Toll- és tusrajz

A technika leírása

Rajztollal és tussal egyedi grafikákat készíthetünk. A toll számtalan fajtája alakult ki, ezek anyaga is sokféle lehet. legrégebbiek a nádból, bambuszból valók. A nád lágy, bolyhos belsejének jó a nedvszívó képessége, ezért megtartja a tust, tintát. Úgy késszíthetünk belőle tollat, hogy ferdére vágjuk az egyik végét, azután homorúra metszük a vállakaaat. Ha a tollat megforgatjuk, különböző vastagságuak lesznek a vonalak.

A lúdtoll nemcsak liba, hanem kakas, holló, hattyú tollából is készülhet. Hasonlóképpen rajzolunk vele, mint a nádtollal. Cask elhullott madártollat használjunk, mert a kitépett toll vége puha.
Acéltollak hegye, formája rendkívül változatos, előnyük a kopásállóság, és hogy sokféle vonalminőség kialakítására alkalmas.
A golyóstoll /1950-Amerikából kelült hozzánk/ feltalálója magyar, Bíró László. Úgy működik, hogy egy sűrű festéket tartalmazó cső elülső végébe nemesacélból készült golyót illesztenek, ez forogva továbbítja a festéket a papírra. Több színbe is kapható, vázlatokhoz, néha grafikai alkotásokhoz használjuk.

A tus vízben oldott festék. Sok szín ismeretes, de a klasszikus a fekete színű tus. Cseppfolyós anyag, ami a papírra rajztollal vagy ecsettel vihető fel. Régen ezek a szerszámok lúdtollból, nádból vagy bambuszból készültek. A mai művészek is használják, bár a lúdtoll helyett fa, vagy műanyag foglalatokba illesztett, cserélhető tollhegyekkel rajzolnak. A tollhegyek igen változatos skálát mutatnak – a kalligráf tollak metszett hegyétől a rajztollak tűhegyéig bármit megtalálunk. Tusrajzokat ecsettel is készíthetjük, erre legalkalmasabbak a kínai ecsetek. Fémfoglalat nélküliek, igen vékony hegyben végződnek és a legkülönfélébb karakterű vonalak húzására alkalmasak. A képek a tájakat, embereket, állatokat növényeket igen kevés eszközzel, mégis érzékenyen, magas művészi fokon ábrázolhatják. A gyors, bravúros ecsetvonások pontos természetmegfigyelésre és lényegre tör