9.    fejezet

Magam elé meredek, és egy óriási üvöltök. Egyszerűen annyi minden szakadt a nyakamba. Megjelenik „iszákos” Bella, Anya, összejön Ling-Fu-val, Gabe-bel összeveszek. Úgy tűnik minden ellenem játszik.

Másnap aztán borongós reggelre virradt. Ideje lennem be mennem az iskolába, de hát a suli cuccaim otthon, azt sem tudom, hogy jár a busz. Gabe mellettem, ül, de ilyen helyzetben úgy sem segítene. Azt eszembe jut O’Stin.  De ő se tudna segíteni. 

Úgy gondoltam ma nem megyek be. Inkább szétnézek a faluban. Már ha egyátalán van mit megnézni.

Lisa éppen a buszmegállóban várakozik.

-             Colin! – kiabál.

-             Hellóka! – intettem, és odamentem hozzá.

-             Hogy hogy itt vagy? – kérdezi tőlem, mert furcsállta jelenlétem.

-             Izé…Hát… - makogtam. – Eljöttem otthonról.

-             Hogy tehetted? – kérdi.

-             Szóval … - és megakadok ismét.

A busz közben beáll a megállóba, és jelzi az utasoknak, hogy Victoriára, nem sokára indul a helyközi járat.

-             Haza kéne menned, ez a busz meg úgy is haza visz, na gyere! – és felszálltat a buszra.

A busz zsúfolva van, esélyünk sincsen leülni.  Aztán egy zökkenéssel elindulunk.

-             Te itt laksz? – kérdezem mit sem sejtve.

-             Igen, itt. Nem régen költöztünk ki a városból, amikor megszületett a húgom.

Egy fél óra, és a busz megáll.

-             Én bemegyek a suliba, te is jössz? – kérdezi tőlem.

-             Nem, nem hiszem, ma maradok otthon. – és búcsút intek.

Futólépésben hagyom magam mögött a buszmegállót.

Lihegve érek haza, és mikor kinyitom az ajtót, leesik az állam.

-             Mi történt itt? – üvöltöttem. – Ugyanis minden szanaszét hevert a lakásban.

-             Hikk… Hikk.. Ha egy kis itóka.. hikk… bennem van… hikk… már csuda… hikk.. jó kicsi… hikk.. kedvem van… hikk. – hallom Bella hangját.

-             De jó hogy, hikk…, itthon vagy fiacskám! Gyere, hikk… igyál egy kis bort! – ajánlja Bella.

-             Felejts el! – feleltem hűvösen, és felmegyek a szobámba.

Azzal Bella furán néz rám, majd elmegy a konyha felé, valószínűleg egy újabb üveg borért.

Itt az idő. Most elszököm. Ezt így nem lehet. Iszákos Bella, szőrös jeti, csicsergő szerelmetes anya.  –

-             Phil hol van? – kérdeztem magamtól.

Gondoltam, őt is elviszem magammal, ebben a házban nem maradhat. A szobájában találom, azonnal felkapom, összeszedek neki egy-két játékot, meg ruhát, aztán már indulunk is.

-             Colin hova megyünk? – kérdezi tőlem.

-             El innen! – felelek, és bezárom magam mögött gondosan a bejárati ajtót.

Azonban úgy gondoltam, most fel északra megyünk. Anya, anyjához, ott egy ideig elleszünk.

A vonatállomáson, aztán a vonatra felszállunk, és bő másfél óra utazás után Phil-el a kezemben szállok le a vonatról.

A helység igen pici volt. Mindenki vidékies öltözékben, és amerre a szem ellát, parasztházak.

Megérkezünk mama házához, és csöngetek.

Ekkor azonban egy nagyon ismerős arcot pillantok meg…

Folytatása következik…