Mikey dühösen rohant az úton bátyja elől. Gerard kitartóan követte, közben próbálta megállásra bírni, de öccse még csak nem is válaszolt neki

-Mikey! Állj már meg! Nem dugtam meg a csajodat!..Oh jó reggelt Mrs. Iero! Hogy van ma reggel?- tűnt fel hirtelen Frankie anyukája.

-  Hát én jól vagyok, de ahogy látom, nektek akadt egy kis gondotok!- nézett Gerardra Linda egy rosszalló pillantással.

- Oh dehogyis! Kicsit összekaptunk, ennyi az egész! Na de én rohanok is! Viszlát és szép napot!

- Neked is!- mosolygott elnézően az asszony a távolodó Gerard után. Aztán folytatta útját hazafelé, hiszen Frankienek még reggelit kellett készítenie. Tudta, hogy fia nem várja ezt el tőle, de miután férjétől elvált, nem akarta, hogy Frank bármiben is hiányt szenvedjen. Nem mintha az édesapját pótolni tudta volna, de mindent megtett Frankért  egész pici kora óta. Most is a kedvenc reggelijét akarta elkészíteni neki, így megszaporázta lépteit, és 10 percen belül már otthon is volt. csendesen lépett be a házba, majd a konyha felé vette az irányt. Elfogyasztotta szokásos reggeli kávéját, majd hozzálátott a reggeli elkészítéséhez. Fél órán belül végzett is vele, és türelmetlenül várta, hogy fia felkeljen. Nem volt szíve felébreszteni, de tudta, hogy az étel el fog hűlni, így mégis elindult Frankie szobája felé. Az ajtó elé érve óvatosan megállt és hallgatózott, majd mikor meggyőződött róla, hogy benn semmi mozgás, lassan kinyitotta az ajtót. Lelkiekben már felkészült arra, hogy fiát esetleg nem egyedül találja, de mikor bepillantott a szobába, az ágyat teljesen érintetlenül találta. Kicsit idegesen ment vissza  a konyhába. Tudta, hogy előző este koncert volt, de így nem lepődött meg túlságosan, de nem szerette, ha a fia nem otthon tölti az éjszakát. Több mint egy óráig várta már Frankiet, mikor végre belépett az ajtón. Óvatosan osont a szobája felé, nyilván azt hitte, hogy anyja még alszik.

-Frankie, felesleges ezt csinálnod…lebuktál!- szólalt meg hirtelen vészjósló hangon.

Frankie megtorpant, majd nagyokat pislogva lépett be a konyhába.

-Oh már fenn vagy? Azt hittem, hogy még alszol…

- Rosszul hitted!Szóval hol is töltötted az éjszakát?- kérdezte Linda, keresztbefonva karját.

- Ööö…tudod a koncert..aztán meg túl fáradt voltam….jah meg képzeld el…

- Nem kell a mese, Frankie!- szakította félbe hirtelen.

- Na jó, elhúzódott kicsit a koncert utáni buli! De nem csináltunk semmi durvát! Csak lightosan, tudod….- vallotta be a fiú, némi bűntudattal a hangjában.

- Hát én is erre gondoltam…utána pedig egy lánynál töltötted az éjszaka hátralévő részét, ha jól sejtem….

- Jaj anya, neeem! Hambone-nal  voltam egész éjjel…vagyishogy nem úúúgy….szóval érted, csak iszogattunk, meg ilyenek…

- Nocsak! Semmi csajozás?- mosolygott Linda.

- Hát azt nem mondtam!- vigyorgott Frankie, majd gyorsan szájába tömött egy szelet pirítóst, és megelőzve anyja további kérdéseit, felrohant a szobájába. Linda fejcsóválva nézett utána, majd visszatért mindennapi teendőihez. A Way-fiúkkal való reggeli találkozása pedig teljesen kiment a fejéből…

Alicia hirtelen azt sem tudta, hogy mit válaszoljon apja kérdésére. Pár másodpercig dermedten állt, majd végül jobbnak látta, ha őszintén felel:

-Nem tudom!

Azzal hátat fordított családjának, és a szobájába indult…volna, de apja ismét megszólalt:

-Alicia! Ülj csak le ide közénk, és…

- Apa, ne most, kérlek! Komolyan nem tudom, hogy mit kerestek itt, de most nekem mindenképpen utánuk kell mennem!- majd amilyen gyorsan csak tudott, felrohant szobájába, faképnél hagyva családját. 10 perc múlva már a Way- család háza felé tartott. Nem volt biztos abban, hogy jól teszi-e , hogy most odamegy, de nem bírt tétlenül várni, így átvágott az úttesten, és máris Mikeyék háza előtt találta magát, így becsengetett. Semmi mozgást nem látott, így mégegyszer csengetett, ezúttal hosszabban. Végre közeledő léptek zaját hallotta, a következő pillanatban pedig nyílt az ajtó:

- Oh te vagy az?- nézett ki Gerard az ajtóban álldogáló lányra.

- Szia Gerard! Én is örülök, hogy látlak! – forgatta a szemeit Alicia, és Gerardot félrelökve, belépett az ajtón.

- Hm…igen, persze, nyugodtan bejöhetsz! –mondta Gerard gúnyosan, majd Aliciát követve ő is bement a házba.

- Hol van Mikey?- pillantott Geere a lány, de közben ügyelt arra, hogy a biztonságos távolság meglegyen közöttük.

- A szobájában! De nem hajlandó kijönni, szóval felesleges próbálkoznod! – válaszolta a fiú, közben pedig furcsálló tekintettel agyalt azon, hogy Alicia vajon miért nem mer közelebb jönni hozzá.

- Aha! Azért én megpróbálnám! –majd Ali indult is Mikeyhoz

- Ne! Várj! – lépett Alicia után Gee, de a lány úgy megijedt tőle, hogy szinte rohanva tette meg azt a néhány métert a szobáig. De Gerard sem tétlenkedett, mindenképpen ki akarta deríteni, hogy mi ütött a lányba, így mikor utolérte, megragadta a karját, és maga felé fordította. Alicia nagy szemekkel pislogott rá, és lélegzetvisszafojtva várt.

- Alicia! Te félsz tőlem? –kérdezte Gee fürkésző tekintettel.

- Mi? Én? Nem! Dehogy! Miért félnék?- suttogta  a lány, de valódi ijedtségét nem tudta leplezni.

- Dehogynem! Alicia! Mit tettem? Még mindig a tegnap éjszaka miatt parázol?

- Gerard! Nem igaz, hogy téged nem izgat a dolog! Úristen…mi van, ha….

- Fejezd már be! Mindkettőnkön volt ruha! Nem történt semmi!- próbálta meggyőzni Gerard a lány.

- De…Gerard..én nem bírom magamban…kinézem magamból, hogy….- hebegte Ali ijedten.

- Mit? Hogy megerőszakoltál?- kérdezte Gerard nevetve.

- Ne röhögj már! Be voltam rúgva…

- Na igen! Elhiszem, hogy képtelen voltál uralkodni magadon, mikor ott volt a lehetőség, hogy magadévá tégy! De ezért ne hibáztasd magad! Sokan váltak már csodás testem rabjává!

- Gerard! Te nem veszel komolyan! Ez igenis megtörténhetett….vagyis nem váltam csodás tested rabjává vagy mi…de azt mondtam tegnap este, hogy jó segged van, szóval nem tudom mit gondoljak!- zokogott fel ismét a lány.

- Jójó, ne sírj már! Tudom, hogy jó seggem van, de ez csakis az én hibám! Ne okold magad emiatt!- folytatta Gee tettetett komolysággal szegény Alicia idegesítését.

- Geraaaaaaaaaaaard!!!

- Oké, tényleg befejezem! És ha már itt tartunk, akkor be kell vallanom valamit! Az az igazság, hogy reggel hazudtam neked! Én mindenre emlékszem, ugyanis az történt, hogy te meg Mikey kegyetlenül berúgtatok, én kis naiv meg elhatároztam, hogy hazaviszlek titeket. Aztán persze rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű! Nagy nehezen eljutottunk a házatokig, de onnan már nem bírtam tovább menni….Mikey meg…hát ő veled együtt bealudt abban a pillanatban, hogy vízszintesbe került..így aztán fogtam magam, és én is lefeküdtem aludni! Ennyi a történet! – jelentette ki Gerard vigyorogva!

- Hogy mi van?!? Gerard, te….hogy az a ….- és Ali hasonló kedves szavak kíséretében nekiesett a fiúnak.

- Alicia! Állj már le! Aúú…ez fáj…Alicia…

Közben eldőltek, így a földön folytatódott a küzdelem. Alicia volt fölül, és ahol ütöttem karmolta, és tépte Gerardot, ahol érte. Gerard persze próbálta lefogni a lányt, de ez lehetetlen volt, mivel Ali túl dühös volt ahhoz, hogy ilyen egyszerűen leszereljék. Végre Gerardnak sikerült fölé kerülnie, így lefogta a lány két kezét. Így egymáson fekve, egy darabig mérgesen fújtattak egymásra, de aztán olyan érzésük támadt, mintha valaki figyelné őket. Rosszat sejtve pillantottak oldalra, és ekkor vették észre a szobájából éppen kilépő, kisírt szemű Mikeyt!