10.    fejezet

Ekkor azonban egy nagyon ismerős arcot pillantok meg…

-             Ez, hogy történhetett? – hüledeztem, és elkezdett folyni rólam a víz.

-             Nem is örülsz, hogy látod a saját apádat? – kérdi, mert Frederick állt velem szemben.

-             De hát… hogy… - hebegtem.

-             Tudod, elmenekültem otthonról, és Shannon nagyanyádnak volt szíve, és befogadott.

-             Húú!! – és úgy éreztem, felrobbanok. Ebben a családban bolondokháza van mindenhol?

Phil-t legalább biztonságba helyeztem, és felvittem az emeleti vendégszobába. Nagymama visszasétált a konyhába, és csicseregve megkérdi apától:

-             Óhajtasz egy pohár frissen facsart almalevet?

-             Mi az, hogy óhajtasz? – tört ki belőlem a vulkán, de azonnal. – Nem úrfiú, bezzeg velem soha sem beszélsz így!

Összeomlottam. Hogy történhetett?

Az este aztán, hamar leszállt, és sűrű köd is lett.

Frederick szokásához híven bekapcsolja a tv-t, majd az egyik szappanoperán bealudt.

Már tényleg este volt.  Sőt. Mondhatnánk, hogy éjszaka. Éjfél is bőven elmúlt már. A közvilágítás is el-elszunyókált.

Az ágy egy kicsit kényelmenten volt. Nem csak azért, mert nem volt nagy ágy, hanem mert Phil azt hitte én, vagyok a plüssmackója. Aranyos volt, de gondoltam lemegyek egy pohár vízért.

El is indulok a vak sötétben, azonban valaki sírása azonnal felráz. Kizárásos alapon csak nagymama lehetett, mert emlékeim szerint a nagyapa pár éve elhunyt.

Azonnal bemegy a szobába, és tényleg nagymama sírt.

-             Mi történt? – kérdezem azonnal.

De nem jött válasz. Nagyanya csak sírt, sírt, és sírt.

-             Frederick volt az ugye? De megölöm!

-             Csak azt ne, biztosan végezne velem! Megfenyegetett, ezért vele kell élnem, sőt valamelyik nap le is kellett vele feküdnöm.

Ekkor azonban Frederick ébredt fel, és bejött.

Folytatása következik…