Tűz és víz
Liriel 2007.12.10. 11:54
3.rész
3.rész:
Sikeres
akció és visszatérés
Konohába
Takeda
házról-házra ugrálva
kereste azt a helyet
ahol az idősebb Uchihát fogva tartották, de
nehezen
tudta elképzelni hogy néhány ninja
ennyire
könnyedén el tudta kapni Itachit. Lassan
éjfélre
járt az idő mire megtalálta a keresett
személyt,
s némi töprengés után az
ablakon át
ment be a szobába. A szőke fiú idegei
pattanásig
feszültek, ahogy a folyosóról beszűrődő
hangokat hallgatta, majd az ágyhoz
sétált és
halkan felkeltette az éppen alvó Itachit. Amint
az
idősebb fiú felébredt a szőkeség
könnyedén
befogta a száját, s vele együtt a
szemben lévő
háztetőre ugrott; majd útját a falut
körülvevő
erdő felé vette. Eközben Sasukénak is
sikerült
mindent megszereznie amit feljegyeztek a
bátyjáról
és még többet is. Minden fontosnak
látszó
tekercset elrakott, majd miután végzett ő is a
falut
körülvevő erdő felé indult míg
Kakashi és
Sakura épp az utcán hívták
fel magukra a
figyelmet. Az ezüst hajú jounin enyhén
spiccesnek
tettetve magát a kunoichit ostromolta, mire a
lány
sikítozva kért segítséget.
-Hagyjon békén
maga perverz alak!-kiabálta a lány, mire mindenki
kirohant
-Ugyan kicsim ne
kéresd magad, hisz te is ugyanúgy akarod mint
én.-válaszolta bizonytalan hangon Kakashi
-Szálljon
le rólam hisz sokkal fiatalabb vagyok mint maga!-mondta
kétségbe esve Sakura
-Az nem akadály
szépségem, na gyere és adj egy
csókocskát.-kérte
a jounin kitűnően játszva a szerepét
-Ha megteszem
amit kér békén
hagy?-kérdezte a kunoichi
szerepe szerint
-Neked mindent
kincsem.-válaszolta Kakashi, mire a
közönségük
feszülten figyelt
Sakura lemondóan
felsóhajtott, s óvatosan tanára
elé
lépett majd maszkját
félrehúzva egy futó
csókot lehelt a jounin ajkára, s már
fordult
volna el. Kakashi gyorsan elkapta a lány kezét
és
magához ölelve lágyan
megcsókolta, amit a
körülöttük
állók hangos
tapsviharral jutalmaztak. A kunoichi elhúzódott
tanítójától, majd
fülig vörösödve
nézett körül a
körülöttük
álló
tömegen. A lány legnagyobb
meglepetésére a
figyelem elterelésük remekül
sikerült, mivel jó
pár képzett ninját is
látott a tömegben.
A szürke hajú jounin átölelte a
kunoichi
derekát, majd egy hangos pukkanás
kíséretében
eltűnt a kíváncsi szemek elől. Mindketten
fellélegeztek mikor a falut körbevevő erdőben
meglátták
Sasukét és Takedát, akik a
bizonytalanul álló
Itachit támogatták. Bár a
két fiú
egy-két ötlet erejéig
eltöprengett azon, hogy
mi lenne ha az idősebb Uchihát holtan vinnék
vissza
Konohába, de a józan eszükre hallgatva
végül
nem tettek vele semmit. Sasuke szívesen vette volna ha
bátyja
a haza vezető úton halálos balesetet szenved, de
még
ő sem akarta megszegni a Hokage parancsát, s így
kénytelen volt jó képet
vágni a dologhoz.
Kakashi intett tanítványainak, majd gyors
tempóban
elhagyták a Rejtet vízesés falut
körül
vevő erdőt. Ismét egész nap úton
voltak, s
késő délutánra sikeresen
elérték
első táboruk színhelyét. Sakura,
Sasuke és
Kakashi kissé fáradtan rogytak le a
földre, míg
Takeda nyugodtan körbenézett.
-Te még
nem vagy fáradt Na... Takeda-kun?-kérdezte Sakura
gyorsan kijavítva magát
-Talán egy
kicsit, de majd ha vége a küldetésnek
akkor
pihenek.-válaszolta nyugodtan a szőke
-Mióta
vagy fent? Mert ha jól sejtem az éjjel nem igen
aludtál.-mondta fáradtan a kunoichi
-Hm ha jól
számolom akkor lassan két és
fél napja
ébren vagyok.-felelte elgondolkodva Takeda
-Te normális
vagy? Mi a fenéért nem alszol mikor van
rá
lehetőséged?-kérdezte
szemrehányóan
Sakura
-Nyugodj meg
Sakura ezzel semmire nem mész.
Egyébként is még
nem vagyok sem álmos, sem pedig túlzottan
fáradt.
Valamint meg hozzá szoktam a kevés
alváshoz,
tehát körülbelül még
1-1 1/2 napig
bírom.-válaszolta mosolyogva Takeda
-Te ütődöttebb
vagy mint Naruto volt.-sóhajtotta a
rózsaszín
hajú lány
-Kösz a
bókot drága Sakura, de
légyszíves ne
hasonlíts máshoz rendben?-kérdezte
feszülten
a kék szemű srác
-Jól van
azért nem kell leharapni a fejem, mert
hasonlítasz
Narutora. Igaz ő ilyenkor mindig viccelt, de te hogy a
fenébe
tudsz állandóan komoly
maradni?-kérdezte
értetlenül a kunoichi
-Hányszor
mondjam még el neked Sakura hogy én nem Naruto
vagyok?-kérdezte fáradtan Takeda
Még
mielőtt a lány újra megszólalhatott
volna
Kakashi egy könnyed mozdulattal befogta a
száját,
hisz így is túl sokat beszélt. Sasuke
érezte
hogy Sakura most túl lőtt a célon, s pont azelőtt
akinek nem lenne szabad tudnia a részletekről. A fekete
fiú
sóhajtva nézett bátyjára,
aki erősen
gondolkodott s kétsége sem volt afelől hogy most
megpróbálja összerakni az
imént hallott
információ darabkáit. Az ifjabbik
Uchiha csak
remélni tudta, hogy bátyja nem jön
rá ki is
valójában Takeda s ahogy elnézte az
arcát
rájött hogy egyenlőre nincs mitől tartaniuk.
Körülbelül
egy órát pihentek majd ismét
útra keltek
Konoha felé, hogy minél előbb
befejezzék a
számukra nem túl kellemes
küldetést. A
csapat fáradtan érte el Konoha
határát a
következő hajnalon, s kissé elcsigázva
botorkáltak be a faluba, ahol már egy
újabb Anbu
tag várta őket. Kakashi meglepetten nézett a
maszkot
viselő alakra, aki nyugodtan lépkedett Takeda elé
s
még mielőtt a szőke feleszmélt volna szorosan
átölelte. Sasuke, Sakura és
még Itachi is
meglepetten figyelte a váratlan eseményeket,
miközben
Takeda megpróbálta lefejteni
magáról az
ölelő karokat.
-Szállj
már le rólam!-mondta fenyegető hangon a
szőkeség
-Most haragszol
rám, Takeda?-kérdezte ártatlan hangon
az Anbu
-Kellene
Sakio?-kérdezett vissza Naruto
-Hát
megismertél? Már azt hittem
elfelejtettél
engem.-válaszolta vidáman Sakio,
miközben a
körülöttük
állók ide-odakapták
a fejüket a két fiú
között
-Bár csak
olyan könnyű lenne téged elfelejteni.
Miért
jöttél elénk? Gondolom nem
azért hogy engem
üdvözölj.-mondta a szőkeség
-Most
részletezzem? Szerintem magad is tudod hogy az egyik
legveszélyesebb missing ninja miatt vagyok
itt.-válaszolta
komolyra vált hangon az Anbu tag
-Akkor átadhatjuk
neked Itachit, hogy mi végre
lepihenhessünk?-kérdezte
egy fáradt sóhaj
kíséretében
Takeda
-Had gondolkodjam
kicsit.-mondta vontatottan Sakio
-Az isten
szerelmére ne szórakozz már velem!
Viszed vagy
vigyem?-kérdezte a szőkeség elvesztve
türelmét
Sakio megdermedt
Takeda kirohanásától, s csak az arca
előtt lévő
maszknak köszönhette hogy semmit nem vettek
észre a
többiek. A szőkeség nem várta meg
míg
Sakio magához tér a
döbbenetéből, hanem
Itachival együtt elindult az Anbu
főhadiszállására.
A többiek csak pislogtak ahogy Takedát lassan
elnyelte a
reggeli derengés, s végül teljesen
eltűnt társai
szeme elől. Sakio nagy nehezen összeszedte magát
és
már készült odébb
állni, ha Kakashi
nem kapja el a karját.
-Honnan ismered
Takedát?-kérdezte a jounin
-Ezt inkább
majd tőle kérdezzék meg, de
egyébként is
beszélnem kell vele. Eredetileg nekem kellett volna magukkal
mennem a küldetésre, de
véletlenül elaludtam
és hát Takeda beugrott
helyettem.-válaszolta
tarkó vakargatás közben Sakio
-Hova akartál
menni?-kérdezte Sakura kíváncsian
-Az Anbu
főhadiszállására, mivel
remélhetőleg
még ott megtalálom Takedát. De ha nem
akkor
muszáj leszek megkeresni ugyanis történt
egy-két
változás míg távol
volt.-felelte komoly
hangon az Anbu
-Még is
mi?-kérdezte újra a kunoichi
-Ez nem rád
tartozik.-válaszolta Sakio, majd egy pukkanás
kíséretében eltűnt
Sakura ismét
csak tátogni tudott az elmúlt napokban
már
sokadjára nem találta a hangját. A
szürke
hajú jounin lassan elindult saját
lakása felé,
s ezzel jelezte tanítványainak hogy elmehetnek.
Sakura
még egy darabig egy helyben állt, s mire
feleszmélt
csapat társai már rég eltűntek a
szemei elől.
A kunoichi sóhajtva indult el otthona felé, s
közben
Sakion gondolkodott. Takeda miután elhelyezték
Itachit
az Anbu hadiszállásán az egyik
jól őrzött
cellában haza indult, s fáradtan
sétált
be az egykori lakása ajtaján. Ahogy
belépett a
lakásba orrát megcsapta az áporodott
és
poros levegő sóhajtva sétált az
ablakhoz, s
lassan kinyitotta azt beengedve a reggel friss levegőjét;
amely lassan felváltotta a lakásban
uralkodó
áporodott szagot. Ahogy körül
nézett meglátta
a lakást ellepő vastag porréteget, ami
azóta
keletkezett mióta elhagyta Konohát.
Komótosan
neki kezdett rendbe rakni a lakást, s
néhány óra
múlva már az ágyán
feküdve kémlelte
a plafont. Takeda már majdnem elaludt mikor az
ablakán
keresztül belépett egy elől hosszú
sötétbarna
hajú, s kékes szürke szemű
fiú; aki
vigyorogva ugrott az ágyon fekvő szőkeség
nyakába.
Miután a kék szemű srác
felocsúdott
döbbenetéből teljes erejéből ledobta
magáról
a kellemetlen támadót, s dühtől
szikrázó
szemekkel nézett rá.
-Mégis mi
a fene ütött beléd
Sakio?-kérdezte
felháborodva Takeda
-Bocs Naruto.
Tudod örülök hogy végre
ismét itt
vagy.-válaszolta szélesen vigyorogva a barna
hajú
fiú
-Emlékszel
mit beszéltünk Sakio? Egyenlőre még
Takeda
vagyok, hisz a faluban van Itachi is aki köz tudott hogy az
Akatsuki tagja.-fedte meg Takeda barátját
-De szigorú
lettél.-kezdte tréfásan Sakio-Na
félre a
viccel most nem azért jöttem, hogy téged
bosszantsalak. Történt némi
változás
az Anbu kapitány
személyében.-váltott
komoly hangra
-Ehhez nekem mi
közöm van?-kérdezte fáradtan a
kék
szemű fiú
-Csak annyi hogy
mostantól te vagy a
főnököm.-válaszolta
vidáman a barna fiú
-Nani? Te most
csak tréfálsz velem, ugye?-kérdezte
reménykedve
Takeda
-Nem tréfának
szántam. Te vagy az Anbu kapitánya, s
ezentúl te
fogod osztogatni nekünk a parancsokat.-válaszolta
komoly
hangon Sakio
Takeda döbbenten
ült le a hozzá legközelebb eső
székre, s
meredten tanulmányozta a padlót. Sakio nem tudta
mihez
kezdjen, hisz nem épp ilyen reagálást
várt
azután hogy közölte
barátjával a jó
hírt. A szürkés kék szemű
fiú
tehetetlenül figyelte amint a szőke fiú
feláll és
az ablakán keresztül eltűnik a falu
forgatagában.
Sakio még jó néhány percig
nézett
ki az ablakon, majd leült arra a székre ahol
néhány
perce még Takeda foglalt helyet. A szőkeség
lakásával
szembeni ház árnyékos
részéből
egy fekete szempár figyelte a két fiú
közt
lezajlott jelenetet, s mikor észrevette hogy Takeda nem
löki
el azonnal a másik fiút szomorúan
és
egyben dühösen hagyta el rejtekét; s
szívében
keserűséggel tért haza saját
lakásába.
Amint haza ért bezárkózott a
négy fal
közzé, s gondolataiba mélyedve
bámulta a
plafont; miután levetette magát az
ágyára.
Sasuke a gondolatait rendezgette amikor szemére hullt a
jótékony álom, s nem
gyötörte magát
kínzó gondolataival. Eközben a
Hokagék
sziklába vésett arcképe előtt egy
félhosszú
szőke hajú fiú állt a gondolataiba
mélyedve,
miközben szemeiből néhány
könnycsepp folyt
végig az arca két oldalán. A
legszívesebben
ismét maga mögött hagyta volna
Konohát, de
barátaira való tekintettel inkább
maradt. Naruto
nem akart Anbu kapitány lenni, s már
rég letett
arról az álmáról is hogy
egyszer ő lesz
a Hokage. Sóhajtva indult haza s csak remélni
tudta
hogy mire megérkezik a lakásához Sakio
már
nem lesz ott. Reményei szerte foszlottak, amint
belépett
lakása ajtaján mivel a barna hajú
fiú épp
az egyik székén szunyókált.
Takeda
elfojtotta keserű sóhaját és az
alvóhoz
sétálva nem túl finoman
felébresztette.
-Na mi az? Talán
ég a ház?-kérdezte álmos
hangon Sakio
-Nem, de te
halott leszel ha még egyszer a nyakamba mersz ugrani.-mondta
dühösen Takeda
-Most mi bajod
van? Régen mindig örültél
nekem, most meg úgy
tekintesz rám mint aki
leprás.-válaszolta
megbántva Sakio
-Te egyáltalán
nem értesz semmit?-kérdezte fáradtan a
szőke
fiú
-Mégis mi
a fenét kellene értenem?-kérdezett
vissza
dühösen a barna hajú fiú
-Tényleg
nem jöttél rá miért is
jöttem
vissza?-kérdezte-Nem tényleg nem tudod.
Emlékszel
mikor meséltem neked egy bizonyos
barátomról,
aki nagyon közel állt
hozzám?-kérdezte
ismét Takeda
-Mi? Te amiatt az
Uchiha miatt jöttél csak vissza?
Normális vagy?
Akár meg is halhattál volna!-akadt ki Sakio
amikor
rájött mit akar vele közölni a
szőkeség
-A fenébe
Saikio mintha magadtól nem tudnád a
választ.-felelte
nyugodtan Takeda
-Szóval
mégis miatta jöttél vissza. De egyet
árulj
el legalább megérte kockára tenni az
életed?-kérdezte lenyugodva a
szürkés kék
szemű fiú
-Most azt várod
tőlem hogy avassalak be a részletekbe?-kérdezett
vissza a kék szemű fiú
Sakio egy mélyet
sóhajtott, s lemondóan
megcsóválta a
fejét mikor tekintete ismét Takedára
tévedt.
A barna fiú már épp
szólásra
nyitotta a száját mikor valaki kopogott a
bejárati
ajtón, s Takeda fellélegezve ment kinyitni azt.
Amint
meglátta hívatlan vendégét
megdermedt egy
percre a ráirányuló fagyos
tekintettől, majd
kényszeredetten elmosolyodott.
-Szia
Sasuke!-köszöntötte a belépőt
Takeda
-Mi van közted
meg a között a pojáca
közt?-kérdezte
egyből a lényegre térve az Uchiha
-Sasuke kérlek
nyugodj meg. Sakio nagyon jól tudja hogy ő olyan nekem mint
a
testvérem, de nem több.-válaszolta
fáradtan
a szőkeség
-Ne etess ezzel a
csak barátok vagyunk szöveggel, mert nem hiszem el.
A
fickó nem úgy viselkedik mint aki csak a
barátod.-mondta hidegen Sasuke
-A fenébe
Sakio! Látod mi a fenét műveltél azzal
a fene
nagy szereteteddel!-mondta fenyegetően a szőkeség
-Hé
tehetek én arról hogy nem lát a
szemétől.
Egyébként is nekem jobban tetszik a kis csapat
társatok.-válaszolta flegmán a barna
fiú
-Te nem vagy
normális Sakio Adachi!-jelentette ki Takeda
-Az lehet, de te
olyan vagy nekem mint a bátyám. Tehát
ne várd
tőlem hogy szívélyesen fogadjam az őrült
terveid!-válaszolta Sakio
Sasuke teljesen
megdermedt az újabb információk
hallatán,
s nehezen tudta elképzelni amit Takeda mondott nem
rég.
Még mielőtt a vita folytatódhatott volna a
lakásban
hangos pukkanást lehetett hallani, majd miután
elült
a füst feltűnt Kakashi és Sakura.
-Muszáj
volt neked mindenkit ide csődítened?-kérdezte
szemrehányóan Sakio
-Ha az
emlékezetem nem csal nem én törtem
rá az
éppen pihenni akaróra, hanem te drága
Sakio.-felelte Takeda
-Ó igazán,
És ki akart meghalni? Ha akkor nem talállak meg
most
már ténylegesen hulla
lennél!-vágta oda
az igazságot a barna fiú
-Ezzel tisztában
vagyok Sakio nem kell rá folyton emlékeztetned,
mikor
dühös vagy rám.-válaszolta
csendesen a
szőkeség, miközben a lakásban
lévők
értetlenül figyelték őket
-De akkor is a
fenébe! Tudod hogy aggódom érted, te
idióta.-mondta immár csendesebben Sakio,
miközben
megölelte Takedát
-Igen tudom, de
akkor sem kellene a barátaim előtt
hülyét
csinálni belőlem.-fedte meg kedvesen a szőkeség
Sakiot
-Ugyan ahhoz én
nem kellek. Magad is elég nagy hülyét
tudsz
csinálni magadból nélkülem
is.-válaszolta
pajkosan a barna fiú
-Sakio! Ne húzd
ki a gyufát!-vált fenyegetővé a szőke
hangja
-Ö
Naruto?-szólította meg csendesen Sakura
-Igen Sakura? Mit
szeretnél kérdezni?-kérdezte kedvesen
Naruto
-Miért
akartál meghalni?-kérdezte a kunoichi
-Nem akartam
meghalni csak minden összejött.-kezdte
sóhajtva a
szöszi-Arra emlékszem hogy előző nap
bejártam az
erdőt, s végül egy tisztáson telepedtem
le ahol
elaludtam. Még arra is emlékszem hogy nagyon
fáztam,
s utána csak érzések maradtak meg.
Éreztem
a testemet körüljáró hideget,
majd nem tudom
mennyivel később kellemes meleg vett
körül; de a
többi az inkább maradjon magán
ügy.-fejezte
be egyszerűen
-Miért mi
történt utána?-kérdezte
kíváncsian
Sakura
-Magán
ügy.-válaszolta Sasuke Naruto helyet
-Tessék?
És neked mi közöd van
hozzá?-kérdezte
meglepetten a kunoichi
Sasuke csak egy
komor pillantással válaszolt Sakura
kérdésére,
majd lassan a szőke ágyához
sétált és
kényelembe helyezte magát rajta. Saukar
értetlenül
figyelte a fiú mozdulatait, s még mindig nem
akarta
elfogadni hogy az "ő Sasukéja" Narutot szereti.
Kakashi csak csendben figyelte az eseményeket,
miközben
kedvenc könyve mögé rejtőzött; s
mire a jounin
észbe kapott már Sakio is ott állt
mellette és
érdeklődve kukucskált bele Kakashi
könyvébe.
-Nem vagy te még
fiatal ezekhez a könyvekhez?-kérdezte halkan a
jounin
-Nem! Egyébként
is nem tudok mit csinálni, míg a drága
Takeda
vagy Naruto nem ad valamilyen fontos
küldetést.-válaszolta
unott hangon Sakio
-Ha annyira
szeretnél valami küldetést keresd fel a
Hokagét.-
válaszolta Takeda, majd ő is leült az
ágyára
Sakio csak
tátogni tudott a szőkeség
válaszától,
majd sértődötten ült le az egyik
székre. A
szobára néma csend telepedett, s senkinek nem
volt
kedve megtörni azt.
Folytatás
következik......
|