5.rész:

Apró titkok

Kakashi még néhány pillanatig döbbenten meredt lakása ajtajára, amit csak a szent lélek tartott a helyén a kunoichi távozása után. „Azt hiszem vennem kell egy új bejárati ajtót. Nem gondoltam volna, hogy Sakura ennyire dühös lesz azért az ártatlan kis félre vezetésért. De most már értem Naruto miért tart tőle, ha dühös.”-gondolta egy fájdalmas grimasz kíséretében az ezüst hajú jounin. Miután túl tette magát a lány okozta megrázkódtatáson felállt és a konyhájába ment némi jégért fájdalmasan lüktető arcára. Eközben Sakio már türelmetlenül járkált vendéglátója szobájában, s már készült volna utána menni. Az Anbu már majdnem kilépett a hálószoba ajtaján mikor Kakashi belépett rajta egy jeges zacskót szorítva az arcához, amiről előzőleg lehúzta a maszkját. A barna fiú egy pillanatra megdöbbent, majd halványan elmosolyodott.

-Mi olyan vicces?-kérdezte fintorogva Kakashi

-Semmi csak nehéz elhinni hogy a legendás copy ninját elintézte az egyik tanítványa.-válaszolta szélesen vigyorogva Sakio

-Nagyon vicces! Biztos nem nevetgélnél így, ha téged is pofon vágott volna Sakura.-dünnyögte megbántva a jounin, majd a szoba távolabbi részébe sétált

Sakio sóhajtva nézett az ezüst hajú férfira, majd mellé sétált és elhúzta arcától a jeges zacskót. A szürkés kék szemek elkerekedtek a jounin arcán lévő vörös tenyérnyom hatására, s ujjait óvatosan végig húzta az időközben kékes színt öltött zúzódáson. Kakashi enyhén megremegett a gyengéd érintésre, s a jeges zacskót automatikusan vissza akarta rakni lüktető arcára. A barna fiú észre vette társa reakcióját, s kivette kezéből a jeget majd lágy csókot lehelt a fájó testrészre. A jounin halkan felsóhajtott majd átvette az irányítást és ajkait társa ajkaihoz nyomta, majd lágyan csókolni kezdte azokat. Mindketten átadták magukat a csóknak, amit csak az egyre szükségesebbé váló oxigén hiány tört meg; de még mielőtt Kakashi ismét birtokba vehette volna Sakio ajkait az Anbu elhúzódott és szomorkásan nézett a fekete szembe.

-Sajnálom Kakashi, de most mennem kell.-szólalt meg fojtott hangon a barna fiú

-Mégis miért? Hisz most kezdett volna izgalmas lenni.-válaszolta csalódottan az ezüst hajú jounin

-Ha visszajöttem elmondom, de most muszáj mennem.-felelte egyre szomorkásabb hangon Sakio, majd egy búcsú csókot adott Kakashinak és egy pukkanás kíséretében eltűnt

Az idősebb férfi még jó darabig állt egy helyben, s gondolatai egyre inkább elkalandoztak az Anbu tag felé. Miután valamelyest magához tért újabb döbbenetéből elkezdte keresni a jeges zacskóját, hogy ismét fájdalmasan lüktető arcára tegye. Amint megtalálta a kérdéses tárgyat a fürdő szobájába vonult, hogy felmérje a szóban forgó testrész sérülését. Ahogy a tükörbe nézett egy pillanatra elállt a lélegzete amint meglátta az arca jobb oldalán terebélyesedő egyre lilább tenyérnyomot, s a mosdó kagylóra tett jeges zacskót visszarakta a zúzódásra.

-Kösz Sakura ez most jó sokáig meg fog látszani.-dünnyögte az orra alatt, amint visszament a szobájába

A szobájába érve végig nyúlt az ágyán, s meredten bámulta a plafon egy pontját míg szeme lassan lecsukódott. Az ezüst hajú jounin mély álomba merült, s nem gyötörte magát kínzó gondolatokkal. Eközben Naruto lakásán Sasuke ismét a szőkeség mögé lépett, s ismét elkezdte kényeztetni társa nyakát. A szőke fiú sóhajtva fordult szembe fekete társával, s teljesen átadta magát a kényeztető ajkaknak. Az Uchiha elmosolyodott a kék szemű srác engedékenységén, s lassan behátrált vele a fiú hálószobájába. Amint a szobába értek óvatosan végig fektette partnerét az ágyon majd csigalassúsággal elkezdte megszabadítani Narutot a felesleges ruhadaraboktól, s minden szabaddá vált bőrfelületet végig csókolt. A szőkeség csak hangosan sóhajtozott és vonaglott Sasuke kényeztető keze alatt, amit az Uchiha örömmel hallgatott és tovább fokozta társa szenvedélyét. Naruto egyre hangosabban nyöszörgött a fekete fiú alatt, s közben kezeivel megpróbálta lefejteni társa felsőjét; ami némi segítséggel sikerült is neki. Amint szabaddá vált a fekete fiú mellkasa a szőkeség felült és lágyan végig csókolta társát, annak nem kis meglepetésére. Sasuke gyorsan magához tért a megdöbbenéséből, s ismét kezébe vette az irányítást. Óvatosan visszanyomta az ágyra a szőkét és tovább folytatta testének kényeztetését, miközben megszabadította a kék szemű fiút a nadrágjától. Az Uchiha halványan elmosolyodott és tovább kényeztette az alatta fekvő szőkeség testét, míg ajkaival el nem érte annak legérzékenyebb pontját. Egy újabb mosoly kíséretében lágyan végig csókolta Naruto merev hímtagját, majd óvatosan a szájába vette és lágyan szívni kezdte azt. A szőkeség hangja elfulladt az érzésre, s szemeit akaratlanul is lehunyta miközben csípőjét kissé feljebb tolta társa irányába. Sasuke gyorsan megfogta Naruto csípőjét és az ágyhoz szegezte a szőkeséget, miközben ajkaival lágyan szívogatta és húzogatta társa férfiasságát. A szőke fiú egyre szaporábban szedte a levegőt, s néhány perccel később teste megfeszült; miközben partnere szájába élvezett. Sasuke minden csepjét lenyelte társa nedveinek, majd felé hajolva egy csókban forrtak össze; miközben egyik kezével a szőke bejáratát ingerelte. Az Uchiha egyből két ujjal hatolt Narutoba, mire az egy kicsit öszzerezzent a hírtelen rátörő fájdalomtól. Sasuke egy pillanatra megállt s lágyan csókolgatni kezdte a szőkeség nyaka és kulcscsontja közti érzékeny bőr felületet. Miután a szőke fiú teste ismét elernyed fekete társa mozgatni kezdte benne az ujjait, amihez néhány perc múlva csatlakoztatott még egyet. Amint elég tágnak érezte partnerét ujjait kihúzta és saját férfiasságával hatolt az alatta fekvő szőkébe. Néhány pillanatig mozdulatlanul feküdtek egymáson, majd Sasuke lassan mozogni kezdett Narutoban; aki erőteljesen átkarolta az Uchiha vállát. Tempójuk egyre gyorsabbá vált, ahogy szenvedélyük az égbe szökött s néhány másodperces különbséggel érték el a gyönyör csúcsát. Percekig feküdtek egymást átölelve anélkül hogy megmozdultak volna, de végül Sasuke kicsúszott Narutoból és mellé heveredett. Egymást átölelve lassan álomba merültek, s álmukban újra és újra átélték a gyönyört. Eközben Sakio komoran sétálgatott Konoha utcáin, s lábai automatikusan a Hokage irodája felé vitték. Egy pillanatra megtorpant az épület előtt majd lassan besétált, s a Godaime irodája előtt megállt majd bekopogott.

-Szabad!-kiáltott ki a Hokage, mire Sakio lassan belépett

-Jó napot, Hokage-sama.-köszöntötte a nőt

-Á, Sakio csak nincs valami baj?-kérdezte mosolyogva Tsunade

-Nincs Tsunade-sama csak a szokásos ellenőrzésre jöttem.-válaszolta csendesen a barna fiú

-Rosszabodott a közérzeted vagy mi történt?-állt fel a Godaime

-Szerencsére nem, csak azt szeretném tudni mennyi időm van hátra?-kérdezte nyugodtan Sakio

-Nem tudom pontosan Sakio, de a legjobb esetben is egy éved lehet hátra. Ha hamarabb szóltál volna akkor most nem beszélnénk arról, hogy mennyi időd van hátra.-sóhajtotta Tsunade

-Ez igaz Tsunade-sama, de ezt jobb lenne ha senki nem tudná rajtunk kívül.-mondta a barna fiú

-Biztos nem akarod, hogy a barátaid megtudják?-kérdezte kedvesen a nő

-Nem. Nem akarom hogy aggódjanak miattam.-válaszolta nyugodtan Sakio

-Sakio ne légy gyerekes. Előbb-utóbb úgy is rájönnek, hogy beteg vagy bármennyire is titkolod.-figyelmeztette Tsunade a fiút

-Mégis mit mondjak nekik? Hali képzeljétek hamarosan meg fogok halni, ugye milyen jó?-kérdezte szkeptikusan Sakio

-Nem ilyennek ismertelek meg Sakio.-válaszolta csendesen Tsunade

-Tudom, Tsunade-sama de nem akarom hogy Takeda aggódjon még értem is.-kezdte sóhajtva a barna fiú-De tudom hogy már nem titkolhatom előle sokáig a dolgot csak nem tudom miként mondjam el neki azt, hogy a saját szervezetem heves védekező reakciója (leukémia) miatt fogok meghalni.-tette hozzá komoran

-Megértelek, de ha nem vigyázol gyorsan leromolhat az állapotod és akkor már én se tudlak rendbe hozni.-figyelmeztette a Godaime

-Értem, Hokage-sama és köszönöm hogy fogadott.-felelte Sakio, majd egy meghajlást követően elhagyta az irodát

Miután ismét az utcán volt lassú léptekkel elindult Kakashi háza felé, miközben gondolatai a Hokage-val folytatott beszélgetésen jártak. „Talán mégis el kellene mondanom Narutonak, hogy a halálomon vagyok. Á mégis hogy mondjam meg neki? Viszont Kakashinak megígértem hogy mindent elmagyarázok neki, ha visszamentem.”-gondolta sóhajtva. Tovább folytatta útját az ezüst hajú jounin háza felé, miközben egy hihető magyarázaton törte a fejét ám nem sokáig gondolkodhatott mivel elérte úti célját. Lassan felsétált a jounin lakásához majd óvatosan kinyitotta az ingatag bejárati ajtót, s elindult a hálószoba felé. Ahogy belépett a szobába halványan elmosolyodott a békésen alvó Kakashi láttán, akinek álmában enyhén kinyílt a szája. Sakio egy hamiskás mosollyal az arcán az ágyhoz lépett, majd lágyan birtokba vette az enyhén nyitott ajkakat. Lágyan megcsókolta majd óvatosan elvált Kakashi ajkaitól, s készült kiegyenesedni mikor érezte hogy két kéz kulcsolódik a dereka köré. Mire észbe kapott már Kakashi mellett feküdt az ágyon, miközben a jounin ráhajolt az ajkaira. Sakio szemei egy pillanatra elkerekedtek meglepettségében, de amint megnyugodott önként nyitotta meg ajkait Kakashi követelőző nyelvének. Csókjuk egyre szenvedélyesebb lett, s csak annyi időre váltak szét míg levegőt juttattak a tüdejükbe majd ajkaik ismét összeolvadtak. Az ezüst hajú jounin kezeit a barna fiú pólója alácsúsztatta, s lágyan lefejtette a feleslegesé vált ruhadarabot miközben tekintetét a szürkés kék szemekbe fúrta. Egyre jobban elmerültek egymás kényeztetésében, s az idő múlásával egyre kevesebb ruha darabb maradt rajtuk. Teljesen átadták magukat a szenvedélyenk, s észre se vették miközben egy váratlan vendég lépett be az ezüst hajú jounin házába. Sakura óvatosan és csendesen közlekedett tanára lakásában, s szinte nesztelenül jutott el a hálószobáig. A kunoichi megtorpant a bentről kiszűrődő hangok hallatán, s fülig vörösödve a konyhába hátrált ahol hatalmast zajt csapva készített magának egy teát. A szobában lévő két férfi annyira el volt foglalva egymással hogy nem igen figyeltek a hangos csörömpőlésre, és inkább továbbra is egymással voltak elfoglalva. A rózsaszín hajú kunoichi körülbelül négy órán keresztül matatott a jounin konyhájában, s mire a két férfi előbotorkált a szobából addigra egy kellemesen illatozó vacsora várta őket az asztalon.

-S-sakura, mióta vagy te itt?-kérdezte döbbenten Kakashi

-Hm. Azt hiszem már négy órája várok magukra.-válaszolta vörösen a kunoichi

-Na-ni?-kérdezte elhűlve a jounin

-Ó Sakura-chan, akkor gondolom mindent hallottál ami a szobában történt.-mondta kissé elpirulva Sakio

-H-hai.-válaszolta rák vörösen Sakura

A hármas hallgatásba burkolózott, ami kezdett egyre kínosabbá válni. A nyomasztó csendet végül Kakashi kérdése törte meg.

-Miért jöttél Sakura?-kérdezte a jounin

-A Hokage honap reggel beszélni akar velünk, s megkért arra hogy értesítsem önöket sensei.-motyogta zavartan Sakura

-Köszönöm Sakura. Most már neked is ideje lenne haza menend és pihenned, nem?-kérdezte kedvesen Kakashi

-Rendben sensei, akkor holnap reggel találkozunk a Hokage irodájában.-válaszolta a lány, s lassan kisétált a jounin lakásából

Kakashi és Sakio ismét egyedül maradtak a lakásban, s miután elfogyasztották a kunoichi által készített vacsorát nyugovóra tértek. Másnap reggel a 7-es csapat és Sakio a Hokage irodájában állt, s közben a barna fiú és Naruto egy folytában ásítoztak míg ki nem nyílt az iroda ajtaja.

Folytatás következik.....