Nem is tudom megszámolni, hogy hányszor álmodtam, hogy My Chemical Romance koncerten vagyok, és ott van az az 5 ember a színpadon előttem. Most valóra vált ez az álom, de valahogy még sem éreztem azt amit vártam. Mintha természetes, mindennapos dolog lenne az, hogy My Chemical Romance koncertre megyek, pedig ez talán csak egyszer adódik az életben.

   Mikor megérkeztünk Bécsbe fél 4 körül, már egy kisebb tömeg fogadott minket. Nem voltak túl sokan, de a koncertre csak fél  7-kor engedtek be, addig meg még sok idő volt, hogy még többen legyünk.Beálltunk mi is a sorba, végülis nem veszítünk semmit, sőt mint később kiderült, csak nyerünk vele némi előnyt, pedig én az elején még hülyeségnek tartottam, hogy 3 órán keresztül sorba álljunk. Kezdett sötétedni, és egyre több ember állt mögöttünk. Több mint amennyi előttünk, és ez jó volt számunkra. Csakhogy jöttek a gonosz sárgapulcsis security bácsik, és kiszedtek minket a tömegből indok nélkül. Szitkozódás, káromkodás, és sírás közepette a sor végére kerültünk. De nem hagytuk magunkat (XD) és előrébb furakodtunk, igaz, nem sikerült visszajutni a helyünkre, de jóval előrébb voltunk. Mikor nyomult a tömeg alig kaptunk levegőt, de végül bejutottunk ! Győztünk ! Bent lehetett kapni mindenféle MCR-es cuccokat, polótól elkezdve az óriásplakátokig )amit én is vettem koncert után) Beljebb hatalmas színpad volt, hatalmas tömeggel. Számomra egész barátságos helynek tűnt, pont megfelelő egy MCR koncerthez. Megtaláltuk a helyünket a tömegben, a színpadhoz viszonyítva bal oldalt, és vártunk.

   Elkezdődött az előzenekar (Mindless Self Indulgence) koncertje. Hát ők valami fantasztikusak voltak ! jimmy az énekes…hu hát nincsenek rá szavak. Igaz csak pár számot ismerek tőlük, de hihetetlenül jók voltak. Azon csodálkoztam, hogy Lyn-Z a szokásos piros szerelése helyett, most feketében volt (XD).

   Kis szünet után, színpadra lépett a dobos, aki nem Bob volt sajnos, de nagyon jól látszott. Ha nem figyeltem oda észre sem vettem hogy nem Bob ül ott. Aztán jöttek a többiek Frank Mikey és Ray, végül pedig az énekes Gerard. Elkezdődött !!! Első számuk a Disappear volt, de igazából azt sem tudtam mit énekelek, csak énekeltem vele. A 3. számnak, az I am not OK- nak nagyon örültem. Jó vot, mert nem csak The Black Parade számot játszottak el, hanem sok-sok „régebbit

„ is. Mi „Frank térfelén” álltunk, ezért jobban láttuk őt mint a többieket, bár néha Gerard is odajött. Frank nagyon aranyos volt a közönséggel. Többször is lelocsolt minket, majd a tömegbe dobta az üveget, ami után kapkodtak a rajongók. Volt egy mutatványa, ami különösen tetszett: Felköpött tök magasra, utánarohant és bekapta (XD) Mikey…Mikey naggyon jól nézett ki, de mintha unta volna az egészet, és várta volna a végét. Talán belőle láttam a legtöbbet és Ray-t láttam legkevésbé, de ő aztán beleadott mindent. A hátunk mögött többször is volt pogó, de előnye is volt, mert néha picit előrébb jutottunk. Az utolsó szám a Helena volt…abban reménykedtem, hogy előadják az új számot is, de nem. Vége volt ! Csodálatos volt ! Lementek a színpadról, és a tömeg is kezdett fogyni. És akkor…elindították Rihannától az Umbrellát ( ez nagyon fontos, mert utálom azt a számot XD)

   Kiértünk, és vártunk. Vártunk, és reménykedtünk, hogy kijönnek dedikálni. De nem jöttek, és a rajongók is mentek hazafele, tehát mi is elindultunk 11 fele. Magunk mögött hagyva Stadhalle-t, Bécs városát, és a My Chemical Romance-ot.