Frankie a levegőt kapkodva bámulta szobájának mennyezetét. Hirtelen nem tudta, hogy miért van egyedül, hiszen az előbb még itt volt vele Jamia is. Aztán leesett neki, hogy csak álom volt az egész, méghozzá a legjobb, amit valaha is álmodott. Mivel még mindig a hatása alatt volt, vett egy hideg zuhanyt, hogy lehűtse magát. A zuhany alatt végig az járt a fejében, hogy vajon, ha nem ébred fel, akkor milyen élményben lehetett volna része. De aztán lezárta magában az egészet annyival, hogy az álmokból nem él meg, így felesleges ezen sajnálkoznia. 8 óra körül járt az idő, így felöltözött, és lebicegett a lépcsőn. Linda már rég megreggelizett, így egy bögre kávéval a kezében ült a konyhában és újságot olvasott.

-Jó reggelt!- köszönt oda fiának mosolyogva.

-Ühüm…- dünnyögte Frank félálomban, majd a hűtőhöz lépett.

-Frankie! Ha lehet egy kérésem, akkor légyszíves ne edd meg a kutyakaját!

Frank értetlenül nézett anyjára, majd a kezében tartott dobozra, és ekkor vette észre, hogy csakugyan a kutyakonzervet vette ki a frigóból. Fejcsóválva tette vissza a hűtőbe, majd elővette a tejet.

-Jól vagy, fiam?- nézett homlokráncolva Linda Frankre.

-De…vagyis igen!

-Nem úgy nézel ki!

-Jól vagyok! Csak álmos!- majd kitöltötte a tejet egy tányérba, csokis gabonapelyhet szórt bele, és kanalazni kezdte.

-Hogy van a lábad? Még mindig nem vagy hajlandó orvoshoz menni?

-Nem…már alig fáj!

-Hát jól van! Mit csinálsz ma?- próbált beszélgetést kezdeményezni Linda.

-Hmm…méh nehm tuhom…vahis máh tuhom…deh..

-Frankie! Nyeld le a kaját, kérlek!

-Jóh!- majd a fiú nagyot nyelt és folytatta- Szóval van már programom, szerintem csak este jövök!

-Milyen meglepő! – mosolygott gúnyosan az asszony- És mégis mit terveztél? Összevereted magadat mégegyszer?

-Na jó, kösz a kaját! Csá!- azzal Frankie ott hagyta a fél tányér reggelijét, és elviharzott.

Gerard izgatottan várta, hogy befussanak végre a fiúk, ugyanis az első próbájukra készültek. Rengeteg ötlete volt, Mikey is sok dallammal próbálkozott már, szóval most sokkal több fantáziát láttak magukban, mint korábban. Mivel a másik nagy szenvedélye, a rajz nem hozta meg számára a hozzá fűzött reményeket, a zene töltötte ki minden gondolatát. Mielőtt azonban jobban gondolataiba merülhetett volna, kivágódott a próbateremként szolgáló pince ajtaja, és Alicia viharzott be rajta. Gerard először döbbenten, aztán egyre idegesebben nézte a közeledő lányt.

-Gerard! Beszélnem kell az öcséddel! Hol van?

A fiú szemöldökét felhúzva pillantott Aliciára, de egy szót sem szólt.

-Gerard! Most mi van? Szólalj már meg!- emelte fel a hangját a lány.

-Neked is szia! Igen, köszi, jól vagyok! És te? Várj! Tudod mit? Nem érdekel! Mikeyt pedig ne fáraszd, légyszíves,mert amilyen hülye, minden szavadat benyalja, szóval kíméld meg, ha lehet! Jah és majd az ajtót légyszi zárjad…kívülről!- mondta Gerard szarkasztikusan, majd mint aki jól végezte dolgát, hátat fordított a lánynak.

-Én beszélni akarok Mikeyval!- kezdte felháborodottan Alicia- És nincs jogod így beszélni velem, mert semmi közöd ahhoz, hogy az öcséd hogyan éli az életét!

-Mi van?!? Mi az, hogy nincs jogom?!? És mi az, hogy nincs hozzá közöm?!? Alicia, mi van veled? Az én kibaszott öcsém, szóval…

-Állj! Nem azért jöttem ide, hogy veled üvöltözzek, Szóval mondd meg, hogy hol van Mikey, mert beszélnem kell vele!

-Mikey nem kíváncsi rád! Hagyd már békén, mert…

-Kurva jó, hogy ti beszélitek meg az én baszott életemet!- lépett be hirtelen Mikey.

-De jó, hogy itt vagy! Mikey! Beszélnünk kell!- lépett oda rögtön hozzá Alicia, és reménykedve pillantott rá.

 -Mikey! Mondd meg neki, hogy menjen el! Rám nem hallgat, és…

-Gerard, mondtam, hogy ne szólj bele…

És az üvöltözés újra elkezdődött Alicia és Gerard között, Mikey pedig csak unott arccal pillantott hol bátyjára, hol pedig Aliciára. A vitát egy újabb érkező szakította félbe, ezúttal Frank lépett be a pincébe, és értetlenül nézett az imént még ordítozó Gerardékra.

-Ööö…zavarok? – kérdezte óvatosan, és kérdőn pillantott körbe.

-Nem! Szállj be te is! Tudjátok mit? Szóljunk Raynek, meg Bobnak, sőt Hamboneéknak is! Talán Bertet is el kéne hívni, hagy röhögjön rajtam!- fakadt ki Mikey, és dühösen meredt maga elé.

-Valaki beavatna? – kérdezte Frankie kicsit zavartan, és Gee felé pislogott.

-Inkább Aliciát kérdezd!- szólt duzzogva a fiú.

-Nem! Ez nem tartozik senki másra! Mikey! Kérlek! Hallgass végig! Kijönnél velem pár percre?- kérdezte Alicia Mikeyra pillantva, közben odalépett hozzá, és megfogta a kezét. Mikey lenézett összekulcsolódó kezeikre, majd némán bólintott, és kisétáltak a kertbe. A fiú leült kedvenc helyére, a fa alá, majd miután Alicia is lehuppant mellé, kérdőn nézett rá. Alicia nagyot sóhajtott, majd belekezdett:

-Nézd Mikey! Én nem akarok kifogásokat keresni, sem mentegetőzni! Nem fogok neked hazudni, csak annyit mondok, amennyit tudnod kell! Képtelen vagyok egyelőre jobban megnyílni!

-Rendben! Elfogadom! Csak annyit mondj, hogy számodra mit jelentett ez a kis idő! Amíg együtt voltunk…- hajtotta le fejét szomorúan Mikey.

Alicia félreértve Mikey szavait, könnyes szemmel folytatta:

-Oké! Őszinte leszek, lehet, hogy fájni fog, de azt hiszem, hogy most már mindegy! – nagy levegőt vett, letörölte könnyeit, majd folytatta- Nem akartam tőled semmi komolyat! Soha nem volt még senki, akiben megbíztam volna, és akivel el tudtam volna képzelni, hogy…szerelmesek legyünk! Sőt, meg is fogadtam, hogy soha nem leszek az, talán önzőség, de nem akartam kockáztatni! Nem találkoztam még egy olyan fiúval sem, aki meg tudta volna változtatni az elhatározásomat! De aztán megismertelek…- mosolyodott el szomorúan a lány- Nem tudtam, hogy most mi van! Tetszettél, kedves voltál, és jófej! Tudtam, már az elejétől kezdve tudtam, hogy én többet jelentek neked, mint te nekem! De ez csak az elején volt így…közben nem tudtam elrendezni magamban, hogy mit is érzek! Annyit tudtam, hogy fontos vagy nekem, és hiányzol, ha nem vagy mellettem! És rohadtul féltem attól, hogy beléd szeretek! Nem akartam! Most már tudom, hogy hülye voltam! Elbasztam! Azt hiszem, nincs több mondanivalóm…

Majd Alicia lassan felállt, egy utolsó reménykedő pillantással Mikeyra nézett, de a fiú lehajtott fejjel ült csendesen.

-Hát akkor…szia!- köszönt el Alicia, a könnyeket már nem tudta tovább visszatartani, és elindult az utca felé. Mikey csak bámult utána, a lány szavain gondolkozott, aztán hirtelen felpattant,és Alicia után rohant.

-Alicia! Várj! Valamit…valamit még tudnom kell! –lihegte kifulladva, mikor végre utolérte a síró Aliciát.

-Mit?- nézett Alicia Mikeyra, de már minden remény nélkül.

-Azt mondtad, hogy még soha nem találkoztál senkivel, aki megváltoztatta volna az elhatározásodat…de aztán megismertél engem! Alicia! Ezek szerint…szóval talán mi… együtt maradhatunk…mert…Alicia! Én…én…szeretlek téged és nem akarlak elveszíteni!- mondta ki végre Mikey és Alicia szemeibe nézett.

A lány minden szó nélkül, csak zokogva, szorosan magához ölelte Mikeyt. Nem bírt megszólalni, a boldogság szinte szétfeszítette a mellkasát. Mikey először meglepődve, de aztán már ő is könnyezve ölelte át Alicia derekát. Örült neki, hogy végül meghallgatta a lányt, mert most már megértette végre, hogy mi zajlik Aliciában. Mikor kibontakoztak az ölelésből, Alicia kicsit zavartan és többszöri nekifutás után épp megszólalni készült, de Mikey félbeszakította.

-Ne Alicia! Semmit nem kell mondanod! Most már tudom, hogy türelmesnek kell lennem! Nincs szükségem arra, hogy kimondd, nekem annyi is elég, ha érzem…

-Köszönöm Mikey! Megígérem, hogy mostantól nem fogok ennyire bezárkózni, és nem leszek bizalmatlan sem! Annyira jó, hogy te ilyen jó vagy velem! – ölelte át Alicia ismét Mikeyt szipogva.

Mikey mosolyogva puszilta homlokon a lányt, majd megfogta a kezét, és megcsókolta a lány ajkait. Úgy érezte, mintha ez lenne az első igazi csókjuk. Majd végigsimított Alicia haján, és mosolyogva megszólalt:

-Azt hiszem nem ártana beszélnünk Gerarddal! Szerintem kicsit berágott ránk!

-Szerintem meg utál engem! Na mindegy! Neked mindenképpen ki kell vele békülnöd, szóval menjünk!- indult el Alicia a pince bejárata felé, maga után húzva Mikeyt. Amint beléptek a terembe, négy kíváncsi tekintet szegeződött könnyáztatta, de boldogságtól sugárzó arcukra. Ugyanis Ray és bob is megérkeztek, és miután értesültek a történtekről, ugyanolyan izgatottan várták a végét, mint ahogy Gerardék. Aztán mikor megtudták, hogy minden rendben Mikey és Alicia között, együtt örültek, és minden korábbi indulatot elfeledve ölelték meg egymást.