Jamia néhány órai alvás után sokkal jobban érezte magát. Nagyot nyújtózott, majd az órájára pillantott. „ Oh fuck! Majdnem az egész napot átaludtam!” gondolta bosszúsan. Felöltözött, majd lecsoszogott a lépcsőn, hogy meglesse családja mit csinál. A nappaliban öccse TV- zett, így lehuppant mellé a kanapéra.

-Mit nézel?- kérdezte tőle.

Matt, mintha meg se hallotta volna a kérdést, továbbra is csak a képernyőt bámulta.

-Mi van? Még mindig haragszol rám?- próbálkozott újra Jamia, de most sem kapott választ.

-Na jó, te tudod…..- mondta Jamia, majd felállt – Ha esetleg érdekel, akkor találsz egy csokit a szobámban…..

Erre Matt azonnal felpattant, és már rohant is Jamia szobájába. A lány vigyorogva nézett utána, majd kiment  a konyhába.  Anyja épp a vacsorát készítette.

-Szia anya! Mi jót főzöl?- kukkantott Jamia a tűzhelyen álló fazékba.

-Oh semmi különöset. Egy kis spagettit dobok össze. –mosolygott lányára a nő.

- Király! Vagyishogy…az nagyszerű lesz !- javította ki magát Jamia, hiszen anyja nem igazán szerette ezeket az új kifejezéseket. – Apa hol van?

Amint feltette a kérdést, már meg is bánta. Csak rá kellett néznie anyjára, és máris tudta, hogy már megint balhéztak.  Gyakran előfordult, de Jamia minden egyes alkalommal újra és újra kiborult miatta. Szerencsére most sem szem , sem fültanúja nem volt a veszekedésnek.

-Ööö…csak elugrott valahová…nem tudom hová…nem mondta! De biztos hamarosan itthon lesz!  - válaszolta a nő, majd elfordult, hogy lánya ne lássa kicsorduló könnyeit.

Jamia szótlanul bólintott, majd kiment a konyhából. Nem bírta elviselni, hogy így kell látnia anyját. Hogy legyen erős, ha már ő sem bírja tartani magát? Felment hát a szobájába, ahol öccse az ágyon ülve tömte magába a csokit.

-Látom megtaláltad a csokit!- borzolta össze Matt haját a lány, majd ledobta magát az ágyra.

-Ühüm…köszi Jami! Már nem haragszom rád!- mosolygott a kisfiú nővérére.

-Nahát, mi mindenre képes a csoki!- vigyorgott vissza Jamia.

-Anyu meg apu megint kiabáltak egymással….- szólalt meg halkan Matt. – Már nem szeretik egymást?

- Dehogynem…csak…előfordul, hogy valami nem mindig olyan, mint amilyennek szeretnénk…de ne félj, nincs baj!- nyugtatta öccsét Jamia, de még ő maga sem hitte el azt, amint mondott.

- Aha…te is szoktál kiabálni azzal a fiúval?- nézett rá nagy szemekkel Jamiára Matt.

-Höh? Milyen fiúval?- lepődött meg a lány.

-Hát akivel tegnap este hazajöttél! Még a szobádba is bement!

-Uhh…ööö…nem, nem szoktam vele kiabálni….de… de az más!- vörösödött el Jamia.

-Miért más?- pislogott nővérére a kisfiú homlokát ráncolva.

- Hátööö…mert…mert mi nem…mi csak barátok vagyunk….

- De mit csináltatok éjszaka a szobádban? Kisbabát?

- o.o…köhm..NEM!!! Matt! Te honnan veszel ilyeneket?- pislogott a lány tágra nyílt szemekkel.

- Jaj Jami!Szerinted mi a téma az oviban? Nem vagyok már kisfiú!És nem baj, ha kisbabát csináltatok…engem nem zavar...

Jamia leesett állal hallgatta, majd szépen elmagyarázta öccsének, hogy Frankievel nem kisbabát csináltak. Matt kicsit csalódottan vette tudomásul, majd egy csokis puszit nyomott Jamia arcára, és kifelé indult a szobából. Az ajtóban hirtelen megtorpant, majd visszaszólt:

-Jami! Alicia keresett, csak te még alukáltál! Azt mondta, hogy majd hívd fel!

Majd Matt bezárta maga után az ajtót, Jamia pedig mosolyogva nézett utána. Aztán előkapta mobilját, és tárcsázta Alicia számát. Egy rövid beszélgetés után, Jamia izgatottan tette le a telefont. Alicia azt mondta, hogy hírei vannak számára, és a hangjából ítélve csakis jók lehettek. „Biztos a bulival kapcsolatban!” gondolta magában a lány, majd Frankie jutott az eszébe. Mosolyogva idézte fel magában a koncert minden egyes pillanatát. Frankiet, ahogyan a színpadon áll, és énekel. A szíve hevesebben kezdett dobogni, és hirtelen beléhasított a felismerés: neki hiányzik Frank. Nagyot sóhajtott, majd az öccse szavai jutottak eszébe. Önkéntelenül is felkacagott, majd ismét felkapta telefonját, hogy megbeszélje Alival, hogy mikor jöjjön át a lány. Alig múlt el 15 perc, Alicia máris fülig érő szájjal toppant be Jamia szobájába.

-Halihó! Hogy vagy? Jól? Király! Én is! Mit csináltál ma? Aludtál? Zsír! Hova tüntetek tegnap Frankkel? Várj! Ne mondd! Tudom én! Jah és….

-Ali! Állj le!- szakította félbe Jamia barátnőjét, aki egy szuszra hadarta el mindezt. – Csak lassan, oké?

-Uhh…jó!- vett egy nagy levegőt Alicia, majd részletesen elmesélte a koncert utáni eseményeket…már amire emlékezett. Jamia hol tátott szájjal és tágra nyílt szemekkel, hol pedig nevetve hallgatta a lány beszámolóját. Mikor Alicia a csókhoz ért, elpirulva mosolygott, Jamia pedig meglepődött, hiszen sosem jelentett neki ilyen sokat egy csók.

- Alicia! Kérdezhetek valamit?- nézett Jamia komolyan barátnőjére.

- Nem! Mármint a kérdésedre a válaszom!- vágta rá rögtön a lány.

- Azt se tudod, hogy mit akarok kérdezni….- vonta fel szemöldökét Jamia.

- De igen, tudom! És nem….

- De Alicia…..miért?

- Nem leszek szerelmes soha! Megfogadtam! Az csak tönkretesz…

- De Ali….ilyen nincs! Itt van Mikey, aki….

- Jam! Állj le most! Nem leszek szerelmes Mikeyba!- jelentette ki végül határozott hangon a lány.

Jamia csak fejét csóválta, rosszalló pillantásokat vetett rá, de nem ellenkezett. Tudta, hogy Alicia ezt már nagyon régen megfogadta, de mindig úgy gondolta, hogy majd jön valaki, akibe majd beleszeret. Biztos volt benne, hogy Mikey és Alicia között máris kialakult valami szorosabb érzelem, de hagyta, hogy a lány magától döbbenjen rá erre. Amilyen makacs, úgysem fogadná el a tényeket Jamia szájából, bármilyen nyilvánvalóak is. Csendben ültek egy darabig, aztán Alicia felcsillanó szemmel kérdezett rá, hogy mégis hova tűntek el Frankievel a buliról.

-Ne reménykedj, semmi izgalmas nem történt! Csak rosszul lettem, ő meg hazakísért! Ez minden!- foglalta össze Jamia röviden.

- Persze, persze! Aztán búcsúcsók, meg kis témázgatás…- kacsintott Alicia vigyorogva.

- Nem! Tényleg nem volt semmi! Szerintem el is hányom magam, ha abban az állapotomban megpróbál lekapni!- nevetett fel Jamia.

- Uhh Jamia…na mindegy! –mondta fejét fogva Alicia, de aztán ő is nevetni kezdett.

-Na jó…tudom, hülye vagyok…mit terveztél mára?- váltott témát Jamia.

-Nem t’om! Semmi konkrétat! Lógni kéne kicsit a parkban! Vagy tudod mit? Lépjünk le a sulikertbe! Úgyis ott vannak Jimék!

-Ööö…nem is tudom…

-Jaj, nyugi van! Nem kell beszélned Jimmel, ha nem akarsz! Na gyerünk már! És hívjuk el Saraht is! Ahogy ismerem, úgysem csinál semmi mást, csak tanul…..- mondta Alicia egy fintorral az arcán.

Jamia a hosszas győzködésnek köszönhetően végül beadta a derekát, így elindultak a sulikertbe. Útközben beugrottak Sarahhoz, aki – milyen meglepő – éppen tanult, de örömmel hagyta abba, és csatlakozott barátnőihez. Hármasban léptek be a sulikertbe, ahol már nagy tömeg verődött össze. Jamia nem szívesen, de végül csatlakozott Alicia egyik baráti társaságához. Sarah még valahol az elején lemaradt, mikor ismerősökkel találkozott. Alicia hamarosan már annyira jól érezte magát, hogy énekelni, sőt táncolni kezdett. Jamia csak csendesen figyelte őt, nem szívesen szólt bele az életébe, így hamarosan odébb is állt. Két paddal arrébb, végül megtalálta a megfelelő társaságot, ugyanis Hambone-t pillantotta meg, és oda is ment hozzá.

-Szia! Hogy vagy?

-Oh Jamia! Szia! Minden zsír! És te jobban  vagy már?- kérdezte kedvesen a fiú.

-Köszi, már sokkal jobban! – mosolygott Jamia. – Hogy-hogy csak így egyedül?

- Shaunnal jöttem, de lelépett piáért! Frankienek is itt kellene már lennie, de szerintem leragadt Mikeynál! De ha gondolod rácsörgök, hogy itt vagy, és…

- Jaj ne…vagyis…megvárom! Nem kell felhívnod!

- Te tudod…pedig biztos sietne, ha tudná, hogy vársz rá! – mosolygott Hambone, Jamia pedig elpirulva próbálta másfelé terelni a témát. A fiú úgy tett, mintha nem venné észre, mennyire zavarba hozta a lányt, és a továbbiakban teljesen átlagos dolgokról beszélgettek, mint a suli, vagy a zene. Hambone egy teljesen jófej és aranyos csajnak ismerte meg Jamiát, és először fordult meg a fejében az, hogy Frankie talán meg sem érdemli őt. De aztán elhessegette ezeket a gondolatokat, hiszen tudta, hogy Frankie mennyire odavan ezért a lányért. Meg is értette, hogy miért, hiszen olyan jól elbeszélgettek, hogy észre sem vették a feléjük közeledő alakokat. Aztán végül Hambone mégis felismerte őket, ahogy az egyik közeli lámpa megvilágította az arcukat. Öten voltak, és Hambone azonnal tudta, hogy ez nem ígérkezik egy szép baráti beszélgetésnek. A banda élén álló fiú ugyanis nem volt más, mint Bert….