8.fejezet
2007.12.08. 20:14
Mikey először csak a hangokat hallotta.Nem értett semmit, zúgott a feje.Résnyire kinyitotta szemeit,de alig látott vmit.Gondolta hogy nincs rajta a szemüvege,mert mindenfelé csak elmosódott emberalakokat látott.A fény miatt inkább becsukta szemeit,mert a feje kegyetlenül fájt.Lassan eljutottak a tudatáig a hangok,sőt szavakká formálódtak,így már mindent értett.
-Mi van már vele?Miért nem tér magához?
-Nem t’om!Bert eléggé szétcsapta szegényt,de azért nem olyan súlyosan.
-Mi van ha meghalt?
-Frankie!Hülye vagy?Csak elájult.Mindjárt magához tér.Hé öcsi!Ideje felkelni!Hahóóó!
Mikey sűrűn pislogva nézett ki a fejéből,mivel a szeme azonnal könnybelábadt a hirtelen fényre.
-Na végre!Épp időben!Vár rád a takarítás!-vigyorgott rá Gerard,majd odanyújtotta neki a szemüvegét.Mikey mostmár legalább tisztán látott,de a feje még mindig sajgott.Felült,körülnézett, és csalódottan vette tudomásul,hogy már vége a bulinak.A ház már szinte üres volt,egyedül Gerard,Frankie,Ray és Bob tolongott Mikey körül.Mikey nagyokat pislogva nézett a körülötte álló barátaira.Ők csak vigyorogtak,majd Gerard szólalt meg ismét:
-Jól vagy Mikey?Jót tenne neked egy hideg zuhany,nem gondolod?
-Hol van Alicia?-kérdezte fátyolos hangon.
Frankie elvigyorodott,majd észbekapott és lesütötte a szemét.Összenézett Geevel,de Mikey ezt észrevette, és szinte könyörgő tekintettel pillantott rájuk.Frankie végül megkönyörült, és vigyorogva kezdett mesélni:
-Hát sajnos Jamiával együtt Alicia is elment.De ne parázz, alig tudtuk elrángatni mellőled.Kajak mondom jobban aggódott érted mint a saját bátyád.Szóval nincs miért aggódnod Mikey-fiú,jó úton haladsz!-kacsintott rá Frankie vigyorogva.
-De…de…én ezt….nem értem…-hebegett értetlenül Mikey,mert az összes emléke annyi volt Aliciával kapcsolatban, hogy térdrevetette magár előtte,és totál hülyét csinált magából.
-Nyugi,mi se értjük hogy hogyan lehetséges ez,de majd holnap minden sokkal tisztább lesz.Egyébként meg kitől tanultad ezt a csajozási módszert?Mert tőlem biztos hogy nem!-nevetett Gerard.
-Tényleg ha már itt tartunk….ki volt az a csaj veled Gerard?-kíváncsiskodott Frankie.
Gerard fejét lehajtva idézte fel magában a lánnyal töltött perceket, majd azt a bizonyos álmot.Végül tettetett vagánysággal csak ennyit mondott:
-Áh nem érdekes!Még a nevét sem tudom.Nem volt rossz csaj,egy patront megért.
A többiek vigyorogva veregették hátba, bár Frankie látta rajta,hogy vmi gáz van.Gondolataiból Mikey zökkentette ki:
-Na és Jamiával mi volt?Nagyon egyedül maradtatok ott a konyhában!-vigyorgott mostmár Mikey is.
Erre a többiek is kiváncsian pillantottak Frankre.A fiú csak mosolygott,de nem szólalt meg.
-Na szólj már egy szót!Megvolt a csaj?-kérdezett rá Bob.
-Hé,állj le,jó?-emelte fel a hangját Frankie.Látszott rajta hogy nem tetszik neki az,ahogyan Bob beszélt Jamiáról.
-Jól van,ember!Nyugi van!Ne feszülj már!-próbálta oldani a hangulatot Bob.
-Nyugodt vagyok,csak nem tűröm hogy így beszéljetek róla!-mondta Frank,még mindig eléggé idegesen.
-Na jó,hagyjátok békén!Annyit mondj hogy jól haladnak-e a dolgok vagy nem!-szólt közbe Gee,mert látta hogy Bobnak nem igazán tetszett az,ahogyan Frankie leosztotta.Bob sokatmondó pillantással nézett Frankre,de inkább nem balhézott tovább.
-Hát..elvoltunk…nem történt semmi konkrét…csak beszélgettünk…-vonogatta vállát Frank,és részéről lezártnak tekintette a beszélgetést.
A többiek sem feszegették tovább a témát, megelégedtek ennyivel.Egy darabig még beszélgettek a buliról,majd Ray és Bob hazamentek,így a házban ismét csak hárman maradtak.1 óra alatt sikerült összerámolniuk a lakást, majd holtfáradtan felvonultak az emeletre.Míg Gee zuhanyzott,Mikey és Frank feltelepedtek az ablakpárkányra, cigire gyújtottak és beszélgetni kezdtek:
-Frankie!Most már tényleg mondd el hogy mi volt!Nem tudsz megetetni ennyivel hogy beszélgettetek és cső!-nézett Mikey komolyan barátja szemébe.
Frankie az eget bámulta,hosszan beleszívott cigijébe,kifújta a füstöt,majd megszólalt:
-Mikey!Én ebbe bele fogok halni!Soha nem gondoltam volna,hogy lehet ilyet érezni valaki iránt.Végigbeszélgettük szinte az egész estét,és igaz hogy az elején rohadtul zavarban voltam,és össze-vissza beszéltem,de aztán már annyira jó volt!Annyira kedves és jófej!És egyáltalán nem játsza meg magát.Kiáll a gondolatai mellett.Az egész lány olyan….olyan mint egy….mint egy angyal!-az utolsó szót szinte már suttogta.
Mikey mosolyogva nézett Frankre, és büszke volt rá,hogy végre túllépett a korábbi rossz korszakán.Úgy gondolta,hogy Jamia megfelelő arra,hogy Frankieből új embert csináljon.
-És mikor fogtok találkozni?-faggatózott tovább Mikey.
-Hát…nem beszéltünk meg semmi konkrétat…még csak haverok vagyunk,érted…nem akarom elrontani azzal,hogy elsietem a dolgokat…vele nem…majd holnap összefutunk a suliban vagy vmi…
-Az a holnap most már ma!-lépett be az ajtón Gerard, aki nyilván csak az utolsó szavakat hallotta.
Frankie az órájára nézett, majd Mikeyhoz fordult.
-Tényleg…fúú… hosszú volt az este…és holnap suli…ideje eltenni magunkat holnapra…vagyis mára..
-Jó ötlet!-értett egyet a fiú,elnyomta cigijét a párkányon,majd az ágyhoz sétált.Ledobta pólóját,nadrágját, majd egy szál boxerben végignyúlt rajta.A következő pillanatban már aludt is.Gee mosolyogva nézte öccsét egy darabig,majd elfoglalta helyét a párkányon.Kivett egy cigit a dobozból,meggyújtotta,és elgondolkozva nézett ki a sötét éjszakába.Frank látta rajta hogy nyomasztja valami,de nem akarta feleleveníteni a rossz emlékeket.Végül Gerard törte meg a csendet:
-Ma vele álmodtam…-mondta színtelen hangon.
-Elizával?-kérdezte Frankie óvatosan.
-Ühüm…visszajött…azt mondta hogy hiányoztam neki….én meg elhittem minden szavát…aztán megjelent egy nő…gyönyörű volt…azt mondta hogy felejtsem el végre…
-Hallgatnod kéne rá…
-Lehet…de nem megy…még nem…-azzal Gerard felállt, majd miután jóéjt kívánt Franknek,kiment a szobából.Frankie még szívott egy utolsó slukkot,kipöckölte a csikket az ablakon, majd a korábban már odakészített matracához sétált,és végigdőlt rajta.Gerardon gondolkodott egy ideig,de akármennyire is sajnálta őt, a Jamiával töltött este után semmi sem tudta elvenni a jó kedvét.Felidézte magában a lány szemét,mosolyát,a kacagását,a hangját szinte hallotta…nemsokára pedig mély álomba merült…
|