Frankie amint otthagyta a próbára készülő bandát, és Aliciát, rögtön a Nestor-ház felé vette az irányt. Úgy beszélték meg Jamiával, hogy beugrik érte 3 körül, és mivel 5 perc múlva 3 volt, sietősen folytatta útját. Nagyon izgatott volt, de próbált megnyugodni, és ami a legfontosabb, nem az álomra gondolni. Néhány percen belül oda is ért a lány házához, de ahelyett, hogy becsöngetett volna, odaállt a lány szobájának ablaka alá, felkapott egy követ a földről, és megdobta az ablakot. Kis idő múlva nyílt az ablak és Jamia nézett ki rajta csodálkozva. Amint megpillantotta az ablak alatt integető Frankiet, mosolyogva egy puszit dobott neki, majd felkapott egy pulcsit, és lesietett. Frank széles vigyorral az arcán várta, majd mikor odaért hozzá a lány, egy hatalmas puszit nyomott az arcára, és megölelte őt.

-Szia! Hogy vagy?- kérdezte.

-Szia! Jól, köszi! És te?- mosolygott Jamia.

-Most már én is!- azzal megragadta a lány kezét, és elindultak sétálni.

Először csak a szokásos dolgokról beszélgettek, majd Jamia hirtelen észrevette Frank bicegését, és ijedten kérdezte, hogy mi történt.

-Semmi komoly! Csak tegnap este még visszamentem Gerardékhoz! A parkban pedig újra összefutottunk Berttel!- mondta Frank magától értetődően.

-Basszus Frank! Nem igaz, hogy nektek folyton balhéznotok kell! Miért nem szarod le, hogy…

-Hé, nyugi! – csitította Frankie a lányt- Hidd el, hogy én sem élvezem ezt! De akkor sem fogom hagyni, hogy így beszéljen rólad!

-Rólam? Miért mit mondott? De mindegy is…Frankie, miattam ne tedd tönkre magad!

-Jamia!- torpant meg Frank, és komolyan a lányra nézett- Nincs semmi bajom! Tényleg! És ne is kérd, hogy ne vegyek tudomást róla, mert ha hagynám, hogy téged bántson, akkor rosszabb lennék, mint ő, szóval…

-De Frankie! Engem nem érdekel, hogy miket mondd rólam!

-De engem igen! Szóval inkább beszéljünk valami másról!- zárta le a témát Frank.

Jamia a fejét csóválva, morcosan meredt Frankre, de inkább nem feszegette a témát. Egy darabig némán mentek egymás mellett, majd végül ismét Frank szólalt meg vigyorogva.

-Jamia! Most haragszol rám?

-Igen! És ne vigyorogjál, jó? Mi van, ha egyszer agyonver?

-Kicsoda? Bert?- nevetett Frankie- Oh Jamia! Nem ismersz még eléggé! Most is csak annyi volt a szerencséje, hogy volt még vele 2 srác!

-Hát ez az! És mi van, ha legközelebb tízen lesznek, te meg egyedül?

-Szívás!- vigyorgott Frank, és közben Jamia aggodalmaskodó arcát nézte- Amúgy meg úgy sem mernének komolyabban bántani!

-Aha! Jó! Aztán meg vihetem a virágot a sírodra! Kurva jó lesz! Itt nyugszik Frank Iero! Élt 20 évet! Meghalt Jamia Nestor miatt!- válaszolta Jamia, de már ős is vigyorgott a végén. Frankieből kitört a nevetés, majd mikor sikerült abbahagyni, komolyan folytatta:

-Nem is lenne rossz! Legalább lenne értelme a halálomnak!- majd mosolyogva kérdezte- Tényleg hoznál virágot a síromra?

-Hát ha már miattam öleted meg magad…- vonogatta a vállát Jamia egy zavart mosollyal, Frankie pedig csak élvezettel vigyorgott.

A következő egy óra során kellemesebb dolgokról beszélgettek, rengeteget nevettek, majd elhatározták, hogy kimennek a parkba. Ilyenkor még békésen sétálgató nyugdíjasok vagy gyermekükkel játszó szülők voltak ott, így nem kellett tartani a Bert- féle bunkóktól. Leültek egy magányos padra, egy ideig csendesen bámulták egymást, de aztán Jamia zavartan elnevette magát, és elpirulva fordította el tekintetét.

-Most mi van?- kérdezte Frank vigyorogva.

-Semmi!- válaszolta a zavarban lévő lány.

-Aha, persze! Akkor miért jöttél zavarba?

-Mi van? Nem is…- kapta kezeit arca elé Jamia.

-De! Már biztos valami olyasmin járt az eszed! – vigyorgott Frankie, szándékosan még nagyobb zavarba hozva a lányt.

-Olyasmin? Úristen…nem…vagyis…nem gondoltam semmi olyasmire!- mentegetőzött zavartan a lány.

-Ugyanmár Jamia, ne tagadd! Nem kell szégyenkezned emiatt! Tudom, hogy mennyire jól nézek ki, szóval…- húzta tovább a fiú élvezettel szegény Jamiát.

-Frank! Hagyd abba, jó? Én nem gondoltam semmire! Csak ahogy rám néztél…hogy…jajj nem tudom…- hebegett tovább a lány.

-Hogy néztem rád? Csak azt ne mondd, hogy nekem vannak erkölcstelen gondolataim! Nem is értem, hogy feltételezhetsz rólam ilyesmit!- mondta Frank tettetett felháborodással, de alig tudta visszafojtani nevetését.

-Jaj Frankie! Fejezd már be!- temette kezeibe arcát a lány, mire Frankie hangosan felnevetett.

-Oké, oké, befejeztem! De ezt nem hagyhattam ki! Láttad volna magadat…- mondta Frankie, még mindig nevetve.

Jamia egy szót sem szólt, csak haragosan meredt a nevető fiúra, majd duzzogva elfordult. Magában ő is jól mulatott saját zavarba esésén, de a világért sem akarta, hogy Frank ezt észrevegye.

-Most haragszol? Jaj ne már…csak poén volt! Jamia…- szólongatta Frankie még mindig vigyorogva. Jamia továbbra is úgy tett, mintha sem hallaná a fiú szavait.

-Jamiiiiaa!- próbálkozott tovább Frankie, majd énekelve folytatta- Jamia, oooohh, Jamiaaa! Kérlek néééz reááám! Mert a szííívem meghasaaad! Ééés akkoooor tééényleg meghaloook miattaaad, és lalalallaaaa….nem tudom, mit énekeljeeek, de Jamiaaa, ooohh, Jamiaaa….

-Najó, fejezd be!- vetett véget Jamia, Frank…öhm…szép énekének- Nem haragszom rád!

-Tényleg nem?- vigyorgott Frankie.

-Tényleg!

-Jóóó! Tudtam, hogy nem bírod sokáig nélkülem!- kezdte Frank ismét vigyorogva,, de amint meglátta Jamia arckifejezését, kezeit védekezően felemelve jelezte, hogy csak viccelt. Ismét belemerültek a beszélgetésbe, a jövőről és a terveikről. Jamia vonakodva bár, de előadta Frankienek azt, amiről egyik éjszaka merengett a zuhogó esőt bámulva, és Frank ahelyett hogy kinevette volna, komolyan, már-már szomorúan válaszolt.

-Tudom, hogy miről beszélsz! Én is gondolkoztam már ezen, nem is egyszer! És kibaszottul félek tőle! Nem akarok olyanná válni, mint Bert!

-Frankie! Te sosem leszel olyan, mint Bert!És szerintem rohadtul nincs is okod félni ettől, hisz te ezt az egészet nem ezért csinálod! Neked nem a pénz kell, nem a siker, nem a híresség!

-Hm…-mosolyodott el Frankie – Örülök, hogy te legalább tudod! Pedig sosem mondtam!

-Nem is kellett! Nem nehéz kiismerni téged!- mosolygott vissza Jamia.

-Tényleg? Pedig én azt hittem, hogy bonyolult személyiség vagyok! Átlátsz rajtam!- vigyorgott Frankie.

-Majdnem! Azért olyan régen még nem ismerlek!

-Jah! Úristen, mennyi ideje is? 3 napja? 4?

-Aha, azt hiszem!- mosolygott a lány.

-Durva! Pedig nekem több időnek tűnt…mintha mindig is ismertelek volna…- csodálkozott Frankie.

-Hmm…mindennap volt valami…buli, koncert, verekedés…tök izgalmas..

-Hát az élet velem már csak ilyen!- vigyorgott Frankie- Nincs kedved elugrani Gerardékhoz? Kíváncsi vagyok, hogy haladnak a próbával!

-Neee! Nincs erőm elvánszorogni odáig! Maradjunk itt! – pislogott a lány Frankiere,és a fiú pontosan tudta, hogy el van veszve.

-Háát nem is tudom…- mondta Frank, mert nem akarta, hogy a lány is lássa, mennyire hatással van rá.

-Jajj Frank…látom rajtad, hogy te sem akarsz igazán menni!- vigyorgott Jamia, és ajkába harapva kiskutya szemekkel bámulta tovább Frankiet.

-Akkor rosszul látod! Mert akarok…

-Mit akarsz? Nem akarhatsz itt hagyni engem!

-Nem, azt tényleg nem akarom! Valami mást akarok!

-Tényleg? És mi az amit akarsz?- fürkészte Jamia Frankie tekintetét.

-Nem látod?- hajolt közelebb Frank a lányhoz.

-Hát nem igazán….-pislogott Jamia.

-Nézd meg jobban!- hajolt még közelebb Frankie.

-Ööö…még mindig nem tudom…- mondta zavartan a lány, hiszen Frankie közelsége izgatottá tette- Mi az, amit akarsz?

-Tényleg nem látod?- kérdezte Frank csendesen, még közelebb hajolva,így már csak centik választották el őket. Jamia csak a fejét rázta, megszólalni már nem tudott. Aztán Frank szinte suttogva ejtette ki a szavakat:

-Meg akarlak csókolni!

Majd minden félelmét és izgalmát legyőzve, hosszan megcsókolta a lányt.