-Oh fuck!- mondta Hambone kicsit idegesen.

-Mi az? Valami baj van?- nézett Jamia értetlenül a fiúra, majd a másik 5 srácra pillantott. Ők vigyorogva méregették őt, amitől eléggé ideges lett. Már azon volt, hogy beszól nekik valami csípőset, mikor az élen álló fiú megszólalt.

- Nocsak, nocsak, nocsak! Micsoda öröm látni titeket! Na de Hambone! Mi az, hogy a legjobb barátod csajával andalogsz itt a sötétben?- nézett vigyorogva Bert Hambonera.

- Bert! Állj le, jó? Jamiát hagyd ki ebből! – válaszolta a fiú homlokát ráncolva.

-Hmm…miért is? Jamia! Te nem szeretnél hozzászólni a témához? Vagy inkább azt áruld el, hogy hogy bírsz egy ilyen alakkal járni, mint ez a Frank?! – pillantott most Jamiára Bert. A lány válasz helyett csak undorral nézett rá, majd Hambonera pillantott segítséget várva. Nem akart balhét, így jobbnak látta, ha hallgat, és nem kezdi el ecsetelni, hogy tulajdonképpen ő nem is jár Frankkel.

-Bert! Utoljára szólok, hogy húzzál innen!- fenyegetőzött Hambone.

-Jaj Hambone! Én most nem hozzád jöttem! Engem Jamia érdekel! Mondd, baby, nincs kedved…

- Hozzám ne érj!- lépett hátra Jamia a felé közelítő Bert elől. Hambone már épp nekiugrott volna, de Jamia közbelépett.

-Ne Hambone! Ne mocskold be a kezed egy ilyennel!- pillantott Bertre Jamia utálkozva. Ez nagyon nem tetszett a fiúnak, majd a lány karjait megragadva, magához rántotta őt, és az arcába sziszegte:

-Vigyázz mit mondasz, kislány!

Majd durván fogdosni kezdte a lányt, és meg akarta csókolni, de Jamia valahogy kiszabadult a szorításából.

-Hányok tőled, te rohadék!- kiabálta a lány, könnyeivel küszködve.

-Na na na! Hát szabad így…- de mielőtt befejezhette volna, valaki előtűnt a semmiből, és behúzott egy hatalmasat Bertnek. A következő néhány percben semmit nem lehetett látni, csak hogy kb 10en verik egymást, de Jamia olyan ijedt volt, hogy fel sem fogta azt, amit lát. A verekedésre szinte az egész sulikert odaözönlött és ők is beszálltak a küzdelembe. Aztán Jamia észrevette Frankiet, akit ketten próbáltak leszedni Bertről. Frank és Bert arcát és kezét is vérfoltok szennyezték.

-Hozzá ne merj érni mégegyszer, te… esküszöm, hogy kitaposom azt a kibaszott beledet, ha mégegyszer meglátlak a közelében!- üvöltötte Frank, a még mindig földön fekvő Bertnek. Jamia hirtelen megértette, hogy Frank miatta van ennyire kiborulva, így odasietett a fiúhoz.

-Frank! Jól vagy?- kérdezte tőle aggódva.

-Jamia…- ölelte magához szorosan a fiú. – Jamia! Ne haragudj, hogy nem jöttem hamarabb….sajnálom…az a barom…mit csinált veled?

- Nyugodj meg, semmi bajom! Tényleg! De veled mi van? Mutasd magad!

Jamia ahogy az egyik közeli lámpa fényénél megvizsgálta Frank arcát arra jutott, hogy nem ártana lefertőtleníteni és leragasztani a sebeket.

-Van pálinkám…az jó fertőtlenítő, nem?- kérdezte a melléjük keveredő fiú, aki nem volt más, mint Gerard.

-Hülye vagy? Nem pazarlom ezt a jó piát Frankiere!- nevetett fel valaki szintén a közelből.

-Kapjátok be!- mondta Frankie vigyorogva, de végig az őérte aggódó Jamiát figyelte.

-Na jó, ez így nem maradhat, úgyhogy most szépen velem jössz!- azzal Jamia megragadta Frank kezét, és már húzta is ki a tömegből. A fiú egyáltalán nem ellenkezett, sőt…Még vetett egy utolsó pillantást vigyorgó barátaira, majd teljes figyelmével Jamia felé fordult. Mosolyogva mentek egy darabig egymás mellett, majd Frankie törte meg a csendet:

- Ööö…ugye már nem vagy beteg?

-Nem! Legalábbis remélem…a tegnap estém az szörnyű volt!

-Oh…értem….- hajtotta le Frankie csüggedten a fejét.

-Vagyishogy…nem az egész volt szörnyű…csak a betegeskedős része…a többi az jó volt!- pirult el Jamia.

-Ennek örülök!- vigyorgott Frankie. – És ööö…most hová megyünk?

-Hozzánk! Van kötszerem meg minden ilyesmi cuccom! Majd én leápollak!- kacsintott Jamia.

-Már alig várom!- vigyorgott Frankie, majd az ajkaiba harapva igyekezett kordában tartani a fantáziáját.

Kb 10 perc múlva odaértek Jamiáék házához, és mivel mindenhol sötét volt a házban, csendben léptek be az ajtón.

-Nem igaz, hogy én mindig ilyenkor vagyok itt…olyan mintha folyamatosan bujkálnánk valami elől…vagy nem tom…- mosolygott Frankie, hisz előző alkalommal is a koromsötét ház fogadta.

-Jaja…jobban fogod ismerni a házat így sötétben, mint egyébként!- mosolygott vissza Jamia, miközben a lépcsőn lépkedtek felfelé.

-Az sosem árt!- vigyorgott Frankie, miközben arra gondolt, hogy…

-Na jó, most már tényleg legyünk nagyon csendben!- szakította félbe álmodozását Jamia.

-Hm? Vagyis…ja, oké…persze!- bólintott rá a fiú, de hirtelen nem igazán tudta, hogy miről van szó. Aztán beléptek Jamia szobájába. A lány azonnal leültette Frankiet az ágyra, majd felkattintott egy halvány fényű kislámpát, ami sejtelmes fénybe vonta az egész szobát. „ Ajjaj, nekem végem!” gondolta Frank nagyot nyelve, amint tudatosult benne, hogy kettesben van Jamiával, és egy hatalmas ággyal. Agyában máris ezer gondolat kavargott, de uralkodott magán, míg Jamia letisztította a sebeit. Alig bírta vágyait visszafojtani, hisz a lány olyan közel volt hozzá, hogy érezte édes illatát. Teljesen elkábult tőle, és ezt Jamia is észrevette, de csak titokzatosan elmosolyodott.

-Most meg miért mosolyogsz?- kérdezte tőle Frankie halkan.

-Miattad!- válaszolta Jamia lágy hangon.

-Miért?

-Mert tök aranyosan bámulsz! Ezek a sebek pedig nagyon szexisek!- vigyorgott a lány, majd leragasztotta a sebet. – Kész is vagy!

-Köszönöm!- tapogatta meg fejét Frankie, majd Jamiára pillantott.

- Igazán nincs mit!- mosolygott rá a lány.

-De van! Nem mindenki tette volna meg ezt, hogy elhoz az éjszaka közepén a saját házába, hogy leápoljon!

-Hát…én se tettem volna meg ezt akárkiért!

-Tényleg nem?

-Tényleg! Te is képes voltál miattam verekedni!

-Alap!- húzta ki magát büszkén Frank.

-Nem! Tényleg tök hálás vagyok érte!

-Ööö..tényleg tök természetes volt, hogy meg kell védenem téged!- mondta csendesen Frank.

Jamia szerette volna megkérdezni tőle, hogy miért, de nem volt hozzá elég bátorsága. Helyette csak elpirult, és mosolyogva sütötte le a szemét. Frankie a szája szélét rágcsálva tépelődött azon, hogy próbáljon-e közeledni a lány felé, vagy inkább várjon még. Aztán ismét csak Jamia szólalt meg.

-Hallottam Mikeyról és Aliciáról! Örülök nekik!

-Jah…én is…- mondta Frankie, de hangjából kiérződött, hogy nem teljesen így gondolja. Főleg az bántotta, hogy Mikeynak mennyire egyszerűen és gyorsan ment minden, míg ő azt sem tudja, hogy mit csináljon itt. Jamia is észrevette, hogy Frank nem volt őszinte.

-Hé, valami gáz van?- kérdezte óvatosan.

-Nem…gáz az nincs…csak olyan gyorsan jött ez az egész…még nem igazán fogtam fel!- magyarázta Frankie, de közben kerülte Jamia tekintetét.

-Azt hiszem, tudom miről beszélsz! Nekem is fura úgy tekintenem rájuk, mint egy párra!

-Aha, igen! De majd idővel…- mosolygott Frankie. Közben újra és újra elkalandoztak gondolatai, és nehezen tudott parancsolni magának, hogy ne vesse magát a lányra. Próbálta elterelni figyelmét, nagyokat sóhajtozott, de nem járt sok sikerrel. Igyekezett figyelni arra amit Jamia mond, de pillantása egyre gyakrabban vándorolt el a lány ajkaira és…

-Ööö…Jamia! Ne haragudj, hogy félbeszakítalak, de asszem nekem mennem kéne!- szólalt meg hirtelen Frank, még az utolsó előtti pillanatot megragadva. Jamia értetlenül pillantott a fiúra, de beleegyezően bólintott. Az járt a fejében, hogy talán Frankie nem érzi jól magát vele, de mielőtt jobban elgondolkozhatott volna ezen, Frank máris felpattant az ágyról, és meglepő gyorsasággal indult el kifelé a szobából. Jamia utána ment, majd csendesen, szinte hangtalanul lépkedtek le a lépcsőn. Frankie saját szívdobogását hallgatta, ami most körülbelül százszor hangosabbnak tűnt, mint egyébként. Látta Jamián, hogy nem érti ezt a hirtelen sietséget, de úgy érezte, hogy még egy másodperc ott fenn a szobában, és…..így hát jobbnak látta, ha most szépen elmegy. Jamia kikísérte egészen az ajtóig, ahol megálltak pár percre.

-Hát akkor mégegyszer köszönöm, hogy megvédtél!- mosolygott a lány.

-Igazán nincs mit! Ez a legkevesebb!- mosolygott vissza Frank. Jamia vigyorogva nézte őt, de tudta, hogy a fiú minden szavát komolyan gondolja. Végül Frank is megkönnyebbülve vigyorodott el, mert jót tett neki a friss levegő, legalább kitisztult az agya, és már nem akarta mindenáron letépni a ruhát Jamiáról. Ha nem is mindenáron, de azért…na mind1.

-És én is nagyon köszi! Tudod, a fejem…!- folytatta a kötésre mutatva.

- Nagyon szívesen! Csak nem hagyhattam, hogy ott elvérezz vagy valami!- nevetett Jamia.

-Hát tényleg kár lett volna értem!- vigyorgott Frank nagy szerényen, majd komolyan folytatta. – Kár, hogy megint ilyen gázosan alakult az esténk! Valami mindig bekavar!

-Hmm…hát igen! Pech!

-De talán…ööö…Jamia, nincs kedved holnap csinálni valamit? Csak mi ketten…- nézett reménykedve Frankie a lányra. Jamia ahogy meghallotta ezt, az öccse szavai jutottak eszébe, és kitört belőle a kacagás. Szegény Frankienek fogalma sem volt róla, hogy most mi volt ennyire vicces ebben.

-Jaj Frankie, ne haragudj! Csak eszembe jutott valami! Egyébként pedig lenne kedvem!- mosolygott Jamia, miután abbahagyta a nevetést. Gyorsan megbeszélték a részleteket, majd jóéjt kívántak egymásnak, és ki-ki ment a saját útján…vagy mi…