Brit oroszlán, orosz medve, kutyafejű istenek

Az emberiség történelmét állatok, állatseregletek kísérik: jelképek, szimbólumok.

XVIII. századbeli tarot-kártya, holdat ugató kutyákkal.

Gondoljunk csak az észak-amerikai indiánok totemállataira vagy a brit oroszlánra, az orosz medvére, a lengyel sasra, a magyar turulmadárra. Az ember legrégebbi négylábú cimborája, a kutya sem hiányzik a sorból: a különbözô korok és civilizációk leleteinek tanúbizonysága szerint a kutya már ott ült a teremtés, az idôk kapujában. Ez a szellemidézô erô is ékesen tanúsítja, milyen fontos szerepet játszik az emberiség történetében…

A szimbolika tulajdonképpen olyan fogalmak asszociációja, melyekben egy felfogható természetes tárgy valamely absztrakt fogalommal társul. A kutyával kapcsolatos jelképrendszer az állat morfológiai sajátosságain alapul: általában közepes termetűnek ábrázolják, viszonylag nagy fejjel, hatalmas, gyakran kitátott pofával, jókora szôrzettel. A jelképrendszer felhasználja az állat életformájának elemeit is: az eb csontot rág, húst fal, üvölt, ha a halál szelét érzi maga körül. A dolog absztrakt oldalát illetôen a kutya az ember szemében az átjárók, az átmenetek, változások kapuját strázsálja, s egyúttal hírnökként, küldöncként is szerepel.

A teremtés kapujában

Egyes civilizációkban a kutya asszisztál a világ teremtésénél. Kínai hagyományok az „eredeti káoszt” óriási, hosszú szôrű, idomtalan ebként jelenítik meg. Más népeknél a kutya Isten hírnöke, majd pedig „bukott angyalként” szerepel. A tatároknál például Isten a kutya ôrizetére bízta az embert, hogy megvédje az ördög kísértéseitôl. A kutya viszont hagyta magát megvesztegetni az ellenségtôl, s része van abban, hogy az ember elbukott. A török eredetű szibériai jakut nép legendájában is a kutya ôrizetére hagyta az Isten az ember képét, az állat azonban engedte, hogy az ördög beszennyezze azt.

Anubisz, a kutyafejű isten (egyiptomi ábrázolás a XIX. dinasztia korából).

A kutya árulását az Úr azzal büntette, hogy jelenlegi formájára változtatta, s felruházta az ördög szôrével. Észak-amerikai indián törzsek hagyományai szerint az emberi faj egy asszony és egy kutya titkos kapcsolatából született. Az ókori egyiptomi halotti kultuszban sakálkén illetve kutyaként jelenítik meg az egyik istenséget. Ô Upuaut, az Útmegnyitó.

A tarot-kártya lapjainak egyikén két, egymással szemben álló kutya ugatja a holdat. A hold maga is szimbólum: a képzelet és a varázslat jelképe. A kutyák a képzelettel állnak kapcsolatban, tulajdonképpen a „tisztátalan” ember és a „megvilágosodott” ember közötti átmenet útján állnak.

A dominikánusok emblémájában hasonló szerepet játszik a tüzet köpô kutya. Valójában Isten igéjének szóbeli átadásáról van szó, melyet a hírvivô állat közvetít. Szent Domokos édesanyja, mikor viselôs volt, egyszer azt álmodta, hogy méhében fehér-fekete kölyökkutyát hordoz (egyébként a dominikánusok fehér csuhát viselnek fekete csuklyával), mely égô fáklyát tart a szájában. Ebbôl tudta meg, hogy páratlan prédikátor születik majd, aki az egész világon elterjeszti Isten igéjét.

Az idô kapujában

Artemisz és Aktaion legendája. A vadászat istennôje (Artemisz) szarvassá változtatta Aktaion thébai királyfit és fölfalatta kutyáival

A kutyát szimbólumként megtaláljuk ott is, ahol valamiféle törés következik be az idôben: az évszakok változásánál, vagy amikor az éjszaka nappalra vált, avagy az élôk világa elválik a holtakétól. A kutyát igen gyakran társítják a végtelen idô múlását mérô holddal és az úgynevezett holdistennôkkel: Izisszel, Artemisszel, Dianával, Hekatéval.

Hekatét, a görögök lunáris istennôjét kutyák kísérik. Artemisz és latin megfelelôje, Diana íjjal a kezében, ebfalkával jár. Artemisz szarvassá változtatta és saját kutyáival felfalatta Aktaion thébai királyfit, mivel az véletlenül meglepte, mikor meztelenül fürdött.

A kutya és a halál

A hold növekszik, fogy, majd eltűnik. Meghal és újjászületik. Valamennyi vallás úgy tartja, hogy a halál önmagában véve még nem a vég. Csupán átmenet, valami másnak a kezdete. A holtakat a holdistennôk kísérik. Hádesz birodalmának, az Alvilágnak a kapuját a háromfejű, kígyófarkú kutya, Kerberosz ôrzi. Megakadályozza, hogy az élôk belépjenek, a holtak távozzanak. A germánoknál a rettenetes kutya, Garm ôrzi Niflheimet, a holtak királyságát. Az ókori Egyiptomban a kutya- vagy sakálfejű istenség, Anubisz ellenôrzi a balzsamozást. A régi Mexikóban, az aztékoknál Xolotl, a kutyaszörny vezeti le a halottakat az Alvilágba. A skót legendákban éjszakánként a pokol hírvivô kutyái nyargalnak, hogy bejelentsék valaki közeli halálát. Scherlock Holmes megteremtôjét, Sir Arthur Conan Doyle-t is ez ihlette A sátán kutyája című detektívtörténetek megírására.

Heraklész megláncolja Kerberoszt, az alvilág ôrét (ókori görög váza díszítése)