Sárkánykönny

A nap felkelt

Horizonton

Lovas vágtat

Hosszú úton

Nagy csatamén

Lovag üli

Nehéz teher

Súlyos neki

Megsajnálja

Fáradt lovát

Nem vágtat

Csak poroszkál

Messze innen  

Sehol egy vár  

Ott, ahol az

Ember se jár   

Kopár sziklák 

Óriás kövek    

Az utazó egy   

Hangot követ  

Vonzza itt egy 

Hangos robaj  

Szakadéknál   

Megáll lova

Szakadékból   

Előmászik

Nem sok, csak

A feje látszik

Gigantikus       

Méretes fej     

Mellette ő hangyaként

Törpül el

Egy öreg sárkány

Néz le rája      

Zúgó szelek     

Szárnycsapása

Bátor lovag     

Fémpáncélban 

Remeg, reszket

Összeroskad   

Nincs esélye    

Ezért aztán

Fegyverének   

Kapkod után   

Tudja jól, most

Meg fog halni

Dicső halál

Felkészül rá

Lova nyerít

Nagyot ugrik

A nyeregből

Ő kiesik

Szégyenletes

Fekvő ember

Így pusztulni

Ej, dicstelen

Csend honolja

A sziklákat

Nyitja szemét

S esik álla:

Nem támad az

Öreg sárkány

Nem bántja az

Búsan néz rá

A páncélos

Nem érti ezt

A szörnyeteg

Némán érez

Szeme sarka

Könnybe csordul

Tudja ő azt

Miért szomorú

Hordónyi könnycsepp

Gördül pofáján

Zuhan mélybe

Ahol aztán

Földet éri

A nagy tócsa

Varázslatos

Nagy-nagy csoda

Kopár talaj

Szívja most fel

Száraz földnek

Szomjat olt el

Helyébe az

Élet sarjad

Ott, ahol

Az földet ért

A lovag meg

Bámul csendben

Megkérdi az

Öreg sárkányt:

„Miért sírsz te

Halálhozó

Gonosz sárkány

Nagy pusztító?”

Száját tátja

Öreg sárkány

Szóra nyílik

Így szól hát:

„Te vagy gonosz,

Féreg ember

Támadsz mindent

Ellenszenvvel!

Így megy ez már

Korok óta

Sárkányoknak

Nincsen nyugta

Az emberek

Rengetegek

Önző, buta

Mocsok férgek

Nem öllek meg

Vidd hát hírül!

Ősi sárkány

Megkönyörül

Csak azért hogy

Elmondhassad

Mindenkinek

Aki ember!”

Bátorodik

Dicső lovag

Kardot emel,

És így felel:

„Sokat beszélsz

Gonosz sárkány

Eljött érted

Most a halál!”

Rohamozik

Ostoba mód

Barbár bolond

Kis halandó

Nem fogta fel

Mi lett vele

Sárkánynak volt

Egy kegyelme

Tüzet lehel

Öreg sárkány

A lovagból

Nem marad más

Hamu, pernye

Egy kevéske

Pusztult vele

Örök lelke

Szomorúan

Tér hát vissza

A sárkány az

Otthonába

Nem sikerült

Megértetni

Hiába nagy

Tud érezni

Írta: Druid