Másnap reggel Jamia szörnyen ébredt.A feje rettenetesen fájt, és mivel ruhában aludt el,rém kellemetlenül érezte magát.Azonnal indult volna zuhanyozni,de amint felállt,szédülés fogta el,és erőtlenül hanyatlott vissza ágyába.Az órájára pillantott,ami 7óra 43percet mutatott.Először megijedt,hogy elkésik a suliból,de aztán megkönnyebbülve kapott a fejéhez,hisz eszébe jutott,hogy szombat van.Végignyúlt az ágyon,hogy erőt gyűjtsön,de ekkor valaki kitépte az ajtót,és ordítani kezdett:

-Jamia!Jamia!Nézd, mim van!-mutogatott valamit egy kisfiú lelkesen.

-Jó,csodálatos!Most pedig bekussolsz, és kihúzol innen!-válaszolta öccsének,Mattnek a lány,föl se pillantva.

-Gonosz!-azzal Matt becsapta az ajtót,és leviharzott a lépcsőn.

Jamia fintorogva ült fel ágyán,azt várva, hogy anyja vagy apja mikor jön már fel,hogy letolja elöbbi viselkedése miatt.Nem is kellett sokáig várnia,máris nyílt az ajtó,és anyja lépett be a szobába.

-Jamia!Hányszor kell még megkérnem téged arra,hogy…

-Anyaaaa!Ne most légyszi!-szólalt meg erőtlenül a lány,és fejére húzta a paplant.

-Jamia!Legalább hallgass végig!-rántotta le lányáról a takarót Mrs.Nestor.-Mi rosszat tett most az öcséd?

-Anya!Az egy hülyegyerek!Én…

-Ő a testvéred!

-Sajnos…na jó,nem….de kegyetlenül szarul vagyok,és nagyon nem hiányzott most ez a reggeli magánszáma.-magyarázta Jamia.

-Berúgtál,mi?Tudtam!Azért van rajtad a tegnapi ruhád!-korholta lányát ismét anyja.

-Nem is ittam!Beteg vagyok!-durcázott Jamia,majd hátat fordított.

-Tényleg?Na mutasd magad!

Jamia kelletlenül tűrte,hogy anyja megvizsgálja.Végül arra jutott,hogy lánya csakugyan beteg,így azonnal a zuhany alá parancsolta.Szükség volt rá,hogy lejjebb vigye a lázát,hiszen Jamia minden gyógyszertől irtózott. Igaz, hogy már a hideg víz gondolatától is rosszul volt,de nem volt más választása. Miután végzett, dideregve bújt vissza ágyába. Pár perc múlva anyja egy csésze forró teával és néhány szelet pirítóssal tért vissza.

-Na  hogy vagy?

-Ugyanúgy!Szerintem meg fogok halni!-kortyolt bele teájába a lány,egy mártír arckifejezésével.

-Pff…biztosan…bár ha belegondolok,hogy minden egyes alkalommal ezt mondod,ha beteg vagy…

-De ez most más!Érzem!Tegnap este még járni is alig bírtam!-erősködött Jamia.

-Akkor hogy jöttél haza?

-Hát…Frankievel!-mondta a lány,de próbálta elterelni a témát anyja új frizurájára.

-Jamia!Nem is voltam fodrásznál,úgyhogy ez nem jött be!Szóval ki az a Franklin?

-Nem Franklin,hanem Frankie!És egyépként is csak egy haver,szóval nincs semmi érdekes ebben!-vonogatta vállát Jamia.

-Aha…najó,akkor én most úgy csinálok,mintha ezt elhinném…

-Anyaaa!

-Jó,jó!Befejeztem!-indult ki a szobából a nő,majd még az ajtóból visszaszólt-De azért remélem valami helyes pasi!-kacsintott,majd bezárta az ajtót.

Jamia fejcsóválva nézett utána,és eljátszott a gondolattal,hogy vajon anyja mit szólna, ha meglátná Frankiet.A piros haj,na meg a piercingek….bár neki is voltak piercingjei,azért Frankie egy kicsit extrémebb volt!Aztán mosolyogva dőlt hanyatt ágyán,egy darabig még hallgatta családja apró neszeit,majd ismét álomba merült.

Alicia is hasonlóan ébredt. Először azt sem tudta, hogy hol van, majd lassan felismerte szobája berendezéseinek körvonalait. Fogalma sem volt, hogy hogyan jutott haza, de jelen pillanatban ez volt a legkisebb gondja. Nem tudta eldönteni, hogy hányni volna-e jobb, vagy esetleg végigaludni az egész napot. Nyilván a második sokkal vonzóbb lehetőség volt, de kockázatosabb is, hiszen feltűnt volna a szüleinek, hogy valami nem oké. Próbált visszaemlékezni az előző éjszakára, de a koncert utáni rész, csak egy sötét folt volt az emlékezetében. Csak reménykedni tudott abban, hogy nem csinált semmi hülyeséget. Bár önmagában az is elég nagy hülyeség volt, hogy megitta azt a rengeteg piát. Miután Jamia és Frank leléptek, ő még ottmaradt a többiekkel, és valamikor hajnalban ért haza. Valahogy ülőhelyzetbe tornázta magát, és csak ekkor vette észre, hogy valaki fekszik mellette az ágyon. Rosszat sejtve pillantott a titokzatos idegen arcára, majd szája elé kapta kezét, elfojtva ezzel ijedt sikolyát.

-Gerard! Te meg mit csinálsz itt?- suttogta a lány döbbenten. Közben vadul kutatott valami értelmes magyarázat után, de továbbra sem emlékezett semmire.

-Hmm… Eliza, ne ordibálj már, még aludni akarok!- dünnyögte a fiú félálomban.

-Gerard! Fogalmam sincs, hogy kiről beszélsz, de most azonnal kelj fel!- sziszegte a lány, egyre türelmetlenebbül.

-Höh? Mi van?- nézett értetlenül Gerard Aliciára.

-Mi van?!?Az van, hogy egy ágyban töltöttük az éjszakát, és én nem emlékszem semmire!- aztán elcsuklott a hangja, és arcát a párnájába temetve zokogni kezdett.

Gerard hosszú percekig gondolkozott, majd amikor viszonylag már tisztán látta a helyzetet, vigasztalni próbálta a lányt.

- Hé  Alicia! Nem történt semmi…legalábbis nagyon remélem!

- Te aztán nagyon jól meg tudod vigasztalni az embert!- tört ki Aliciából még hangosabban a zokogás.

-Csss! Alicia halkabban már! Ha bejön valaki, mégis mit mondok majd neki?- pillantott idegesen az ajtóra Gee-Nem volt semmi, hidd már el!

-Biztos vagy benne?- nézett rá Alicia reménykedve.

- Tuti!

- Akkor te már emlékszel?

- Hát azt nem mondtam…- kezdte Gerard, de mielőtt befejezhette volna, Alicia ismét keservesen felzokogott.

- Ali! Hagyd már abba kérlek! Gondolj bele! Mindkettőnkön van ruha! Hm? Látod? Nem hiszem, hogy olyan állapotban voltunk tegnap, hogy még arra is volt gondunk, hogy felöltözzünk dugás…

- Milyen dugás?- szólalt meg hirtelen egy hang az ágy mellől.

Alicia és Gerard ijedten kapták oda fejüket, és döbbenten vették tudomásul, hogy bizony Mikey az.

-Öcsi te meg mit keresel ott?- kérdezte Gerard elkerekedett szemekkel.

-Mi van?! Te mit keresel Alicia ágyában?!?!- kérdezett vissza Mikey dühösen, majd felpattant a földről.

-Hát azt nem t’om…arra ébredtem, hogy…

-Tudod mit, Gerard? Bazd meg!

- Mi van? Bazd meg te!

- Bazd meg a tehenet!

- Bazd meg a kenyérpirítót!

-Bazd meg anyádat!

-Anyám a te anyád is, seggfej!

Ekkor Mikey válasz helyett feldúltan kiviharzott a szobából, otthagyva a döbbent Aliciát, és a még mindig elég kómás Gerardot. Utóbbi a fejét csóválva mászott ki az ágyból, majd Aliciára pillantott, de csak legyintett egyet és követte Mikeyt. Alicia elkerekedett szemekkel nézett utánuk, de inkább ő sem szólt semmit. Szenvedett a gondolattól, hogy Mikey most valószínűleg rohadtul haragszik rá. Gerarddal nem igazán foglalkozott, bár valóban nyugtalanította a gondolat, hogy egy ágyban töltötték az éjszakát, ő pedig nem emlékszik semmire belőle. Hirtelen beugrott neki, hogy Gerard Elizának szólította őt, és homlokát ráncolva agyalt ezen, de aztán ismét Mikeyra terelődtek a gondolatai. Fogalma sem volt arról, hogy hogyan fogja ezt megbeszélni vele, és őszintén fájt neki a dolog. Fájt, hogy megbántotta Mikeyt, még ha akarata ellenére is tette. Legszívesebben utána rohant volna, de először Gerardnak volt joga beszélnie vele, hiszen mégiscsak a testvére. A család az első, így ő tehetetlenül várt. A családról eszébe jutott, hogy ideje lenne lemennie, hogy valami életjelet adjon magáról, így feltápászkodott, és lecsoszogott a lépcsőn. Magában már azt tervezgette, hogy mit mond majd Mikeynak. Belépett a konyhába, ahol családja már a reggeli maradékait fogyasztotta, majd mindenki Aliciára pillantott. Végül apja tette fel a kérdést, ami jelen pillanatban mindenkit a legjobban érdekelt:

-Alicia Simmons! Elárulnád, hogy mit csináltál 2 fiúval a szobádban az éjszaka?!?!