A fajta
története
A francia Seine et Oise
kerület öreg parlagi tyúkjai - főleg Faverolles faluban – voltak a német
lazactyúk ősei. Ezért a vágóbaromfi egy bizonyos típusát, amely körülbelül
1880-tól a piacon vezetett, faverolles-nek nevezték. Ezt az elnevezést először
1866-ban használták. Az állatokban houdan, brahma és dorking vér folyt. Dr. W.
Lüthgen fogalmazta meg a tenyészcélt: „Az így keletkezett keverékfajta
tenyésztésének célja évtizedeken át a sok ízletes hús volt.”
A múlt század végén a
faverolles Németországba került, és bizonyos átformáláson esett át. Kezdetben
még többnyire szakálltalan simalábú és négyujjú volt. A német „lazac”
megtartotta ugyan a gazdaságossággal kapcsolatos lényeges tulajdonságait és
robosztus termetét, de fenotípusában a tenyésztők saját jellegzetességekre és az
időközben tipikussá vált trapézformára törekedtek. Jelenleg létezik még
Franciaországban és Angliában olyan faverolles, amely német lazactyúktól főleg
abban különbözik, hogy rövidebb a teste, felfelé emelkedő a farokvonala, homorú
a háta, valamint hiányoznak a kakas fehérsárga színfoltjai és a rézszínű
szegélyek. |