4.rész:

Igazság és nyugalom

A Naruto lakására telepedő csendben volt aki elszundított és volt aki unottan játszadozott, s volt aki a könyvét bújta. Az alvók táborát képviselte Sasuke és Takeda, Kakashi szokása szerint a könyvét bújta, míg Sakio és Sakura a szöszi konyháját rakták rendbe unalom űzés céljából.

-Micsoda rumli van itt.-sóhajtotta Sakura egy újabb doboz romlot tej kiselejtezése közben

-Úgy látszik a konyhára már nem maradt energiája.-értett egyet a kunoichivel Sakio

-Ezt hogy érted?-kérdezte a lány pakolászás közben

-Takeda illetve Naruto elég fáradt volt mikor beugrottam hozzá, s közöltem vele a jó hírt.-válaszolta zavartan a fiú

-Milyen jó hírt?-kérdezte Sakura

-Uh azt hiszem megint sokat beszéltem.-kezdte sóhajtva a fiú-Ma azért ugrottam be hozzá hogy közöljem vele a Hokage döntését miszerint ezentúl ő lesz az Anbu kapitánya.-tette hozzá

-Nani? Naruto lett az Anbu parancsnok?-kérdezte döbbenten a kunoichi

Sakio csak zavartan mosolyogva bólogatott, s belevetette magát a romlott élelmiszerek kiselejtezésébe. Már lassan két órája voltak a konyhába, s mindkettejüknek kezdett elege lenni a hatalmas mennyiségű romlott élelmiszerből. Úgy fél órával később sikerült minden romlott árútól megszabadulniuk, s végre a konyha is ragyogott igaz a polcok üresen kongtak.

-Ezzel megvolnánk.-sóhajtotta a barna fiú

-Igen, de most el kellene mennünk bevásárolni.-tette hozzá a kunoichi

-Minden rendben gyerekek?-kérdezte az ajtó félfának támaszkodva Kakashi, s közben lapozott egyet könyvében

-Sensei mióta áll az ajtóban?-kérdezte Sakura

-Már egy ideje. Na szóval mit kell hozni?-kérdezte vidám hangon a jounin, miközben elrakta könyvét

-Valami ehetőt és ha már úgy is menni akar sensei a szemetet is kivihetné.-válaszolta édesen mosolyogva a kunoichi

Kakashi sóhajtva fogta meg a szemetes zsákokat és egy pukkanás kíséretében eltűnt a kunoichi és az Anbu szeme elől, majd néhány órával később visszatért jó pár szatyor élelemmel. Sakio vidáman dudorászva pakolta ki az ezüst hajú jounin által hozott élelmet. Sakura csak értetlenül nézte a vidáman dudorászó fiút, míg Kakashi érdeklődve hallgatta a kellemes dallamot amihez Sakio baritonja társult. A kunoichi meglepetten hallgatta a fiú kellemes hangját, s tekintete lassan álmodozóan meredt a barna fiúra.

-Sakura! Tsunade-sama hívat.-rántotta vissza a valóságba Kakashi

-Értettem sensei. Sziasztok!-mondta a kunoichi, miközben kirohant az ajtón

Az ezüst hajú jounin csak fejcsóválva nézett elviharzó tanítványa után, majd tekintetét visszafordította a vígan pakolászó Sakio felé. Az Anbu fiú észre sem vette a rászegeződő fürkész tekintetett, s zavartalanul rendezgette a konyhát.

-Mióta ismered Narutot?-kérdezte Kakashi az ajtónak támaszkodva

-Elég régóta. A családommal mi hoztuk vissza az életbe.-válaszolta Sakio

-Ezt hogy érted?-kérdezte kíváncsian a jounin

-Mikor megtaláltam már alig élt, s elég nehezen sikerült haza vinnem a házunkhoz.-válaszolta a barna fiú

-Hm mégis mit csináltatok vele, hogy ennyire megváltozott mind külsőleg mind természetileg?-kérdezte ismét Kakashi

-A külsejét anyámnak köszönheti. Ő tudott különféle gyógymódokat és hasonló dolgokat megtenni. Anya mentette meg az életét és a kezelése úgynevezett mellék hatása volt az hogy megváltozott a külseje. A természetét meg magától változtatta meg.-válaszolta Sakio befejezve a pakolászást

-Szóval a te klánod a gyógyításból él. Akkor te még is miért lettél Anbu tag ilyen fiatalon?-kérdezte a jounin

-Valamit elnézett Kakashi. Már nem vagyok olyan fiatal, mint azt maga gondolná.-válaszolta mosolyogva a fiú

-Ó igazán? Mégis mennyi idős vagy?-kérdezte écelődve az ezüst hajú jounin

-De kíváncsi lett hirtelen. 23 leszek néhány hét múlva.-válaszolta vidáman Sakio

Kakashi meglepődött a fiú válaszán, hisz sokkal fiatalabbnak gondolta mint amilyen valójában volt. A jounin gondolataiba merülve sétált egyre közelebb a barna fiúhoz, s mikor elé ért kérdőn nézett annak szürkés kék szemeibe.

-Akar valamit Kakashi?-kérdezte Sakio

-Hm talán akarok.-válaszolta talányosan a jounin

-Ó már értem! Csak nem irigyli Narutot és Sasukét?-kérdezte pajkosan a barna fiú

Kakashi meglepetten pislogott párat mivel Sakio az elevenébe talált, s ezt nem akarta hogy a fiú észre vegye. Mintha az Anbut szórakoztatta volna a jounin zavara, amit próbált elrejteni a másik elől. Az ezüst hajú férfi érezte amint arca elpirul, s zavarában elfordult mire Sakio halkan nevetni kezdett, majd a szobába ment felébreszteni a békésen alvókat. A szobába érve elmosolyodott ahogy az alvókat nézte, s végül anélkül tért vissza a konyhába hogy felkeltette volna őket.

-Azt hiszem még hagyom pihenni őket egy kicsit.-mondta a konyhába lépve Sakio

-Most mit akarsz csinálni?-kérdezte Kakashi

-Lenne néhány ötletem, de azt hiszem ahhoz még nem ismerjük egymást elég régóta.-válaszolta elgondolkodva az Anbu fiú

-Hm érdekelnének az ötleteid.-felelte kíváncsian a jounin

-Ó igazán?-kérdezte pajkosan, de nem várt választ-Mit szólna hozzá ha előbb tegeződnénk és utána beszélgetnénk kicsit?-tette még hozzá a fiú

-Rendben. Kezd te a kérdezést.-válaszolta Kakashi

-Köszönöm a megtiszteltetést Kakashi. Az első kérdésem az lenne hogy miért nem nősült még meg?-kérdezte vidáman Sakio

-Hát ö. Még nem találtam meg az igazit és a könyveim eddig jobban érdekeltek.-válaszolta bizonytalanul a jounin

-Á szóval egy magányos farkas vagy.-vonta le a következtetést mosolyogva a barna fiú

Kakashi csak halványan bólintott és mereven a szürkés kék szemekbe nézett, amik most folyékony ezüst ként csillogtak. A jounin teljesen elveszett az ezüst csillogásban, amihez pajkos fény társult, s mire az ezüst hajú férfi észbe kapott már közvetlenül Sakio előtt állt. "Mi a fenét csinálok?"-kérdezte magát gondolatban a jounin, miközben tekintetét továbbra is a barna fiú tekintetébe fúrta. Sakio elmosolyodott és kíváncsian várta mit tesz a vele szemben álló Kakashi. A barna fiúnak nem kellett sokáig várnia ugyanis a jounin óvatosan lehúzta az arcát takaró maszkot, miközben egyre közelebb hajolt az Anbu taghoz. A távolság köztük egyre fogyott, s végül a jounin ajkai lágyan Sakio ajkaihoz értek s egy lágy csókban egyesültek. Nyelveik csatája kezdett egyre szenvedélyesebb lenni, s teljesen megfeledkeztek arról hogy hol vannak; míg egy morcos hang dúrván vissza nem rántotta őket a valóságba.

-Mégis mi a fenét csináltok ti a konyhámban!?-kérdezte dühösen az ajtónak támaszkodó házigazda

-Ő Naruto mióta vagy itt?-kérdezte zavartan Sakio

-Mit csináltok a konyhámban?-kérdezte ismét vészjósló hangon a szőkeség

-Nem tartozik rád!-vágott vissza a barna fiú

-De rám tartozik mivel ez az én házam, s rám bíztak hogy vigyázak rád.-válaszolta nyugodtabb hangon Takeda

-Nem vagy az apám hogy kérdőre vonj! S egyébként is idősebb vagyok nálad!-felelte morcosan Sakio

-De gyerekesebben szoktál viselkedni!-mondta Naruto

Sakio csak egy dühös pillantást vetett a szőkére, s elindult a lakás ajtaja felé, de még a konyhát sem sikerült elhagynia.

-Hova ilyen sietősen?-kérdezte egy unott hang Takeda háta mögül

-Ha mindenképp tudni akarod haza akarok menni!-válaszolta morcosan Sakio

-Csak nem rossz kedved van?-kérdezte ingerlően Sasuke

-Á dehogy csak a drága barátom épp rosszkor jelent meg és kérdőre vont.-válaszolta neheztelő hangon a barna fiú

-Na jó gyerekek én mentem.-szólt közbe Kakashi és már készült eltűnni

-Nem megy sehova sensei! Ha már egyszer a konyhámban enyelegnek akkor legalább magyarázattal tartoznak, nem gondolja?-kérdezte mézes-mázos hangon a szőke ninja

-Nem tartozunk semmivel Naruto. Ami történt az az én és Sakio magánügye, ami csak kettőnkre tartozik.-válaszolta nyugodtan a jounin

Naruto morcosan nézett egykori tanárára, mire az Sakiohoz sétálva egy hangos pukkanás kíséretében eltűnt a szemük elől. Sasuke átölelte dohogó barátját, s megnyugtatólag a nyakába csókolt mire Takeda halkan felsóhajtott és szorosan az ölelő karokba bújt. Az Uchiha fiú halványan elmosolyodott és tovább folytatta társa nyakának kényeztetését, miközben kezei lassan bevándoroltak a szőkeség pólója alá. A fekete fiú már kezdett volna belemerülni társa kényeztetésébe, de a hirtelen felhangzó kopogás a bejárati ajtón megállásra késztette. Sasuke dühösen ment ajtót nyitni, bár ez az arcán egyáltalán nem látszott. Ahogy kinyitotta az ajtót szembe találta magát Sakura dühösen csillogó zöld szemeivel. Még mielőtt az Uchiha fiú bármit kérdezhetett volna a lány betrappolt mellette és fúriákat megszégyenítő tekintettel keresett valakit, ami még Narutot is félelemmel töltötte el. Sakura tombolva kutatta át az egész házat, majd villámló szemekkel megállt csapattársai előtt.

-Hol van Kakashi sensei?-kérdezte dühtől remegő hangon a kunoichi

-Már elmentek Sakioval.-válaszolta megrettenve a szőke ninja

-Mikor és hova?-kérdezte ismét a lány

-Gondolom Kakashihoz és körülbelül tíz perce.-válaszolta nyugodtan Sasuke

Sakura egy gyors "köszi" után elviharzott és egyenesen tanára lakása felé vette az irányt, ahova szó szerint betört és egy hatalmas pofonnal jutalmazta a kissé perverz jounint. Kakashi hirtelen nem tudta hogy hol van és hitetlenkedve nézett a kunoichire, akinek a szemei szikrákat szórtak dühében. A jouninnak fogalma sem volt róla hogy mivel húzta fel Sakurát, de sejtette hogy hamarosan választ kap rá.

-Maga egy utolsó hazug és perverz alak, Kakashi sensei.-mondta dühösen a lány

-Mi a baj Sakura?-kérdezte a jounin arcát tapogatva

-Még hogy Tsunade-sama hívat? Maga átvert!-felelte még mindig „sárkány” módjára fújtatva a kunoichi

Erre a lány nem kapott feleletet csak zavart tarkó vakarást és sanda pillantásokat a háta mögötti szobába. Kakashi remélte hogy a lány hamar távozik, hisz most nem igazán akart azzal foglalkozni hogy miként sikerült átvernie. Néhány perces feszült várakozás után a kunoichi döngő léptekkel hagyta el a jounin lakását és a kivágott ajtót hangosan becsapta maga mögött; amibe az egész lakás beleremegett.

Folytatás következik...