Többen reagáltak a mai nemzeti radikalizmus ismérveinek, elveinek, céljainak taglalásával foglalkozó elemzésemre. Köztük, ez a levél, Utczás Gábor bajtársunktól. A benne foglalt kérdésre adott válaszom szélesebb nyilvánosság előtt fogalmazom meg.

Azt gondolom, hogy az „ellenfél”, vagyis a kormánykoalíció, és kormányuk, élén a sérült elméjű, személyiségzavaros miniszterelnökkel korántsem oly veszedelmes, és legyőzhetetlen, mint e levélben áll. Hatalma, ereje csak időszakos. Véges. Legkésőbb a választásokon semmivé lesz. Igaz: ravasz, fondorlatos, és aljas, gátlástalan. Ám ezeket a rossz tulajdonságait, már jól látja mindenki. Népszerűsége azért hanyatlott a mélypontra, ahonnan számára már nincs visszaút.

Magukat kordonok mögé zárva, elszakadtak a néptől, hatalmuk megrendült. Egyedül maradtak, elvesztették a bizalmat. Ezért acsarkodnak. Megvadultak, és azonnal harapnak, ha módjukban áll. Mint a sarokba szorított veszett kutya.

Ezért, és a nehéz helyzet miatt is, amibe sodorták az országot, nekünk nemzeti radikálisoknak, bátor hazafiaknak, forradalmároknak két vonatkozásban is vannak napi, mindennapi teendőink.

AZ EGYIK TERÜLET AZ UTCA.

Folyamatos, vég nélkül ismétlődő tüntetésekkel, a hídblokádhoz hasonló, bénító akciókkal kell a hatalmat frusztrálnunk. Láttatni kell országgal, világgal, hogy itt rendetlenség, káosz, anarchia van, és a hatalom ezzel szemben, minden rendfenntartó erejével együtt, tehetetlen.

Remény sincs arra, hogy ennek vége legyen, addig, amíg ez az aljas hatalom a nyakunkon van.

Olyan kormány, olyan miniszterelnök senkinek nem kell, akinek tevékenysége közutálatot okoz, és állandó zavargások, elégedetlenség, zűrzavar kíséri országlását.

Sem a magyar embernek, sem Európának nincs szüksége rájuk.

Nem vagyunk többen pár ezer bátor harcosnál. De százezernyi, tömeg, milliónyi nehéz helyzetben levő ember szimpatizál velünk.

A feladatra ELEGEN VAGYUNK. Ezt kell tehát tennünk egymás után ismétlődő véget nem érő akciókkal. Ravaszul, fondorlatosan, mint a mesebeli róka.

Ezek a csaták vezethetnek el oda, hogy a kormány, hivatali idejének kitöltése előtt megbukjon. Ez talán nem látszik valószínűnek, pedig eddigi folyamatos demonstrációink, jelentősen hozzájárultak a hatalom helyzetének gyengüléséhez. Igenis lehet itt eredmény, ha még fokozni is tudjuk a tempót. Ez esetben követeléseink nem lesznek kevesebbek, mint a teljes rendszerváltás. A jelenlegi, működésképtelen politikai berendezkedés felszámolása.

A MÁSIK TERÜLET A POLITIKAI FELKÉSZÜLÉS.

Ha a kormányzat, tudatában annak, hogy a felelősségre vonás bekövetkezését csak a hatalomba való görcsös kapaszkodással odázhatja el, ideig-óráig, és megrendülten bár, de eltántorog a választásokig, akkor nekünk, nemzeti radikálisoknak készen kell állnunk a megmérettetésre. A CÉL A PARLAMENTBE JUTÁS.

Ekkor, sajnos, be kell látnunk, hogy az utca eszközeivel nem volt erőnk a jelen viszonyokat megváltoztatni, tehát azokhoz nekünk kell alkalmazkodni, és az adott lehetőségeket kell kihasználnunk. Erre már most készülnünk kell.

A nemzeti radikális pártoknak, szervezeteknek össze kell fognia. Egységes választási formációt kell kialakítania. Meg kell találnunk, ki kell nevelnünk az alkalmas embereket, akik megfelelő színvonalon tudják majd képviselni a nemzeti radikális eszmeiséget, és célkitűzéseket. Magunk mellé kell állítani az értelmiség azon részét, amely azonosulni tud törekvéseinkkel. Szakértőinknek gyorsan meg kell alkotni programunkat, amely egyrészt választási program, de egyben konkrét, számon kérhető válságkezelő, rendszerváltó és jövőépítő program is.

Most, hogy – bár butították őket - mégis jelentős tömegek ábrándultak ki a parlamenti pártokból, s szavaznának egy új nemzeti erőre, ha lenne, soha nem látott esély nyílt meg számunkra, és csakis rajtunk múlik, hogy képesek leszünk e élni e lehetőséggel.

Tudom, hogy képesek vagyunk erre. Tehát: ADJON ISTEN, SZEBB JÖVŐT !

Nemzettel a Hazáért Összefogás Közössége

Vass István