah-tól kezdve, Jim-ig. Frank az elején eléggé dühös volt, főleg Sarah miatt, de Jim sem lopta be magát a szívébe. Aztán mikor meghallotta, hogy mit mondott neki Jamia, felnevetett, majd mosolyogva gondolt arra, hogy mennyi bátorság kellett a lánynak, hogy ezt kimondja annyi ember előtt, és büszke volt, hogy Jamia az ő barátnője. Alicia és Mikey közben jókat mulattak Frank arckifejezésein, de mikor a fiú felvetette, hogy talán nem ártana elbeszélgetnie Jimmel, már komolyan, sőt aggódva próbálták lebeszélni a fiút…persze hiába…

Néhány héttel később:
 Gerard idegesen dobolt ujjaival az előtte álló asztalon. Már több mint egy órája ült a kiadó várójában, de még mindig nem hívták be. A bandával már felvettek néhány számot, igaz, nagyon kevés idő alatt, de a lelkesedésük nem hagyta őket nyugodni. Ezeket szerette volna megmutatni itt, hogy látnak-e benne fantáziát, vagy ajánlanak-e szerződést. Igazából legmerészebb álmaiban sem gondolt arra, hogy rögtön szerzősért írnak alá, de mindenképpen optimista volt. Végre nyílt az iroda ajtaja, és egy tetovált, piercinges pasi lépett ki rajta.
-Gerard Way?- nézett a fiúra felhúzott szemöldökkel.
-Igen, én vagyok!- csodálkozott Gee, hiszen fogalma sem volt arról, hogy vajon honnan ismeri őt a férfi.
-Régóta vársz már?- kérdezte barátságos hangon.
-Háát…nem olyan régóta! Körülbelül egy órája!- vonogatta vállát Gee.
-Uhh…bocs! Az én hibám! Hambone ideszólt még tegnap, hogy jönni fogsz, de teljesen kiment a fejemből! Tudod, a Pencey Prep is ennél a kiadónál van!
-Ja, igen, tudom! Ők ajánlották!
-Jóban vagy a fiúkkal?- cseverészett tovább a férfi.
-Igen, jó barátok vagyunk! Főleg Frankievel! Egész kölyökkorunk óta ismerjük egymást!
-Oh ember, részvétem!- nevetett fel a pasi, majd folytatta- Frankienek kicsit gázos az elméje!
-Nem is kicsit!- vigyorgott erre Gerard is.
-De azért jó gyerek ő! Szívvel-lélekkel zenél! Na de gondolom nem azért jöttél, hogy Frankieről csevegjünk!
-Nem! Hoztam néhány számot, amit a bandánkkal vettünk föl,és kíváncsi vagyok a véleményére. – nyelt nagyot a fiú, hiszen végre ráterelődött a szó látogatása valódi céljára.
-Oh nagyszerű! Egyébként tegezz nyugodtan! Úristen…de hülye vagyok, még be sem mutatkoztam! A nevem Brian Schechter!- nyújtotta jobbját Gerard felé, majd kezet ráztak, és bevonultak az irodába, hogy meghallgassák a dalokat.

Félóra múlva Gerard vigyorogva lépett ki a kiadó ajtaján. Briannak tetszettek a számok, sőt felajánlotta az egyik stúdiótermet, hogy valamikor élőben is meghallgassa őket. A legjobb amire csak számíthatott. Ha sikerül élőben is bizonyítaniuk, talán megkapják a stúdiót, hogy profi körülmények között próbálhassanak. Mennyivel könnyebb lenne úgy minden, hiszen a pince nem épp a legmegfelelőbb hely a zenélésre. Izgatottan sietett haza, hogy elújságolja Mikeynak a jó hírt. De útközben támadt egy ötlete, így inkább Frank háza felé vette az irányt. EL akarta mesélni neki, hogy mennyire jófej volt vele Brian, Legszívesebben világgá kürtölte volna, de csak mosolygott magában. Mikor becsengetett a házba, kb. 5 percet kellett várnia, hogy végre ajtót nyisson valaki. Ez a valaki Frankie volt, aki enyhén szétesett állapotban tárta szélesre az ajtót, fél kézzel nadrágját tartva, nehogy- öv híján- leessen róla…
-Szia Frankie! Képzeld…oh ember, veled meg mi történt?- nézett ré nagy szemekkel Gerard.
-Velem? Semmi! De mit képzeljek el?- igazgatta kócos haját a fiú türelmetlenül toporogva. Mondhatta volna azt is, hogy húzzál innen, Gee! , de nem mondta, mert nem volt bunkó….annyira.
-Most voltam az Eyeball Recordsnál! Ez a Brian tényleg nagyon jófej volt! Tetszett neki a zenénk, sőt azt mondta, hogy szívesen meghallgatna minket élőben is! Na mit szólsz?- vigyorgott Gee büszkén, de Frankie csak bólogatott, közben pedig folyton az emelet felé pislogott…
-Aha…nagyon jó,Gee! Gratula!
-Köszi, és azt is, hogy szóltatok az érdekemben pár szót!
-Aha…nincs mit!- bólogatott továbbra is Frankie, de lélekben mintha egészen máshol járt volna…
-Na jó, akkor én asszem megyek…
-Jó,hali Gee!- intett Frank, mielőtt Gerard kinyöghetett volna bármi mást is, és becsapta az ajtót a fiú orra előtt.
Gerard értetlenül pislogott, nem tudta mire vélni barátja furcsa viselkedését, de vállat vont, hátat fordított a háznak, majd elindult hazafelé. Mikey és Alicia pont ekkor léptek ki a parkból. Az egész napot együtt töltötték, mint ahogy az elmúlt pár hétben is tették. Sokkal szorosabb lett már a kapcsolatuk, egyik fél részéről sem voltak bizonytalanságok. Most is egymást átölelve lépkedtek a szürkületben, mikor megpillantották az egyedül ballagó Gerardot. Gyorsan utána siettek hát.
-Szia Gee!- köszöntek neki vidáman.
-Sziasztok!- intett nekik a fiú.
-Helyzet? Mi volt a kiadónál?- kérdezte Mikey türelmetlenül.
Erre Geenek azonnal felcsillant a szeme, és elmesélt öccsének mindent. Mikey tátott szájjal hallgatta, majd bátyja nyakába ugrott, és a boldogságtól meg se tudott szólalni. Alicia is együtt örült velük, és amint sikerült elrángatnia Mikeyt a bátyjától, egy hatalmas csókot adott neki. Mikor már valamennyire mindannyian lenyugodtak, Gerard szólalt meg:
-Ööö…nem tudjátok mi volt Frankievel délután?
-Mert? Volt vele valami?- húzta fel szemöldökét Mikey.
-Voltam nála nem régen, de olyan volt, mintha fel se fogná azt, amit mondok! Csak állt ott az ajtóban, közben a gatyája majdnem lecsúszott róla, a haja is össze-vissza állt, mint aki…Úristen!- csapott a homlokár a hirtelen Gee- Csak nem megzavartam valamit?
-Hát az könnyen meglehet! Ugyanis nem valami volt vele, hanem inkább valaki!- vigyorgott Alicia.
-Jajj ne! Jamiával volt?- kérdezte Gee előre félve a választól.
-Aha!- vigyorgott erre Mikey is- De szerintem szépen elrontottad a délutánjukat, szóval…
-Basszus! Frankie engem meg fog ölni!- nyelt nagyot Gee, Mikey és Alicia pedig csak jót nevettek rajta.