Mikey hunyorogva pásztázta végig a tömeget,de Aliciat sehol nem látta.Átvágott közöttük, és a lépcső felé indult.Gondolta,körülnéz az emleten is.A lépcsőn több haverjával is találkozott, de egyikük sem volt már olyan állapotban,hogy felismerjék a mellettük elhaladó Mikeyt.Egyedül Shaun,Frankie egyik haverja szólt oda neki,de ő sem volt már vmi józan,így Mikey csak intett neki és ment tovább.Alig hogy felért az emeletre, hívatlan vendégekbe botlott.Bert és néhány hasonló bunkó állta el elötte az utat,így nem tudott továbbmenni.Kicsit beparázott,főleg hogy teljesen egyedül volt,de igyekezett leplezni félelmét,és összeráncolt homlokkal,nagyon csúnyán Bertre nézett.A fiú erre csak gúnyosan vigyorgott,láthatóan nem hatotta meg a dolog, és továbbra sem mozdult az útból.Mikey körülnézett,hátha akad egy segítőkész barát ,lehetőleg egy láncfűrésszel fölszerelkezve,de sajnos nem volt.Láncfűrész.Barát az akadt;)Hambone termett elő szinte a semmiből, és vérszomjas tekintettel Bertre meredt.Bert picit megszeppenve úgy tett,mint aki észre sem veszi a fiút,és végül megszólalt.

-Na mi van,Mikey?Lecserélted a törpét?-kérdezte gúnyosan.

Szegény Mikey értetlenül nézett Bertre,nem értette hogy kire akar célozni az a gonosz.Hambone azonnal vágta hogy az ő testi-lelki jócimbiját,Frankiet sértegeti,így barátja védelmére kelt.

-Jobb lenne ha visszavennél az arcodból,te barom!Ne akard hogy idejöjjön az a törpe!-mondta Hambone nagy keményen.Bert erre is csak gúnyosan nevetett.

-Haha!Miért, mit tesz?Összeborzolja a hajamat?....jah bocs…odáig fel se ér!-majd az egész bandája röhögésben tört ki.

Ez volt az a pont,mikor Mikeynak is leesett hogy Franken röhögnek már egy ideje ezek a barmok.Nem tudni,hogy az elfogyasztott alkohol hatására cselekedett,vagy végre elérkezettnek látta az időt a bosszúra, de mind1 is, a lényeg az, hogy Mikey teljes erejéből(!) nekiugrott Bertnek.Mindketten elvágódtak a földön.Mikey ahol érte ütötte azt az állatot, de az „állat” sem tétlenkedett,sőt kétszeres erővel adta vissza Mikeynak az elszenvedett ütéseket.A körülöttük állók érdeklődve figyelték a jelenetet,mígnem Hambone-nal az az értelmes ötlete támadt, hogy szét kéne őket választani.Intett az egyik közelben álló srácnak hogy fogja Bertet, ő meg Mikeyt igyekezett leszedni róla.Nagy nehezen sikerült is, majd Bert néhány „kedves, baráti” szót üzenve Franknek sértődődötten elvonult a bandájával.Szegény Mikey abban a pillanatban összeesett,így már nem láthatta a verekedés hírére aggódva felrohanó Aliciát…

Eközben:

Gerard és a lány a sötét padláson voltak.Eliza,merthogy így hívták a lányt, a hatalmas ablakhoz sétált, amely most tárva-nyitva engedte beáramlani a hűvös éjszakai levegőt.Gerard lassan mögé lépett, átkarolta, arcát pedig mélyen belefúrta a lány fekete hajzuhatagába.Lecsukott szemekkel szívta magába Eliza hajának édes illatát.Annyira boldog volt hogy ismét magához szoríthatja őt annyi idő után.Szerelmes volt, pedig a lány csúnyán otthagyta őt.De Gerard minden átszenvedett napot, minden átvirrasztott éjjelt elfeledve vakon bízott benne.Nem érdekelte a kockázat.Csak vele akart lenni,örökké.Eliza hátat fordított az ablaknak, és szembefordult Gerarddal.Mélyen egymás szemébe néztek,majd Gerard halkan,szinte suttogva megszólalt:

-Eliza!Kérlek,mondd hogy most minden másképp lesz!

Szeméből sugárzott a remény,ugyanakkor a félelem és a szomorúság is jelen volt.

-Gerard….én…én nem ígérek semmit.Visszajöttem mert hiányoztál,de…

-Nekem ennyi elég!-vágott Eliza szavába a fiú.Esdeklő tekintettel nézett a lány kék szemeibe, de nem látott bennük semmit.Nagyot nyelt,majd újra megszólalt:

-Eliza!El sem tudom mondani mennyit szenvedtem miattad…

Szemei könnybe lábadtak,de gyorsan folytatta mielött a lány megszólalhatott volna:

-De most itt vagy….újra….velem…

Majd erősen magához szorította,de a lány nem ölelt vissza.

-Eliza!Mi a baj?-nézett értetlenül,szinte kétségbeesve Gerard a lányra.

-Gerard!Félek hogy csak fájdalmat okoznék neked!

-Ne,Eliza!Itt vagy...mostmár semmi sem fáj!Csak maradjunk együtt…örökké…

Azzal Gerard megcsókolta a lányt.Olyan érzése volt,mintha egy porcelánbabát tartana  a karjaiban,ezért nagyon gyengéd volt.Közben észre sem vették, hogy nincsenek egyedül.Egy haragtól villogó szempár meredt rájuk,majd a következő pillanatban Gerard egy jéghideg kéz érintését érezte a tarkóján.Nyomban hátrakapta a fejét, teljesen összezavarva ezzel Elizát.A lány értetlenül nézett Gerardra,aki még mindig megszállott tekintettel meredt a padlás sötétje felé.Majd visszafordult Elizához,és abban a pillanatban rémület hasított a szívébe.A lány helyett ugyanis,egy hullafehér,hosszú,éles szemfogú gyönyörű nőt tartott a karjaiban.Teljesen megbabonázta a látvány.Mozdulni sem bírt,csak bámult az éjfekete szemekbe.Aztán a nő nagyon lassan megcsókolta.Ahogy forró ajkai találkoztak a nő jéghideg ajkaival,vmi hihetetlen érzés ragadta el Gerardot.Teljesen elfelejtette Elizát,sőt a valós világ összes gondja kitörlődött az agyából.Finoman kóstolgatták egymás ajkait,majd a nő két keze közé fogta Gerard arcát, eltolta magától,pillantása pedig mélyen belefúródott az élénkzöld szempárba.

-Gerard!Hamis álmokat kergetsz!Hallgass az eszedre!A szív most hamis a tanácsadó!

A titokzatos nő utoljára megcsókolta, majd köddé vált.Gerard egyedül állt a padláson,magányosan,szomorúan.Lehunyta szemeit,majd mikor újra kinyitotta,már a fürdőszoba padlóján találta magát.Fogalma sem volt arról,hogy hogyan került oda,a fejében ezer gondolat kavargott.Ez álom volt,vagy valóság?Csak bámulta a plafont, majd lassan felült.Körülnézett.Rajta szinte semmi ruha nem volt,a mellette fekvő lányon is csak alig.Lassan összeállt benne a kép.Ma látta először ezt a lányt.Táncoltak,majd a lány egyre közelebb húzódott hozzá, és Gerardnak sem volt ellene kifogása,így felmentek az emeletre,hogy „közelebbről” is megismerjék egymást.Mivel egy üres szobát sem találtak,maradt a fürdő.Miután mindketten megkapták amit akartak,valószínűleg elaludtak a padlón.Most pedig itt van,belül teljesen üresen és egyedül….