Általad vagyok

Gondtalan, az az élet melyben társra várok
Súlytalan, nincs mi megzavar, ha nem vigyázok
Nem gyötör kín és vágy
Ez könnyű út, de álmos világ
Hirtelen, jön egy változás, és szívem máris végtelen
Nagy a félelem, hisz elvehetnéd mindenem
S ha ez vár ránk,
Mi most vagyok azt el nem dobnám

Dér, voltam csak téli éjszakán,
Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a Föld, most szárnyalok,
Jobb az, aki általad vagyok,
Ez bármit megér.

Végtelen, ami bennem él,
S ki így szeret, az nincstelen,
Soha nem lehet, hisz elvihetnéd mindenem,
Ha elmennél, mi lettem én, az több mindennél.

Dér, voltam csak téli éjszakán,
Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a Föld, most szárnyalok,
Jobb az, aki általad vagyok,
Ez bármit megér.

Hiba volt,
És ami fájt,
Ami voltam régen égett.
Még sose volt,
És sose várt nagyobb tűz,
Mi tőled éltet,
Így kell láss,
Hogy minden percem tőled más

Dér, voltam csak téli éjszakán,
Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a Föld, most szárnyalok,
Jobb az, aki általad vagyok,
Ez bármit megér.

Dér, voltam csak téli éjszakán,
És Tőled ez a csepp ma óceán,
Voltam én a jég, ha lángolok,
Százszor jobb, mi általad vagyok
Ez bármit megér.

Csak álom

Azt játszd, hogy élsz,
Csak szállsz nem félsz,
Játszd, hogy minden árom,
Bárhogy fájjon, élsz,
Éjl úgyhogy játssz,
Kincset találsz,
Érezz és láss,
Mert élsz, amíg csodálsz

Csak álmot jársz a Földön,
Ez nem örök tánc csak kölcsön,
De van szép szó, és dallam
Az ég is szól, csak halkan,
Bátran élj, ne sírj, ne félj

Azt játszd, hogy élsz,
Lánc nélkül élsz,
Csak játszd, h szél repít,
És bárhová elérsz
Élj úgyh játssz,
Jár még a tánc,
Érezz és láss,
Mert élsz amíg csodálsz

Csak álmot jársz a Földön,
Ez nem örök tánc csak kölcsön,
De van szép szó, és dallam,
Az ég is szól, csak halkan,
Bátran élj,
Csak jót remélj

Csak álmot jársz a Földön,
Ez nem örök tánc csak kölcsön,
De van szép szó, és dallam,
Az ég is szól, csak halkan,
Bátran élj,
Ne sírj, ne félj

Nem kell neked más

Sosem mentél még messze el,
Sesem mondtad, hogy más is kell,
De így sem túl nagy a távolság,
Még várok rád.

Zsebed mélyén egy gyűrött kép,
Amíg hordod nem kell félned még,
Ha vetsz rá egyetlen pillantást
Érzed már:

Végül haza találsz,
Bárkiben bármit is látsz
Úgyis érzed nem szebb, s nem is jobb, csak is más
Végül haza találsz,
Bárhol is jársz.
Nem kell neked más

Az otthon érzés, mely most is vár
Többnek tűnék egy ábrándnál,
Csak egyszer így gondolj vissza rá
S érted már:

Végül haza találsz,
Bárkiben bármit is látsz
Úgyis érzed nem szebb, s nem is jobb, csak is más
Végül haza találsz,
Bárhol is jársz.
Nem kell neked más