Frankie és Jamia kézenfogva lépkedett be a suli udvarán. Mosolyogva néztek össze, ahogy a furcsálló és rosszalló pillantások kereszttüzében haladtak. A legtöbben kicsit ledöbbentek, hiszen Iero-t nem olyannak ismerték, hogy akármelyik lányt is komolyan vegye, sőt felvállalja. A lányok cinkosan súgtak össze, irigyek voltak, ám ezt nem mutatták, inkább sajnálkozást színlelve saccolgatták, hogy ez a lány vajon meddig lesz jó Frankienek. Jim épp a bejárat mellett álldogált a haverjaival, azon gondolkozva, hogy vajon bemenjenek-e első órára, mikor megpillantották Jamiát és Frankiet. Jim résznyire húzott szemmel, idegesen méregette őket. Nem számított erre, teljesen váratlanul érte a dolog, és most nem tudta mit csináljon. Annyira féltékeny volt, és annyira dühös, hogy kezét ökölbe szorítva figyelte a közeledő párt. A haverjai némán figyelték, tudták, hogy Jim mennyire szereti Jamiát, és féltek, hogy most esetleg valami hülyeséget csinál a fiú. De Jim nyugodtságot erőltetett magára, sőt még egy mosolyt is sikerült az arcára kényszeríteni, mikor a lány elhaladt mellette. Nem akarta, hogy Jamia lássa rajta a fájdalmat, és a dühöt. Minden egyes perc szenvedés volt neki a lány nélkül, szinte beteges rajongás volt ez, de nem tehetett ellene semmit. Jamia pedig semmit sem viszonzott ebből. Jim nem tudott mit tenni. Most is csak nézett maga elé, őrült gondolatokkal a fejében, és képtelen volt felfogni, hogy Iero miért jobb, mint ő. Hiszen ő sosem bántaná meg Jamiát, Frankről pedig mindenki tudta, hogy az a hobbija, hogy játszadozik a lányokkal. Fejét megrázva tért vissza a valóságba borús gondolataiból, és megfogadta, hogy mindent kiderít erről a kapcsolatról.

Közben Frank és Jamia beért a suliba, majd egy csók kíséretében elváltak, és ki-ki ment a saját terme felé. Jamia széles vigyorral lépett be az osztályba, megcélozta az utolsó padot, majd lehuppant Sarah mellé, aki az aznapra feladott tanulnivalót futotta át.

-Wow! Még sosem láttalak ilyen vidámnak reggelente! Mi van veled?- mosolygott Sarah, amint észrevette barátnőjét.

-Áh semmi! Csak jó kedvem! Gondolom hallottál már rólam és Frankről!- sóhajtott Jamia boldogan.

-Persze, hogy hallottam! Az egész suli rólatok beszél!

-Mi van?! Az egész suli? De hát miért?-lepődött meg Jamia.

-Jajj Jamia…még kérded? A suli legnagyobb szívtiprójával jársz! Úgy használja a csajokat, mint a papírzsepit! Használat után kidobja őket!- magyarázta Sarah.

-Ez hülyeség! Frank nem ilyen!

-Dehogynem! És készülj fel rá, hogy te is csak egy leszel a sok közül! Legalábbis az egész suli így gondolja!

Jamia tátott szájjal és elkerekedett szemekkel meredt maga elé. „Hogy mondhatott ilyet Sarah? Hogy hiheti el mindezt? Még csak nem is ismeri…” gondolta magában dühösen.

-Jamia! Jól vagy?- kérdezte Sarah óvatosan.

-Nem! Rohadtul nem vagyok jól! Hányingerem van az összes áskálódó, kétszínű, szemét embertől! Hogy képesek ilyeneket terjeszteni?! – kérdezte Jamia feldúltan.

-Ööö…Jamia, arra nem is gondolsz, hogy talán igaz, amit beszélnek?

-Mi van?!?!

-Nem úgy értem! Jamia, én csak azt akarom mondani, hogy…

-Mit? Hogy igazuk van? Hogy csak meg akar dugni és kész? Vagy mégis mit akarsz mondani?!?- kiabálta Jamia könnyes szemmel.

-Jamia, ne sírj, kérlek! Én csak azt akarom mondani, hogy talán kicsit óvatosabbnak kéne lenned!

-Ezt nem hiszem el!- rázta a fejét hitetlenkedve Jamia – Sarah, hogy vagy képes ilyeneket gondolni róla? Nem is ismered őt!

-Nem ismerem, igazad van, de nem is akarom megismerni!- jelentette ki a lány, mire Jamia felzokogott.

-Sarah! Ő nem ilyen, hidd el! Én ismerem őt!

-Én igyekszem hinni, de annyi embertől hallottam már, és…

-De miért kell ítélkezni mások felett? Kibaszott előítéletek!

- Nem, Jami, én csak a múltja alapján próbálok…

-De miért? Mi értelme van a múltnak? Lehet, hogy régen olyan volt, de mit számít ez ma már?

-Sokat! Mert az emberek nem változnak, Jamia!

-Én is ezt gondoltam, de ma már tudom, hogy igenis változnak! Frank megváltozott!

-Persze, és ezt csakis neked köszönheti, ugye?- mosolygott gúnyosan Sarah, Jamia pedig képtelen volt elhinni, hogy ezt teszi vele a barátnője.

-Miért ne változhatott volna meg miattam?

-Jamia, te egy nagyon értékes, és jó ember vagy,túl jó ahhoz, hogy ilyet érdemelj! Nem fogod tudni megváltoztatni őt!

-De igen! Már megtörtént! Más ember lett! De nem csak miattam! Sőt, nem miattam! Maga miatt! A barátai miatt! Ő végig tudta, hogy nem helyes amit tesz, és egyébként is a fele nem igaz azoknak a pletykáknak, amik róla szólnak!

-Hagyjuk, Jamia! Nincs értelme erről beszélgetnünk, mert…

-Jól van, Sarah! Akkor bazd meg!

Jamia nem bírta tovább. Kiviharzott a folyosóra, csak rohant, nem is nézett maga elé, a könnyek fátylán keresztül nem is látott volna semmit. De hirtelen érezte, hogy beleütközik valakibe, és már felébredt benne a remény, hogy talán Frank az, de egy pillanattal később el is halt.

-Jamia! Mi a baj?- kérdezte Jim ijedten a zokogó lányt.

-Semmi! Minden! Elegem van! Nem akarok beszélni róla, úgyhogy megyek is!- tért ki a válasz elől a lány, és indult volna tovább, mikor Jim erősen magához ölelte, és nem engedte el.

-Hé, kislány, nem mész sehová! Nyugodj meg, hallod? – suttogta, közben a lány hátát simogatta vigasztalóan- Frankről van szó, ugye?

-Igen!- szipogta Jamia egy kicsit nyugodtabban. Azt hitte, hogy Jim végre megérti őt, hiszen a fiú mindig mellette állt, akármilyen helyzet adódott.

-Megértem, hogy ki vagy borulva! De nyugodj meg! Senki sem érdemli, hogy sírj miatta, Jamia! Biztosan nehéz tudomásul venni, hogy csak ki akar használni, de…

-Hogy mi van?!?- döbbent le Jamia, és eltolta magától a fiút, hogy a szemébe nézhessen- Te meg miről beszélsz, Jim?

-Jamia, nézd! Egyértelmű, hogy Iero semmi komolyat nem akar tőled! Egy újabb trófea vagy, semmi több! Eléggé ismerem már, folyton a középpontban akar lenni, a bandája is, meg a folyamatos csajozása…

-Jim, fejezd be!- szakította félbe Jamia nagyon-nagyon halk, és nagyon-nagyon dühös hangon.

-Jamia, én csak jót akarok neked! Minél előbb elfelejted, annál jobb lesz neked!

-Honnan tudod hogy nekem mi a jó?- emelte fel a hangját a lány, épp eléggé ahhoz, hogy a folyosón haladók megtorpanva hallgatózzanak, és árgus szemekkel figyeljék őket.

-Nézd, kétlem, hogy az lenne neked a jó, hogy egy éjszaka után eldobnak, de…

-Tudod mit, Jim? Tévedsz! Kurva nagyot tévedsz! Ugyanis minden vágyam az, hogy Frank Iero megdugjon! Remélem mindenki jól hallotta!- címezte ezt a hallgatózóknak a lány, majd ismét Jimhez fordult- És az sem érdekel, hogyha utána kidob! Legalább volt egy jó éjszakám! Ennyi csaj után, biztos nagyon jó lehet az ágyban! Ha szeretnéd, beszámolok majd minden egyes mocskos pillanatról, oké?

Jim csak nézett, kifejezéstelen arccal, a lány pedig szikrázó szemekkel bámult rá. Aztán a tömeg tapsolni kezdet, majd füttykoncerttel jelezték, hogy minden elismerésük a lányé, hogy ezt ki merte itt jelenteni. Ettől persze Jamia haragja is elpárolgott, legalábbis fel tudta fogni hogy mit is mondott az előbb. Nem volt épp a legjobb visszavágás, és ha nem ilyen dühös nem is merte volna kimondani ezeket a szavakat. De nem szívhatta vissza, kimondta, és nem lehet rajta változtatni. Elvörösödött arccal nézett körbe, majd lesütött szemmel rohant el.  

Közben Frankie és Mikey a kémiaszertárban cigiztek. Elvileg ez tilos volt, de gyakorlatilag nem érdekelte őket. Mindig ezt csinálták, ha nem volt kedvük kimenni a sulikertbe. Frank épp arról mesélt Mikeynak, hogy Jamia mennyire szép és kedves. Mikey erre csak bólogatott, de gondolatai már régen Alicia körül forogtak. Aztán hirtelen zajt hallottak, gyorsan elnyomták hát cigijüket, és úgy tettek, mintha valamit keresnének.

-Mike! Mit is mondott tanárnő, hol van a kén kristályrácsának modellje?

-Nem tudom,Frank, de nagyon keresem!

-Na jó, hagyjátok abba! Tudom, hogy bagóztatok!- szakította félbe a kis színjátékot a belépő Bob.

-Úristen, Bob! Azt hittem, hogy megint az igazgató az! A múltkor is majdnem elkapott! –sóhajtott nagyot megkönnyebbülve Mikey. Frank is nagyot fújva vigyorodott el, majd cigivel kínálta barátját.

-Kösz! Mi a téma?- fogadta el a cigit a fiú, és érdeklődve pillantott barátaira.

-Semmi rendkívüli! Már körülbelül egy órája kiselőadást hallgatok Jamiáról, és kezd kicsit unalmassá válni számomra a csillogó, lágy haja, és a hatalmas, gyönyörű, barna szeme!- vigyorgott Mikey,de amint meglátta Frankie arcát, rögtön lehervadt arcáról a vigyor.

-Nem is volt egy óra!- tiltakozott Frank.

-Oké, akkor csak egy fél!

-Na jó, hagyjátok abba!- szakította félbe a vitát Bob- Tényleg Frankie! Mit szólsz ahhoz, hogy az egész suli rólatok beszél?

-Höh? Rólunk?- nézett értetlenül Bobra a fiú.

-Jaja! Ez ma a főtéma! Frank Iero újabb áldozata a szegény, bájos Jamia Nestor! Nem mondod, hogy még nem is hallottad!

-Hát kurvára nem! Mi az, hogy áldozat?!?- hüledezett Frank.

-Arról beszélnek, hogy egy menet, és ennyiben ki is merültek az érzelmeid! Merthogy eddig is csak kihasználtad a csajokat, és…

-Mi van?! És nem használtam ki senkit!- nézett barátaira döbbenten Frankie- Mikey! Ugye, hogy nem?

-Persze hogy nem! Sőt, ők használtak ki téged!

-Így van! Vagyis… na mindegy! Szóval…most az a téma, hogy Jamiát is csak kihasználom?

-Hát valahogy úgy!- bólintott Bob.

-Bassza meg! De ez hülyeség! Én szeretem Jamiát, sosem tennék vele ilyet!- háborgott Frank.

-Mi tudjuk, ember, nyugi! A többi emberrel van a gond, akik csak annyit látnak, hogy hetente más csajokat dugsz mega bulikon!

-Hát de…én nem tehetek arról, hogy rám másznak!

-Persze hogy nem! Ők a hibásak!- bólogatott Mikey.

-Így van! Vagyis…na mindegy! Szegény Jamia…remélem még nem hallott semmit! Ugye nem?- nézett reménykedve barátaira.

-Háááát… meg lennék lepve, ha pont ő ne tudna róla!- mondta sajnálkozva Bob.

-Basszus….és szerintetek elhiszi ezt a szart?

Mikey és Bob némán összenéztek, majd mindketten elfordították tekintetüket, hogy ne kelljen ránézniük Frankiere. Nagyon jól tudták, hogy van abban igazság amit Frank múltjáról beszélnek, de abban is biztosak voltak, hogy Jamiát sosem használná ki. Ugyanakkor azt nem tudhatták, hogy Jamia mit hisz el ebből, és mit nem.

-Frank…szerintem…nem tudom. –szólalt meg végül Mikey nagy értelmesen.

-Aha, kösz! Rohadt sokat segítettél!- válaszolta erre Frank egyik szemöldökét a magasba húzva.

-Szerintem minél előbb beszélj vele! Az a legbiztosabb! De ha nem vak, akkor látnia kell, hogy mennyire szereted őt!- jelentette ki Bob.

Frank nagyot sóhajtott, majd elhatározta, hogy megkeresi a lányt, méghozzá most azonnal. Még utoljára rápillantott két barátjára, és félelmekkel és szorongásokkal telve indult el megkeresni Jamiát.