- Rönk változz át, híd legyél itt!

  Egy rönk meg is indult a lány felé és még a levegőben átváltozott egy híddá. Mikor odaért, leereszkedett a vízre. Épp átért a túlsó partra. Szépen faragott keskeny híd volt. Egy ember épp átfért rajta.

  Mikor a varázslat befejeződött, Debi összerogyott. Nem tudta miért ilyen fáradt, de sejtette, hogy a varázslat miatt van.

  Amikor már jobban volt, átment a folyó másik oldalára és teleette magát gyümölccsel. Aztán csak ült és a gyűrűjét babrálta.

  Mikor lement a nap, felállt, átment a hídon, felmászott az indán és elindult a Falu felé. Miközben várta a naplementét, úgy döntött, elmegy a Faluba. Megkeresi a könyvtárat, keres valamilyen könyvet a gyűrűkről, a használatukról meg egyszerűbb varázsigékről.

  Hamarosan meg is érkezett, de a gyerekek még fenn voltak, ezért a közeli erdőbe keresett menedéket. Az erdő szélén talált egy nagy fát. Felmászott rá és onnan mindent látott, amit a gyerekek csináltak, ám őt senki sem láthatta.

  Éjfél tájt mindenki bement a házába, mintha összebeszéltek volna. Debi még várt egy kicsit, aztán lemászott a fáról és elindult egy ház felé, amit még a fáról vett észre.

  Az egész ház úgy nézett ki, mintha valaki óriási könyveket tett volna egymás mellé. Szinte rá volt írva, hogy ez a könyvtár.

  Már csak olyan 40 méter választotta el a háztól, mikor fura susogást hallott. Körülnézett, és megfagyott az ereiben a vér. Fehér köpenyes, átlátszó lények szálltak mindenfelől a Falu felé. A Földön mindenki azt mondta volna, hogy szellemek, de Debi nem volt biztos benne, hogy ezek tényleg azok. Furcsa és erős gonosz áradt belőlük. A növények, mintha lábuk lenne, meglepő fürgeséggel ugráltak el egy-egy lény közeledésekor.

  A lány még mindig földbe gyökerezett lábbal állt, de amikor az egyik ilyen lény észrevette és felé indult tovább, nekiindult és minden izmát megfeszítve futott.

*

  Hamar elérte volna a könyvtárat, ha nem tesznek meg mindent a hívatlan vendégek, hogy ez ne sikerüljön.

  Mikor elkezdett futni, még vagy tíz szörny fordult és indult meg felé. A többi fojtatta a házak környékének átnézését. Az egyik légy eléállt. Mivel Debi nem akart átmenni rajta, lelassított és alatta próbált meg átmászni. Ám amikor lelassult, a lények közelebb jöttek hozzá, az egyik lefogta.

  Szörnyű volt az érintése. Mintha jégcsap lett volna. Éles körmét belevájta fogja karjába. Erős karjából lehetetlennek tűnt a menekvés.

  Egy másik lény is odajött, lehajolt a rémült lányhoz és a nyakához nyomta a kb. tíz centis fogát. Debivel ezen a héten már másodszor fordult elő, hogy arra gondolt itt a vég. Megint érezte, hogy kicsordul a vére. Hirtelen elrántotta a fejét, és mivel a mozdulat meglepte a szörnyeket, a szorítás lazult, és a lány kiszabadult.

  Tovább futott, mert ha fut a szellemek nem tudják elkapni. Hirtelen egy fa ugrott elé. De rögtön tovább is ugrott megmentve a lányt az újabb fogságtól.

  Végül elért a könyvtárig, de addigra már hulla fáradt volt. Beesett az ajtón, becsukta a szemét és várta, hogy megint érezze azt a fura gonosz erőt, ami körülveszi az összes lényt. Azután meg hogy belenyomják a fogukat a nyakába.

  De nem érezte. Lassan kipihente magát, kinyitotta a szemét és felült. Az ajtón és az ablakon keresztül jól lehetett látni, hogy a szörnyek nem mentek el, de a házba nem mernek bejönni. Debi megmenekült, és mivel elérte célját, nekilátott a kutatáshoz.

  Talált is egy csomó érdekes varázsigés könyvet, de neki nem kellett ilyen, mivel mindig eszébe jutott az a varázslat, amire szüksége volt. Viszont talált egy könyvet a gyűrűkről és a használatukról, a Legerősebb gyűrűről, a szigetről és még a kinti szellemekről is.

  Hajnali kettőig nézegette a könyveket, de akkor valami megzavarta. Halk, vonyítás féle hangot hallott. A szellemek utánozzák az előbbi hangot, majd elmentek.

  Debi még egy kicsit várt, aztán fogta a könyveket és elindult. Mikor kiért a Falu által megvilágított részből, arra gondolt, bárcsak tudna egy varázslatot, aminek segítségével jobban láthatna a sötétben. Már tudott is. (Ha még nem tudnád, az a trükkje, hogyha akar valamit és azt meg lehet oldani varázslattal, akkor a gyűrű eszébe juttatja a tulajdonosának, melyik varázsigét kell használni, még akkor is, ha azt az ember még sosem hallotta.)

- Gyűrűből fény, áradj elém! – mondta a lány és a gyűrűje legnagyobb kövéből fény áradt szét.

  Az út visszafelé zökkenőmentes volt. ,,De hogy jutok le ennyi könyvvel?” gondolkozott el mikor odaért. Le nem dobhatja, ha meg fogja, nem tud lemászni. Eszébe jutott a gyűrű.

- Most is tudsz segíteni? – kérdezte az ékszertől.

  Kis idő múlva jött is a válasz egy varázsige formájában, amit Debi rögtön el is mondott.

- Könyv a mélybe menjél le, varázserő ne ejtsd le!

  A könyvek leereszkedtek, és sérülés nélkül megúszták. Gazdájuk is hamar megérkezett. Már nagyon fáradt volt, ezért lefeküdt a meleg homokba, a feje alá tette a könyveket és elaludt.

                                                    *

4. fejezet

  Reggel arra kelt, hogy valami nyüszít mellette. Fájdalmas, szívhez szóló nyüszítés volt.

  Debi kinyitotta a szemét, nyújtózott egyet majd körülnézett. Tőle nem messze egy kutya feküdt. Fél méter magas lehetett, ha állt. Fehér bundája koszos volt, nagy barna szemét a lányra meresztette.

  Ö közelebb ment hozzá, lehajol, kezét a kutya felé nyújtotta. Az állat megszagolta, megnyalta a lány kezét, aztán megint egy fájdalmasat nyüszített.

- Biztos eltört a lábad – mondta Debi a kutyának.

  Közben arra gondolt, bárcsak meg tudná gyógyítani az állatot. (Mostantól nem fogon odaírni minden varázslathoz, hogy gondolt rá, mert akkor uncsi lenne. De azért tudni fogod, hogy a gyűrű súgja neki a varázsigéket, ugye?)

- Kutyának mi baja van, tűnjön el most azon nyomban!

  Amint ezt kimondta, a kutya abba hagyta a nyüszítést, felugrott és elkezdte nyalogatni a lányt. Mire abbahagyta Debi már csupa nyál volt.

- Kutya, mit csináltál, tűnj el már! – mondta és a nyálnak még szaga se maradt. Aztán így fojtatta-Ha velem maratsz szükséged lesz valamilyen névre. De fiú vagy, vagy lány­? És elég koszos is vagy. Víz, szappan, kefe gyere, tiszta legyen a fekete!

  Mikor már a kutya is tiszta volt, Debi felemelte és megfordította. Nem volt nehéz.

- Lány – állapította meg. – Nem is tudom, mi legyen a neved? A Picuri hogy tetszik?

  Az állat boldogan ugatott, mintha helyeselne.

- Oké akkor Picuri. Gyere, átmegyünk a másik oldalra, reggelizünk és  megnézzük, hogy a könyvek mit írnak.

  A nap nagy részét Debi a fák alatt ülve töltötte, és a könyveket tanulmányozta. Picur halakra vadászott, mivel ő nem lakott jól a gyümölccsel.

  Este 8 óra körül a lány lerakta a könyveket és felnézett az égre. Már mindent értett. Hogy a szellemek miért nem jöttek be a házba, miért csak akkor kapták el, ha lelassult. Miért hazudtak neki a fiúk, miért jut eszébe mindig a megfelelő varázsige, és hogy mi minden van a sziget másik oldalán.

- Gyere Picuri, – mondta a kutyának – építünk egy faházat, hogy amikor jönnek a szellemek, legyen hova bújnunk.

  Lehúzta az ujjáról a gyűrűt és megnyomta a szív alakú követ, ahogy a könyvben olvasta. A gyűrű elkezdte megváltoztatni a formáját. Mire abbahagyta, már nem gyűrű volt.

  Leginkább egy aranyozott botra hasonlított. Volt fogója, ami pont belesimult Debi tenyerébe, két végén gyémánt. Az egyik szív alakú, a másik hatszögletes. A pálcát ezüstrózsa szára fonta körbe, a végén meg maga a rózsa volt. ,,Nagyon szép” gondolta Debi, aztán ezt mondta:

- Fűrész fűrészelj, szögelj kalapács, legyen ebből a deszkából egy kis faház!

  ,,Minden varázsige rímel” jött rá Debi, de nem volt ideje ezen gondolkodni. A pálcán lévő rózsából piros fény áradt szét, felkapott néhány farönköt, a levegőben megformálta őket, és egy kis faház formájában értek földet. Egy személynek tökéletes volt.

- Figyelj Picuri, – kezdte Debi – azt vettem észre, hogy minden varázsige rímel. Talán én is tudok varázsigét, csak rímelő mondatot kell mondanom. Na mindegy. Gyere, megnézzük belülről is a házat!

  Bent elég sivár volt a berendezés. Volt benne három ablak, egy ajtó és négy fal.

- Ha tényleg csak rímelni kell, – gondolkodott hangosan a lány – akkor én is tudok varázsigéket. – Itt egy kicsit elgondolkodott.-Kisházamba minden mi kell, legyen benne egyesével!

  A varázslat működött, mert amint kimondta a szoba megtelt bútorral és egy kis fürdőszoba is keletkezett benne.  Minden berendezés olyan volt, ahogy a lány szerette.

- Vaaauuu! – mondta Picuri figyelmeztetve gazdáját arra, hogy éhes.

- Úgy hallom te is éhes vagy. Gyere, elmegyünk a Kincses barlangba és szerzünk egy kis kaját.

  Elindultak, és mivel Debi nem akart mindig mászni, készített egy emelőszerkezetet a gyűrűje segítségével. Ezzel bármit bármikor le illetve föl tudott vinni.

  A barlang látszólag kihalt volt. De a látszat csalt. Picuri megérezte a gyerekek szagát és hangosan ugatni kezdett. A barlang bejáratánál valaki felsikított.