Frankie alig bírt a lábára állni. Gerard és Shaun támogatták két oldalról, Hambone pedig nyitotta nekik az ajtót. Csendesen lépkedtek Frankék házának nappaliján át, nehogy felébresszék az édesanyját. De amint a lépcső aljához értek, hirtelen világosság áradt, és Linda állt velük szemben karba tett kézzel.

-Ti meg mit csináltok?- nézett a négy fiúra szigorúan az asszony.

-ööö…semmit…- mentegetőzött Shaun.

-Hah…na persze! Na mutassátok a fiamat! Már megint részeg?- lépett közelebb Linda.

-Nem ittam semmit! Csak kicsit megvertek, de nem komoly…..- szólalt meg erőtlenül Frankie.

Linda amint meghallotta fia hangját, ijedten ugrott hozzá. Megemelte a fiú állát, hogy szemügyre vehesse az arcát.

-Úristen! Ki tette ezt veled?- szörnyülködött az asszony.

-Anya! Ne a fejemet nézd már! A lábam az ami baszottul fáj!- mordult fel Frank, majd nadrágszárát felhúzva mutatta az ütés helyét. A térde alatt egy nagy lila duzzanat éktelenkedett. Ahogy a nehéz anyag hozzáért, felszisszent fájdalmában.

-Rendben, irány az orvos!- jelentette ki Linda, és már vette is a kabátját, mikor Frank ismét megszólalt.

-Nem! Nem megyek orvoshoz! Nincs semmi bajom!

-Frank! Lehet, hogy eltört a lábad! És az arcodat sem ártana….

-Mondtam, hogy nincs semmi bajom! Majd teszek rá jeget vagy valamit!- emelte fel  hangját a fiú.

-Figyelj haver….szerintem anyukádnak igaza van! Jobb lenne, ha megnézetnéd!- szólalt meg Gerard csendesen.

-Nem érdekel! Nem megyek!- jelentette ki Frank ellentmondást nem tűrő hangon, majd bicegve elindult a szobája felé.

-Frank Anthony Iero! Azonnal gyere vissza! –kiabált utána az anyja, de Frank már el is tűnt a lépcső tetején, majd hangosan csattant mögötte az ajtó.

Linda fejcsóválva nézett utána, de tudta, hogy itt már nem tud mit tenni. Lemondóan legyintett, majd Gerardékhoz fordult.

-Köszönöm, hogy hazahoztátok! Mi történt vele? Legalább ti mondjatok már valamit!- nézett rájuk esdeklő tekintettel.

Hambone és a többiek némán összenéztek, nem tudták mennyit mondhatnak el. Végül ismét Gerard volt az, aki beszélni kezdett:

-A sulikertben voltunk, aztán a parkban…és hát ott volt Bert is - foglalta össze tömören a történteket.

-Mindig ez a Bert! Miért van az, hogy a fiamnak mindig verekednie kell? Hányszor megmondtam már neki, hogy az ilyen emberekről tudomást sem kell venni! Csak önmagában tesz kárt! Nem értem…- roskadt le az asszony egy székbe.

-Nyugodjon meg! Tudja, hogy Frank senkire sem hallgat!

-De…akkor is! Akárhányszor megjelenik ez a fiú, Frank összeverve jön haza!

-Áh nyugi! Bertet kéne látnia!- szólt közbe Shaun, majd elpirulva sütötte le a szemét – Jah bocs!

-Mi olyasmit mondhat neki, ami ennyire felbosszantja, hogy képes megverni?- kérdezte Linda értetlenül.

-Higgye el, Bert a legaljasabb ember a világon! Nekem is akadt már vele gondom, nem is egyszer!- mondta Gerard nyomatékosan.

-De akkor sem kéne minden egyes alkalommal véresre verni egymást!

-Hát nem…de ennek most oka volt…Jamia…- szólalt meg Hambone csendesen.

-Kicsoda?- pillantott föl az asszony.

-Jamia. Frankie még nem beszélt róla?

-Nem!

-Hmm…milyen meglepő!- vigyorgott Gee.

-Ki ez a lány? A barátnője?- faggatózott tovább Linda.

-Még nem! Vagyis alakulgat a dolog….a lényeg az, hogy Frank bele van esve, Bert pedig rámozdult…de nagyon durván! Fogdosta meg minden!- magyarázta Hambone hevesen gesztikulálva.

-Tényleg?- pislogott az asszony.

-Jaja! Szegény Jamia…ott volt velem, míg Bert meg nem jelent. Frankie pedig ezután érkezett.

-Oh így már minden más!- nyugodott meg kissé Linda, hiszen azért mégsem tolhatja le a fiát, amiért megvédett egy lányt.

-De ezt nem tőlünk tudja!- mondta Hambone komolyan – Ki tudja, Frank mit szólna, ha megtudná, hogy elmondtuk!

-Jó,rendben! Hallgatni fogok! És köszönöm, hogy elmondtátok!- mosolygott rájuk Linda hálásan.

-Nincs mit! Na nekünk mennünk kell! Nem akartunk zavarni!- indult kifelé Hambone, Gerarddal, és Shaunnal a nyomában.

-Semmi gond! Még egyszer köszönöm, hogy hazakísértétek a fiamat! Jó éjt!- integetett a távolodó fiúk után az asszony, majd ő is elindult lefeküdni. Ennyi izgalom után szüksége volt a pihenésre, és miután megtudta, hogy Frank egy lány miatt verekedett, nyugodtabb szívvel hajtotta álomra fejét.

Eközben Frank az ágyán ülve szemlélte sérüléseit. A lába nagyon csúnya volt, de mivel mozgatni tudta, biztos volt benne, hogy nem tört el. Teste tele volt horzsolásokkal, de ezeket már megszokta. Minden fellépése alkalmával szerzett valami sérülést, szóval ezek sem izgatták különösebben. Aztán kezébe vette tükrét, és az arcát kezdte vizsgálgatni. „Még jó, hogy a piercingemnek nem lett baja.” –pillantott felrepedt ajkára. Bármit megadott volna azért, hogy Jamia ápolgassa még egy kicsit, de tudta, hogy arra még várnia kell. Mosolyogva gondolt a másnapra. Kíváncsi volt, hogy mit szól majd a lány, az újabb sérüléseihez. Aztán kezébe vette gitárját, és a délután írott dalt kezdte játszani. Mikor már biztos volt a dallamban, énekelni kezdett. Egymás után újabb és újabb ötletek jutottak az eszébe, és ezeket gyorsan le is jegyezte. Szerette ezeket az ihletet adó éjszakákat. Ilyenkor teljesen kikapcsolt, mikor nem volt senki más, csak ő, és a gitárja. Izgatottan gondolt arra, hogy nemsokára kiadják az első albumukat. Mióta várt már erre..bár nem volt minden tökéletes, de mindenhol vannak gondok…a Pencey- nél is voltak. De Frank most nem gondolt ezekre, és biztos volt abban, hogy a megjelenés után, minden olyan lesz, mint régen….

Alicia és Mikey a sötét utcán sétáltak kéz a kézben. Ők még jóval a verekedés előtt leléptek, így nem tudtak semmiről. Azóta pedig csak céltalanul sétálgattak, és beszélgettek. Épp az egyik kivilágított utcán haladtak, amikor Mikey megszólt:

-Képzeld! Újra lesz egy bandánk!

Alicia csodálkozással vegyes örömmel pillantott Mikeyra.

-Mi van? Hogy? Vagy…mesélj el mindent!

-Nem túl hosszú a történet, szóval nincs mit mesélnem! Gerard megkérdezte, hogy nem próbáljuk-e meg mégegyszer, én meg azt mondtam, hogy de! – tárta szét karjait Mikey mosolyogva.

-De mi az, hogy csak így? És még kik lesznek benne? És mi a banda neve?- hadarta a lány csillogó szemekkel.

-Alicia nyugi!- puszilta meg Mikey a lány arcát – Ray és Bob vannak még benne! Nevünk még nincs! Ennyi!- mosolygott a fiú.

-Oh Mikey! Ez annyira jóó! – ölelte át Alicia – Már annyira szerettél volna zenélni, ugye?

-Igen! Most olyan jó minden!- nézett mélyen Alicia szemeibe Mikey. aztán megcsókolták egymást, és csillogó szemekkel folytatták útjukat.

-Vajon Frankie és Jamia mit csinálnak?- kérdezte vigyorogva Alicia.

-Hm…hát van egy tippem!- kacsintott Mikey, de aztán komolyan hozzá tette- Remélem összejönnek! Frankie nagyon komolyan gondolja ezt!

-Hát ajánlom is! Mert ha megbántja Jamiát…

-Soha! Teljesen megváltozott!

-Csak azt ne mondd, hogy szerelmes!- nézett Alicia lenéző pillantással Mikeyra.

-Most miért ne lehetne az?- torpant meg Mikey, és furcsállva nézett a lányra.

-Ugyanmár Mikey! Még nem is ismerik egymást normálisan!- ellenkezett tovább Alicia.

-De igen! Ismerik egymást annyira, mint mi!

-Na jó, de az teljesen más! Köztünk nincsenek mély érzelmek…még hogy szerelem…- jelentette ki Alicia ugyanazzal a szánakozó arckifejezéssel, de a következő pillanatban meg is bánta. Mikey szemében ugyanis a csalódottság szikráját pillantotta meg, és tudta, ezzel most nagyon megbántotta a fiút. Már épp szólni készült volna, de ekkor Gerard jelent meg, így esélye sem volt a békülésre.

-Sziasztok! Hát ti?- lépett oda hozzájuk Gee.

-Hát mi…na mind1…én tépek! Hello!- motyogta Alicia, majd egy utolsó bizonytalan pillantást vetett Mikeyra, és elsietett. Gerard értetlenül nézett utána, majd öccséhez fordult.

-Ez meg mi volt?

-Semmi…kicsit benéztem a dolgokat!- mondta Mikey színtelen hangon.

-Mi van? Szakítottatok?- kérdezte Gee leesett állal.

-Nem…még…

-Na most akkor mi van? Mondd már el!

-Na jó…- bólintott Mikey, majd elmesélte az egész beszélgetést.

Gerard döbbenten hallgatta, majd idegesen így szólt:

-Na jó Mikey! Felejtsd el a csajt!

-De Gee! Én szeretem őt!- mondta Mikey kétségbeesetten.

-Jó, akkor csinálj, amit akarsz! Nekem ez már egy kicsit sok mára! Főleg a mai este után…- sóhajtott Gee.

-Miért? Történt valami?- kérdezte Mikey, és csak most vette észre, hogy bátyja mennyire elgyötört és fáradt.

-Ja! De majd hazafelé menet elmesélem!- bólintott Gerard, majd elővett egy szál cigit, meggyújtotta, és elindultak.

Kb 15 perc múlva már felfelé lépkedtek a házuk lépcsőin. Mikey nem lepődött meg túlságosan a Frankkel történtek miatt, már hozzászokott barátja balhéihoz. Bár az kissé megijesztette, hogy baseballütővel támadtak rá. Gee megnyugtatta, hogy Frankie még él, szóval nincs nagy baj.

-Igaz, hogy nem volt valami jó állapotban, de volt már rosszabbul is!- mondta Gerard- De azért nem ártott volna, ha megnézeti a lábát…

-Majd holnap megnézem, hogy mi van vele!- sóhajtott Mikey, majd ahogy beléptek a bejárati ajtón, egy könyvbe botlott, ami a padlón hevert. Szórakozottan felkapta, majd beleolvasott a tartalmába, és egy pillanattal később megdermedve pillantott bátyjára.

-Gerard! Azt hiszem meg van a banda neve: My Chemical Romance!!!