Író: Doryna Black

Az ablakon túl

Az ablakon túl egy új élet vár,

Az ablakon túl már semmi sem fáj…

Hermione Granger az esőáztatta ablakon nézett ki a világra. Csúnya idő volt, a fákat a szél cibálta. Már mindenki aludni tért, csak a göndör hajú lány lézengett még a klubhelységben. Az óra az éjfélt is elütötte már, de őt ez nem zavarta.

Az óra az éjfélt is elüti már,

De egy lány szíve segítségért kiállt.

Az elmúlt nap eseményein rágódott. Nem történt egyéb, csak a szokásos. Épp ez volt a baj.

Ha a megszokott már unalmassá válik,

Egy szeretett pár egymástól elválik.

Szóval az elmúlt nap eseményei ezek voltak: Felkelés, reggeli, tanórák, ebéd, tanórák, tanulás, vacsora. Ha pár perc szabadideje akadt azt Ronnal töltötte. Igen Ronald Weasleyvel, akivel annyi ideig nem értették meg egymást, de mostanra lassan 3 hónapja, hogy járnak.

Három hónapja tart már a románc,

De könnyen szakad, mint az ezüstlánc.

Járásuk kezdetén, Hermione úgy érezte, hogy kicserélték. Féktelenül boldog volt, sokat nevetett, viccelődött, és még a megismételhetetlen Fred-George páros sem tudta felhúzni. Minden szabad percét Ronnal akarta tölteni. De ez mostanra megváltozott. Magának sem akarta bevallani, hogy menekült Ron elől. Amikor tudta, hogy Ronnak szabad percek következnek, oda rögtön berakott, valami elhalaszthatatlan programot, vagy úgy intézte, hogy ne kettesben legyenek. Ezt a furcsa viselkedést egyedül Ron vette észre, de mikor szóba hozta Hermione tagadta, hogy ne akarna vele lenni.

A kegyes hazugság egy ideig jó,

De az igazságot nem pótolható.

És mi is volt az igazság? Mi vagy ki volt az oka annak, hogy Hermione ennyire kerülte Ron Weasleyt? A válaszért nem kell messzire mennünk. A válasz itt van a kastélyban, a Griffendél klubhelyiségében alussza igaz álmát. Az érintett nem más, mint Fred Weasley.

A lány szívében testvért, testvér vált,

Mert, a szívnek nem szabhat semmi sem határt.

Az egész Fred Weasley mánia 2 hete kezdődött. Hermione szép nyugodtan írta az Átváltoztatás-tan leckéjét, a klubhelységben, amikor Angelina Johnson, aki éppen Alicia Spinnettel sugdolózott, így szólt hozzá:

-…….. szerinted is Hermione?

Hermionét hirtelen érte a kérdés, mivel nem volt az a hallgatózó típus, mint Lavender.

-Bocsánat, nem hallottam. –felelt rá.

-Annyira helyes Fred Weasley! Szerinted is?

Hermione a mutatott irányba nézett. A fotelbe ott ült Fred Weasley, mint egy király, körülötte ült George és Lee Jordan, és hallgatták a mondandóját, mint a hűséges alattvalók. Hermione részletesebben is végigmérte. Vörös haj. Akárcsak az ő imádott Ronáé, csak hosszabb és világosabb. Nagy barna szemek, mint Roné, csak sokkal barnábbak, az ember tekintete már szinte elveszett benne. Helyes arc, alig néhány szeplővel az orr körül, bezzeg Ron képe tele van, mintha ragyás lenne.

Hermione nagyon zavarba jött ettől a gondolatától, és inkább nem folytatta Fred tüzetesebb vizsgálását.

-Nah? –kérdezte mézes-mázas hangon Angie.

Hermionénak kiszáradt a torka, nehezen, de kipréselt magából pár szót:

-Nekem Ron jobban tetszik…

-Helyes! –vágta rá nevetve Angie. –Átmentél a teszten. Így legalább tudom, hogy te nem pályázol az ÉN kiszemeltemre. Persze vannak egyesek, akik nem mennek át a próbán.

Itt vádlón barátnőjére Aliciára pillantott, aki zavarában lesütötte a szemét.

A barátság szent kötelék,

A szerelem nem töri szét.

-Amúgy meg olyan egyformák Georgeval! Hogy lehet őket megkülönböztetni?- kontrázott rá Hermione, ahogy szép lassan kezdte visszanyerni a hangját.

-Ó hát ez nagyon egyszerű. –mosolygott Angelina, akin látszott, hogy még órákig mesélne Fred Weasleyről. –Fred tekintete sokkal csintalanabb, a mosolya sokkal huncutabb Georgeénál. Mellesleg a stílusa is sokkal pimaszabb… –még biztos mondta volna egy darabig, csakhogy az emlegetett szamár –Fred- felállt és így szólt:

-Hé Angelina! Nem megyünk kajálni?

-Dehogynem! –vágta rá rögtön a kérdezett. –Már nagyon éhes vagyok.

Erre Fred Weasley elmosolyodott. De úgy, hogy Hermione rögtön elolvadt.

Hát igen. Ez volt a kezdete Hermione Granger, Fred Weasley iránt érzett szerelmének. Ezért is ült most itt magányosan, egyedül. Az óra már hajnali fél 1-et mutatott, de Hermione nem érezte magát fáradtnak. Inkább kifacsartnak. Igen ez a legjobb szó. Úgy érezte, mintha kifacsarták volna a szívét. Szörnyű volt látni, ahogy Fred Angelinával csókolózik, és még szörnyűbb Ron szerelmes arcát nézni, ahogy a közös jövőjüket tervezgeti. De a legszörnyűbb mégis az volt, hogy Fred ugyan olyan szemét maradt vele, mint volt. Grangernek hívta, cikizte amiatt, hogy prefektus, és azt mondogatta, hogy vigyázzon, mert még megárt neki ez a sok tanulás. Hermione erre nem nagyon tudott mit felelni, általában leblokkolt, és Fred ezt ki is használta. Sokkal több csínyt követtek el Georgeval, mert rájöttek, hogy Hermione valamiért nem bünteti meg őket. Úgy gondolták, hogy a Ron iránt érzett szerelme teljesen elvakítja. Nem jártak messze a valóságtól. Hermionét, nem Ron iránt érzett szerelme, hanem Fred felé irányuló szenvedélye tette vakká. Egyszerűen nem volt képes megbüntetni a fiút.

Ha a szerelmed észre se vesz,

Az ember néha szörnyű dolgot tesz.

Ahogy ott ült a fotelban Hermione, hirtelen szörnyű elhatározásra jutott. Lassan odasétált az ablakhoz, kinyitotta, és fellépett a peronra. De mielőtt a semmibe ugrott volna, még egy búcsú beszédet mondott:

-Viszlát világ. Jó volt veled, de most vége. Számomra véget ér az élet, de valakinek egy új kezdődik. Pár nap múlva már azt sem fogják tudni, ki volt az a Hermione Granger. Csak úgy fognak emlegetni, hogy „A Lány, Aki Kiugrott Az Ablakon”. Végül is így is be lehet írni magunkat a Roxfort történelmébe.

A lány, búcsú beszédet mondana,

De nincs ki meghallgassa.

Erre a gondolatra kicsit elmosolyodott, de nem lépett vissza. Inkább folytatta:

-Anya, apa, rokonok: Sajnálom, de nem tehetek mást. Ez az én életem, én rendelkezek felőle, és úgy gondolom itt a vége.

Harry: te igaz barát voltál, mindig kiálltál értem. Ezt sosem felejtem el. Remélem viszel majd a síromra egy virágot, ha nem leszel túl elfoglalt a világ megmentésével.

Ginny: Mit is mondhatnék? Te voltál a legjobb barátnőm a világon! Az egyetlen és az igazi! Nagyon szeretlek!

Hermione még sokáig búcsúzkodott már ott tartott, hogy Draco Malfoytól is elbúcsúzott, mire rá tudta szánni magát, hogy Ronról is szóljon pár szót.

Végre nem hazugság,

Kiderül az igazság.

Ron: Én, én nem is tudom, mit mondjak. Úgysem hallod. De hátha könnyebb lesz a lelkiismeretem. Szerettelek mindennél jobban, de mostanra… mostanra mást szeretek. El se hinnéd kit. Nem, nyugodj meg nem Draco Malfoyt. Fredet. A bátyádat. Nem lenne értelme magyarázkodnom, hogy szerettem belé, vállalom a felelősséget. Szeretem őt, mindennél jobban. Az életemnél is jobban. Ezért őt hagyom élni, az életem árán. Hisz ő nem szeret.

Hermione mély levegőt vett. Fredtől nem szándékozott elbúcsúzni. De ekkor egy lágy ismerős hangot, hallott a háta mögül:

-Mért vagy ebben olyan biztos? –jött az előző kijelentésre a kérdés, nem mástól, mint Fred Weasleytől, aki végignézte és hallgatta a kezdetektől fogva a búcsúzkodást. Szegény fiú csupán, vízért indult, de belecsöppent egy dráma közepébe.

A lány az ismerős hangtól megijedt, és olyan hirtelen fordult hátra, hogy a lába megcsúszott, a sikamlós ablakperemen. Hermionét örökre elnyelte az éjszaka.

Egy szerelmes férfiszív törik most széjjel.

A lány után veti magát még ma éjjel.